[45-26] [25-6] [5-1]
Ai-chan nagyon jól elterelte a témát. De tényleg öröm, hogy nem kell a menstruációval foglalkoznunk. Mondjuk nem tudom, mi lesz a testünkkel a valóságban...
Sano nagyon meglepődött, amiért nem hibáztatom..Azonnal el is viharzott.
-Szegéééény...-kicsit sajnáltam, de azért kinevettem. -Imádlak Ai!-öleltem meg a lányt.
-Ezt figyeld meg, micsoda lenyűgöző képet alkottam a drága Onii-chanodról!-lelkesedtem be, majd megmutattam neki az éppen az ajtóban támaszkodó Sanosuke-ről készült képet. -Szerintem ez is mehet a magazinba...-feleltem, de hogy újranéztem a képet egy kicsi bepirosodott az arcom.-Annyira helyes...-pirultam.
Aztán meghallottam, hogy kint érdekes dolgok folynak. Legalábbis a hangokból arra következtettem.
-Hm..szerintem megjöttek a többiek, hozom a hozzávalókat, oké?-mosolyogtam, majd kiballagtam.
Amint kiértem megpillantottan Shizukát egy másik formájában.
-JAJTEREMTŐMDEGYÖNYÖRŰ!-csillant fel a szemem.-Shizu ez az alak felettébb előnyös!-kacsintottam rá. Ekkor megpillantottam Yuuna állatkáját is.
-DEÉÉÉDEEES!-mindifangörcsöt kaptam. Meg is simogattam a kis halacskát. Úgy láttam a többiek is nagyon élvezték a lányok új képességeit.
-Szuper csajok vagytok!-örültem nekik. Aztán a fiúk is megérkeztek a hozzávalókkal.
-Jaj szuper! Gyorsak voltatok! Majd én beviszem őket!-azzal átvettem mindent, amit tudtam és szépen visszamentem a konyhába Aikohoz. Letettem az asztalra mindent.
-A szállítás meg volt! Jaj Ai, meg kell majd nézdned Yuuna állatkáját, meg Shizu új alakját! Elképesztő!- lelkesedtem neki. -Miben segíthetek még?
|
|
A piac felé mentünk, és Saitou rögtön rákérdezett arra, mit is tervezek. Elmondása szerint már mindenki észrevette ezt, és aggódnak miatta.
-Tudod Saitou... a céhes warokra gondoltam.-mondtam nagyon tömören.
Megérkeztünk a zöldséges bódéhoz, és meg is vettük azt amiért kiküldtek minket. Kicsit arébb mentem, és ránéztem.
-Figyelj, tudod milyen hasznos bónuszokat tudnánk szerezni egy esetleges nyertes war után. A céhes képességek fejlesztésével nagy előnyhöz jutnánk, csak hogy most emberi életekről van szó. Még nem tudjuk mennyiben változott a warok menete... úgyhogy valakiknek ki kéne próbálnia. És nagy valószínűséggel azok mi leszünk.
Sóhajtottam egyet, mert már előre éreztem hogy nem fog tetszeni neki a dolog. Pláne a többieknek.
-Persze még nem most indulnánk neki. Úgy... ötvenes vagy hatvanas szinten.
Tudtam hogy ez nem elég vígasz, elvégre már teljesen megváltoztak a dolgok.
-Próbálok beszélni majd a többi céhvezetőkkel, de szerintem Ishidáékkal fogunk menni. Őt ismerem mint a tenyerem, nem lesz gond... remélhetőleg.
Nem nagyon akartam folytatni ezt a témát, mert még nem gondoltam ki teljesen részletesen, még csak egy afféle kezdetleges ötlet volt. Szeretném ha ezt a helyzetet maximálisan kihasználnák, hogy minél hamarabb ki tudjunk jutni innen. Minden apró bónusz vagy juttatás csak előrébb vihetne minket, és efelett nem szabad elsiklanom.
-Te amúgy, mennyi időt jósolsz magunknak? Mármint... szerinted mennyi ideig leszünk itt?-tereltem egy picit a témát.
Nem is vettem észre hogy már lassan megint a céhépületnél vagyunk.
-Figyelj, arról amit az előbb mondtam, még ne mondj semmit... majd én. Majd ha, minden meglesz. Rendben?-tettem a kezemet a vállára.
Mindenki azon agyalt, hogy vajon Hijikata mit tervez. Eleinte én is ezzel foglalkoztam, de beláttam hogy ha szüksége lesz rám, majd szólni fog. Felesleges több időt pazarolnom rá.
Többen már meg is beszélték hogy csinálunk majd valamit délután. Az eddigi legkonkrétabb ötlet az volt, hogy a piacon fogunk nézelődni.
-Bár, gondolom semmilyen öhm... szórakoztatásra szolgáló intézmény nem jött még létre.-néztem Shinpachira.
Nem nagyon szoktam úgy inni, de most igazán megjött hozzá a kedvem.
Végül a képességbemutatóra került sor, amikor Yuuna megidézte azt a halat, elakadt a lélegzetem. Próbáltam nem nevetni, de annyi sikerült hogy amint nevetni próbáltam a szám elé tettem a kezem.
-Yuuna... ez a hal. Csodálatos!-én is mentem oda Shinpachi mellé és nyomkodtam meg a kis állatot.
Főleg amikor kiköpött még egy buborékot, elmosolyodtam.
-Egész kis helyes állatka.-néztem meg közelebbről.
Utána Shizuka képességére koncentráltunk, azaz főleg Shinpachi.
-Csak nehogy valami fura gyíklénnyé változz.-ugrattam egy picit a lányt.
ELkezdte felolvasni hogy mi plusz is jár ehhez az alakhoz. Nem sokat tudtam erről a kasztról, csak annyit hogy amikor pvp-zik, az ellenfeléhez választja meg az alakját, de a helyzettől függően is képes ezeket váltogatni.
-Szóval ez olyan, menekülő forma?-kérdeztem rá.
Ekkor előjöttek a nyuszi fülei meg kis farkincája.
-Tessék Shinpachi, szerintem te ezt akartad látni.-löktem meg egy kicsit.
Hallottam hogy a lányok igen csak nevetgélnek valamit, de mikor rákérdeztem hogy miről van szó Minori csak annyit mondott, hogy csajos dolog, és nem igazán érdekelne engem.
-Hát... rendben.-mondtam kicsit értetlenül.
Végül Aiko kezdte el magyarázni hogy miről is beszéltek eddig. Azt ecsetelte, hogy ennek a beszorulásnak van előnye is, miszerint egy jó ideig nem fognak mentsruálni.
Ha most ittam volna, biztos félrenyeltem volna.
-Ez igen...szuper! Na legalább, emiatt nem kell agódnotok, nagy megkönnyebbülés nemde?-próbáltam leplezni a meglepődöttségemet, de szerintem nem sikerült.- Most hagylak inkább titeket itt örömködni, jó? Majd, később... visszajövök. Talán?
Ekkor fordultam is ki az ajtón. Na, ez kicsit hirtelen ért.
Már reménykedtem benne hogy a többiek valami jobb témával rukkoltak elő, de amint visszamentem a szobába, Yuuna kis halán akadt meg a szemem. Meg ahogy Souji és Shinpachi el van ragadtatva tőle.
-Ti a szórakozás minden módját meg tudjátok találni.-vontam össze a karjaimat.
Bár igazából, én is erős késztetést éreztem arra, hogy megnyomkodjam a halat.
Ekkor Shizuka jött, ismertette hogy mennyiben is fejlődött a képessége. Souji felettébb érdeklődött, de gondolom azért, hogy harcban több esélye legyen egy alakváltó ellen.
Mikor Shinpachiék kicsit eltávolodtak a haltól, odamentem és megpaskoltam a fejét. Ekkor éreztem, hogy hiányzik a munkám.
EZek után Hijikata és Saitou léptek be az ajtón.
-Áh, már itt is vagytok? Ez gyors volt. Majd én be...-ekkor eszembe jutott az előző csevely témája.- Inkább.. vigyétek csak be a lányoknak a dolgokat.
Yuuna elővarázsolta a kis halát, ami a fiúknak elnyerte a tetszését.
-Igen, nagyon kis aranyos!! Gyere ide! Gyere-gyere!-próbáltam magamhoz csalogatni de Shinpachi elkapta és megnyomkodta.
-Szegény...!-szólaltam fel amikor kicsit kidülledt a szeme.
Emlékeztettem magam, hogy ez nem egy valódi állat, semmi baja sem fog történni.
-Ugye... nem lesz semmi baja?-kérdeztem rá végül mégis.
Yuuna bátorított, hogy mutassam meg a fejlődött alakomat. Shinpachi is erősen célozgatott, valamire? Nem értettem miért gondolta azt az alakváltásról hogy szexi.
-Rendben, rendben! Csak elolvasom miről is van szó.
Megnyitottam a képességek panelt, és rámentem a leírásra. Souji ekkor szólt, hogy nehogy gyíklénnyé változzak.
-Az nem is lenne rossz! Biztos sok védelem járna vele... hmmm.-gondolkoztam el ezen.
Ekkor fel is kezdtem olvasni, hogy mi újat ad ez az alak. Ekkor láttam meg Haradát, aki nem sokat cseveghetett a lányokkal.
-Ó szia!-köszöntem neki mintha ma még nem láttam volna.- Na akkor...még egy kis varázserő, varázstörés... ez nem olyan sok.-grimaszoltam.- Viszont, ó az igen! Jó nagy plusz mozgási sebességet kaptam.
Ismét Souji kérdezett, hogy akkor ez egy menekülő forma-e.
-Szerintem igen, nem ad sok mindent, csak nagy gyorsaságot. Na akkor lássuk miről is van szó!
Amikor rányomtam, láttam hogy nyuszi füleket meg farkat kaptam.
-Ez most... rendben van.-kerestem valami tükröződő felületet és méregettem magamat.- Nem tudom mit fogok kezdeni ezzel a formával...
Vissza is tért Saitou meg Hijikata, méghozzá a hozzávalókkal.
|
Szegénykém eg csöppet meglepődött, de aztán eszébe jutott, hogy még Sano is említett neki valamit evvel kapcsolatban.
-Valóban?-merengtem el kicsit.
Nem gondoltam volna hogy említett, olyan régen járt már otthon. Mondjuk, nem tudom érte hibáztatni, lefoglalta a munka, meg mint kiderült, a Seraph...Ezen viszont nem volt időm többet elmélkedni,mert túlságosan izgatottá váltam a tervemet illetően.
Szerencsémre az ő tetszését is elnyerte mind a kép, mind az ötlet.
-Nincsen semmi, nekem is magamba kellett folytanom az örömömet amikor elkészült a kép, és mikor eszembe jutott ez a remek ötlet.-vigyorogtam a lányra.
Minori-chan úgy gondolta, hogy nem csak nekünk, de a többi lánynak is részt kéne venniük a tervben, több kép és agyobb hatás érdekében.
-Én is pontosan erre gondoltam, a mai nap folyamán rengeteg képnek kéne készülnie a fiúkról.-mosolyogtam.-
Ekkor Minori fejébe is beelhasíthatott Hijikata mérges arca, mikor ráeszmél mit műveltünk, így fel is hozta a témát. Akarva akaratlanul is elmosolyodtam, és ez elég jel volt a lánynak, hogy rájöjjön.. Titokban csináljuk!
Ekkor a tesóm lépett be, és érdeklődött hogy még is miről cseverszünk ilyen nagy hévvel.
Édes Minorim, csak anynit nyögött be, hogy csajos dolog. Ismertem a tesóm, tudtam, hogy zavarba kell hozzam, hogy ne kérdezősködjön, és ahogy láttam Minori is rám nézett, hogy megerősítsem a dolgot.
-Éppen az jutott az eszünkbe, hogy van ennek a beszorulásnak jó oldala is.-mondtam tudálékosan.-Gondolj bele, az biztos hogy nem 2 hétig leszünk itt, legalább fél évig, de ez is kevésnek hangzik. Igen, ez nem hangzik túl pozitívan, de az annál inkább hogy ez idő alatt nem fogunk menstruálni!-mondtam olyan izgatottan, ahogy az előbb meséltem a valós tervet.-Hát nem remek?-kérdeztem mosolyogva.
Téma elterelve, azt hiszem.
Toshi persze elrontotta az egész párba állást azzal, hogy velem és Yuunával jön.
-Ahh..-de ekkor Toshira néztem.-De jóóóó...-húztam el kínosan.
Viszont, nem is nekem kellett mennem a cuccokért, mert Toshi és Saitou önként jelentkeztek erre a nemes feladatra.
-Jó utat!-intettem.
Yuuna-chan szóvá is tette, hoogy Toshi csöppet titokzatos.
-Franc se tudja mi jár a vén fejében.-legyintettem könnyelműen.-Idővel úgy is elmondja, ne rágódj ezen.-vigyorogtam a lányra.
Sano szólt hozzám, és hanglejtéséből értettem mire gondol.
-Feltétlen haver!-rikkantottam vissza.
Ezután Yuunára és Shizura lettem figyelmes, ahogy épp az új képességeiket próbálgatták. Na igen, ilyen szepontból ezek a mágikus kasztok érdekesebbek, de nekem nem lenne türelmem semmiféle varázslat megtanulására.
Oda is léptem hozzájuk. Ekkor idézte meg Yuuna a halacskáját, ami még mindig nevetségesen nézett ki, még buborékot is fújt.
-Hát ez zseniális!-nevettem fel, miközben megfogtam a kis halat, és megnyomkodtam, amitől még inkább kidülledt a szeme.
Ekkor Shizukát győzködte Yuuna, hogy mutassa meg a farkincáját.
-Úúú, alakváltó mi? Szexi!-mondtam csábos hanggal, majd elnevettem magam.-Lássuk csak, nagyon kíváncsi vagyok, ilyet még sosem láttam.-mosolyogtam a lányra minden perverzséget mellőzve.
Végig néztem a tömegen, de szemmel láthatóan egyikük sem lelkesedett túlságosan az ötletért, hogy velem tartson. Végül Hijikata-san döntött úgy, hogy elkísér, de biztos voltam benne, hogy nem a zöldségek beszerzése volt az elsődleges célja.
Mikor már az ajtóban álltunk, rám nézett, és azt mondta, hogy van mit megbeszélnünk.
-Értettem.-bólintottam óvatosan.
Vissza fordult, és szólt a többieknek, hogy ha lehetséges ne legyen nagy rendbontás.
-Harada is ott van, ital nélkül, szerintem meglesznek.-próbáltam valami bíztatót mondani.
A piac felé vettük az irányt, én pedig Hijikata-sanra néztem, akin úgy tűnt, valami nagyon aggasztja.
-Mindenki észrevette, hogy valait tervezel.-mondtam ki a nyílvánvaló tényt.-Mi lenne az?-kérdeztem rá.- Bár nem tűnik, de a többiek is nagyon aggódnak.-sóhajtottam, majd az útra szegeztem a tekintetem.
A zöldséges bódé csak pár hellyel költözött feljebb, szóval hamar megtaláltam, és az eladóhoz fordultam.
-Jó reggelt kívánok.-üdvözöltem őt.-Szükségem lenne uborkára, paradicsomra és paprikára, mindből kérnék 5 db-ot.-mondtam, majd kifizettem, és átvettem.
-Ezzel megvolnánk.-mutattam Hijikata-sannak.
|
Eldöntöttük, hogy egyenlőre nem megyünk a frontra, továbbá Ai és Minori fognak mesterkedni a konyhában. A napi tervünket csak az evés után kezdjük el megvalósítani. A cél nem volt más, mint a 35-ös szint elérése a pókkazamatákban! Aztaa! A pókok nagy falatnak tűnnek ám az én kis gömbhalacskámmal szemben..Talán nem köpöm ki a belem egyetlen ütés után.. Még nem terveztem meg halni..hmm.. Shinpachi amúgy is felfogja a sebzéseket, Totyi-san pedig majd védi a hátunkat.
-A lényeg, hogy túléljük!- nyugtattam magamat.
Tehát Hajime-kun és Toshizo-kun elindultak beszerezni a hiányzó hozzávalókat. Akik nem segítettek az ételkészítésben, és nem is volt jobb dolguk, leültek az asztalhoz. Áh, nem gond, hogy én ma már zabáltam egy kicsit, valamiből energiát is kell nyerni! Valamint a zabkása korántsem biztos, hogy felér a lányok kosztjával.
Többünknek is feltűnt Toshi titokzatossága. Rákönyököltem az asztalra és a tenyerembe fektettem az arcomat.
-Srácok, ti is látjátok, amit én? Ahj, vajon mit rejteget előlünk ez az idióta Toshi? - tettem fel a a mindenkit izgató kérdést szinte hisztisen. De hiába, ez az ember mindig is ilyen volt.
Souji megkérdezte, van-e még tervünk mára. Azon kívül, hogy holtfáradtak leszünk a fejlődés után! Habár.. Várjunk csak.. Ebben a játékban egyáltalán érzünk fáradtságot?
-Nekem nincs tervem, báár attól függ, mennyi zsákmányt szerzünk. Talán tényleg lehetne a piacon nézelődni! Uhuhuhu! - válaszoltam.
Pár perc múlva hangos vihogás hallatszódott a konyhából. Aahj, szívesen meghallgattam volna, hogy mi folyik ott, de ez a téma jelenleg jobban érdekelt. Meg a kis gigolo Sano már oda is ment megtudni, hogy mitől döglik a légy.
Shizu felvetett egy ötletet. Megkért, hogy mutassam meg a cukormázas gömbhalamat!
-Rendbeeen Shizuu! Ez nagyon jó ötlet. Már el is felejtettem, hogyan néz ki szegény.. Ouh.. -hangolódtam le. Aztán megidéztem az édes kis lényemet, aki kicsit kidülledt szemekkel, aprókat csapkodva a szárnyával meredt rám, majd a többiekre. Tett egy kört a levegőben, aztán kifújt egy buborékot.
-Most mondjátok, hogy nem cuki! Aahw! Na barátom, most te jössz! Próbáld ki a fejlődött alakodat! Nagyon kíváncsi vagyok. - mosolyogtam rá lelkesen.
|
Feszülten vártam Ai-chan reakcióját. Féltem, hogy esteleg leordít
vagy megfenyeget, vagy kidob az ablakon meg ilyen hülyeségek. De
persze tudtam hogy akkor sem reagálna így ha valami komolyabb dolgot
tettem volna. Legnagyobb meglepetésemre nevetni kezdett. Felhúztam a
szemöldököm. Miért nevet?
-Valami furát mondtam?-kérdeztem óvatosan, de nagyon nevetett úgyhogy
szerintem nem hallotta. Kicsit megijesztett.
-Légyszi ne csináld,ez megijeeszt!-szóltam rá. Miután végre befejezte
a halálra nevetését rajtam, elmondta hogy hogy is van ez valójában.
Kiderült, hogy testvérek.
-MI?-lepődtem meg.-TÉNYLEG! Sano is mintha említette volna, hogy van
egy húga...-esett le hirtelen.
Jó, hogy ezt a dolgot tisztáztuk, hatalmas kő esett le a szívemről.
Ai elment szólni a többieknek, hogy mire van szükség, és hozzátette,
hogy van egy oltári ötlete. Hm..Kíváncsi vagyok!
Hamar vissza is ért.
-Na mondd!-vártam csillogó szemekkel. Átküldött Soujiról egy IGEN
ELŐNYÖS ÉS IGÉNYES képet.
-HMM...-hümmögtem. Tény, hogy Souji überszexi volt azon a képen, de
én sosem tudtam rá többként tekinteni egy barátnál.
Aiko ötlete az volt, hogy a céhünk fiainak vonzerejét felhasználva
alapíthatnánk egy "fanmagazint".
-Hm..ez..EZ ZSENIÁLIS!-visítottam fel hirtelen, de rájöttem,hogy
kicsit hangos voltam, így gyorsan a szám elé kaptam a kezem. -
Bocsi... Nos..Szóval szerintem ez egy nagyszerű ötlet. Ez egy remek
ötlet arra, hogy több zsetont szerezzünk mind magunknak, mind a
többieknek, mind a céhnek! Gondolom nem csak ketten csinálnánk,
hiszen ez nem kis munka. Szerintem Shizuka és Yuuna is benne lenne! Az ő tehetségüket is felhasználva sok mindent elérhetünk!
De ha a fiúk ezt megtudják... Nem mindegyikük örülne neki...-
feleltem. Aztán láttam a fején egy huncut mosolyt.-Titokban
csinálnánk,mi?-olvastam le az arcára, majd én is elvigyorodtam.-Ez
olyan izgiii!
Amint befejeztem a mondatom, Sano jelent meg az ajtóban. Érdekelte,
hogy vajon mibe mélyültünk bele annyira. Közben pedig
nekitámaszkodott azt ajtófélfának. TEJÓÉG! Ebben a pózban Sano
khm..szóval előnyös volt neki ez a póz. Ha Ai-chan ötletét nem is
hallottam volna, valószínűleg akkor is lescreeneztem volna ezt a
jelenetet. Rámosolyogtam Sano-ra.
-Hát...nem hiszem hogy nagyon érdekelne...elég csajos dolog..-
feleltem kissé zavartan. Nem szeretek Sanosukenak hazudni, de ha ezt
megtudja kiakad... Tulajdonképpen nem is hazudtam. Tényleg csajod dolog!
Reméltem, hogy Aiko kisegít.
|
Fejlődés előtt először reggelizni akartak, és hamar meg is lett a felállás, hogy ki főz és ki megy a kellő hozzávalókért. Ami még fontosabb, megalakultak a csapatok. Saitou azt javasolta, hogy Yuuna velük menjen és én legyek Shinpachival.
-Inkább... Shinpachi, Yuuna... veletek megyek. Akkor egyértelműen Saitou és Shizuka együtt lesznek.-hiába érvelt Yuuna, hogy jól meg lesz Shinpachival a képességeik passzolása miatt... a csapatmunkájukban még látok hiányt.-Ne erősködjetek, tényleg veletek leszek.-zártam le ennyivel a dolgot.
Nem sokára visszajött Aiko, mivel ő és Minori készítik el a reggelit, és mondták mit kellene hozni. Shinpachi rákérdezett ki megy, és Saitou jelentkezett rá.
-Én is megyek.-ajánlottam fel, mert gondoltam jó lenne először megbeszélni vele a tervemet.
-Akkor uborka, paprika, paradicsom...-ismételtem el mégegyszer, hogy megjegyezzem mit kell hozni.
Igazából nem tudtam hogy honnan tudnánk ezeket beszerezni, mert nem igazán ezzekkel foglalkoztam eddig a játékom során.
-És... ezeket hol találom?-kérdeztem rá.
Harada válaszolt, és felajánlotta a segítségét.
-Meg lesz, nem kell. Akkor induljunk Saitou!-indultam az ajtó felé, majd hozzátettem a következőket úgy, hogy csak ő hallja.- Van mit megbeszélnünk... elmondom a terveimet út közben.
Még mielőtt kiléptem volna az ajtón visszaszóltam a többieknek.
-Aztán ne legyen nagy rendbontás!
Megint eszembe jutott az ötletem, muszáj volt egyet nyelnem, picit szorongtam miatta.
-Remélem valami finom lesz!-mondtam a reggeli kapcsán.
Hála nekem összehoztam a párosokat, azaz lett egy jó kis hármasunk is.
Elmondás szerint Ai nagyon jól főz, szóval nem alaptalan az örömöm.
A Shinpachi-Yuuna csapatot Hijikata feloszlatta, szerinte nem tudnának jól dolgozni.
-De a lényeg...khmmkhmm...-köszörültem meg a torkom.- Yuuna-chan, még a kis állatkádat nem is láttam! Mutasd meg azt a köpködő-halizét... muszáj látnom.-Már a leírása is kecsegtető.
Hamarosan visszajött Aiko és Minori, hogy mit kellene hozni. Én nem szándékoztam segíteni, viszont az meglepett hogy Hijikata egyből ugrott.
-Nem ér hogy mindig Saitoud avatod be először!
Csak visszakiabált hogy ne legyen rendbontás, mintha nem is hallotta volna amit mondtam.
-Ch... szokásos.
Láttam hogy Shizuka és Yuuna leültek, ezért odamentem hozzájuk.
-Az a fickó egyre furább...-utaltam Hijikatára.- Na de a fejlődésen kívül van valami tervetek még mára? Kicsit nézelődhetnénk, nem, Harada?
Néztem felé de ő is elég komoly fejet vágott. Ő is arra gondolt hogy vajon mit titkolhat előlünk...
-Remélem nem fog sokáig tartani az a program.-sóhajtoztam és nyújtózkodtam.
Amint láttam már elrendeződtek a dolgok, Hijikata nem volt hajlandó Yuunát és Shinpachit elengedi kettesben.
-Én se támogatom ezt az ötletet.-mondtam egyet miközben hátrasimítottam a hajamat.
A titkolózás nem tetszett, csak akkor nem mondja el egyből a dolgokat, ha valami nagyon kockázatosról van szó.
-Én is megye...-mondtam, de Hijikata egyértelműsítette, hogy ő fog menni.
Megkérdezte, hogy hol lehet egyáltalán ezeket beszerezni.
-Amíg rendes volt a játék, addig az Ulla nevű NPC-nél lehetett megvásárolni az ilyen dolgokat. De van a hármas mapon egy farm, ott lehet szedegetni... természetesen fizetni kell értük. Az árára már nem emlékszem...
Nem várakozott sokáig, rögtön el is indultak.
-Jó ég...-sóhajtottam én is.- Hé Shinpachi! Hamár programról van szó... Este nem derítjük fel a terepet?-néztem rá úgy, hogy megértse mire gondolok.
Bár nem tudom hogy itt egyáltalán le tudok-e részegedni.
-Csak találunk valamit! Na én bemegyek a konyhába egy picit.
Miközben közeledtem a konyhához hallottam a "csicsergést". Valami komoly dologról lehetett szó, mert nagy hévvel diskuráltak.
- Nagyon belemélyültetek valamibe... megnézhetem?-egy időre megtorpantam, majd inkább nekitámaszkodtam az ajtófélfának.
Saitou azt mondta, hogy nem leszek a terhére.
-Akkor... veled tartok.-mondtam nem túl határozottan.
Már el is döntetett ki csinálja a reggelit és ki megy a reggelihez kellő alapanyagokért. Nem láttam szükségesnek hogy én is velük menjek.
A fiúk picit feszültek voltak a program miatt. Nem akartam rákérdezni, úgyis meg fogjuk tudni előbb vagy utóbb.
Yuuna hogy üljünk le addig, majd úgy is szólnak ha valamit kell segíteni.
-Oké!-huppantam le én is.
Souji megkérdezte, hogy terveztük-e valamit a fejlődésen, és a maradék program mellett.
-Nem, nem igazán.-néztem megerősítésképp Yuunára.
Azt mondta lehetne nézelődni, közben Harada és Shinpachi már kitalálták a sajátos programukat.
-A sétálgatás nem rossz ötlet... gondolom majd meghívod Aikoékat.-ki se kellett volna ezt mondani, egyértelmű volt a dolog.
-TÉnyleg Yuuna, hamár az előbb Souji felhozta... MUTASD AZ ÁLLATKÁT! Én is megmutatom a fülemet meg a farkincámat! Hé... várjunk csak. Már fejlesztődött a képességünk. Próbáljuk ki!
|
Szépen lassan megnyugodott mindenki, és elkezdtük átbeszélni a mai napi teendőinket, miszerint jól gondoltam amit gondoltam, csak Hijikata kicsit jobban kifejtette. Souji szerint sima ügy lesz. No, ebben kételkedem, mindenesetre igyejezni fogok. Szerencsére az is meg lett engedve, hogy Soujival legyek egy csapatban, de óváintett, hogy vigyázzak rá.
-Mindent megteszek.-biccentettem oldalra a fejem.
A többiek picit csevegtek még. Souji összerakott két párt, plusz a Shinpachi Yuuna páros is megalakult.
Souji nézett rám, és indulni is szeretett volna, de eszébe jutott hogy előtte még enni kéne valamit.
Ekkor Minori megemlítette, hogy tudomása szerint én nagyon jól főzök.
-Igen, életben valóban jól főzök, de kétlem hogy ezt a tudásomat kamatoztatni tudnám a játékban is.-nevettem fel.-De benne vagyok, ezesetben minden mesterségpontomat a főzésre pakolom.-kezdtem bele a pontelosztásba. Mikor végeztem, követtem Minorit a konyhába, és én is vizsgálgattam a szekrényeket. Lényegében pár szendvicshezvalót találtam csak, amit feldobhatnánk zöldségekkel. Éppen szerettem volna kimenni, szólni, hogy akik vásárolni mennek, azok uborkát, paradicsomot, paprikát, esetleg tojást hozzanak, de ekkor Minori szólított meg.
-Igen?-reagáltam.
Eléggé meglepődtem, amint bocsánatot kért, tulajdonképpen fogalmam sem volt, hogy miért is teszi ezt. Persze hamar kiderült, mert folytatta. Állítása szerint, nekem tetszik Sano. Egy mély levegőt vettem, hogy vissza tudjam tartani a fetörő hahotázást, de ezt az állapotot csak pár másodpercig tudtam tartani, majd visítani kezdtem a röhögéstől, a végén már a pultba kellett támaszkodnom, hogy össze ne csukoljak(?? xD). Szépen lassan megnyugodtam, majd a könnyeimet törölgetve Minorira néztem.
-Jó oké, ismerem én ezt a "fúj fiú és lány, és még nem is testvérek?" nevezetű poént, de sosem fanyalodnék a bátyjámra.-mondtam miközben befejeztem a "sírást".
-Na szólok mi kell, aztán elmesélek egy oltári ötletet, ebből meggazdagszunk majd!-mondtam, mikor eszembe jutottak a screenshootjaim.
-Tudnátok hozni uborkát, paprikát és paradicsomot?-kérdeztem.-Illetve ha van, akkor tojást.
Miután ezt megbeszéltük, visszamentem Minorihoz.
-Feldolgoztad az infót?-kérdeztem kuncogva.-No de az ötlet!-lettem lelkes.-Ezt skubizd.-küldtem át pm-ben a hajba túrós képet.-Simán beleillene egy magazinba!-mondtam.-Most gondolj bele, a fiúk egytől egyig akár a férfimodellek, és tudod hogy a legtöbb gamer lány fangirl is, tonna számra vennék az ölelőpárnákat, posztereket, plüssöket meg stb, elvégre ilyen kinézettel hamar híresek lesznek!-magyaráztam.-Naaa, mit szólsz?-kérdeztem csillogó szemekkel.
Toshi kicsit feszült az utóbbi időben, vagy csak nem jött be neki a tapizóparti? Túl merev, el kéne vinnem örömlányozni komolyan mondom...
-Engedd eeeel..-mondtam halkan egy epikus kézmozdulattal.
Drága céhvezérünk nagyon titkolózós kedvében volt, mert nagy sejtelmesen csak annyit mondott, hogya pókkirálynő mellett van más programunk is.
-Az igen apukám.-nyögtem be ennyit.
Yuuna szerint is jó csapatot alkotnánk, elvégre a kis hala köpése passzol az én skillemhez, illetve új lénye is lett, ami ki tudja mire lehet még jó, szerinte sokmindenre, mert abban jó amiben én nem.
-Héé, vigyázz a szádra kisasszony!-néztem rá "fenyegetően".
Végeredmény az lett, hogy nem indulunk még, mert enni kéne. Igazából én már ettem, de kajára sose mondhatok n4emet! Főleg ha meg is csinálják nekem, bár lesz akiknek el kell mennie valamiért.
Aiko és Minori be is vonultak a konyhába, keresgéltek. Valami vicceset is találhattak mert hangos nevetés szűrődött ki. Végül Ai dugta ki a fejét s megkért minket, hogy vigyünk pár zöldséget meg ha van akkor tojást.
-Igenis főnökasszony!-szalutáltam.-Na akkor ki megy?-kérdeztem a többiek.
Én közben leültem, annyira nem volt kedvem mászkálni míg nem fontos.
Shizuka visszautasította az ajánlatomat, nem szeretett volna a terhemre lenni.
-Ne butáskodj.-csóváltam meg a fejem.
Idő közben a csapatokat hellyel közzel megalakultak. Yuuna és Shinpachi csapatot semmiképpen sem szerettem volna útjára engedni, ezért kis módosítást javasoltam.
-Szerintem Yuuna inkább tartson velünk, Hijikata-san, te pedig menj Shinpachival.
Ezek után Aida és Souji indulni is akartak, de eszükbe jutott hogy enni is kéne valamit. Nem igazán vagyok benne biztos, hogy ez befolyásolja a teljesítőképességünket, de nem akartam ellent mondani a tömeg akaratának. Minori és Aida a konyhába mentek megnézni mire van szükség, majd kisvártatva közölték velünk. Én mindeközben Hijikata-san tervén törtem a fejem. Abban biztos voltam, hogy engem előbb utóbb be fog avatni a tervbe, a kérdés hogy vajona többiek előtt megteszi ezt?
A feladatot kiadták nekünk, miszerint el kell menni zöldségekért és tojásért. Shinpachi fel is tette a kérdést, hogy ki megy.
-Én jelentkezem, ki tart velem?-kérdeztem.
|
Sokaknak tetszett a monológom. Tudtam én,hogy ügyvédnek kellett volna továbbtanulnom,a kirobbanó tehetségemtől mindenki elájult volna. Ehhehe,csak szerényen. Minori megsimogatta a fejemet,miközben azt mondta,idióta vagyok.
-Azért te sem vagy semmi..-mosolyogtam rá.Hádzsimekun tök sok embernek hozott ajikat. Brühi,én nem kaptam semmit! Pedig az előbb vérig dicsértem a pasikat,ők meg tiszta bunkók má'.
A napi feladatunk a felfejlődés volt 35-re kettes csoportokban.Ahogy összeraktam,Shizuka Hajimével tartott, Souji Aiko-val,Minori pedig Sanosukével. Toshizou feltette a kérdést,ki tart vele. Valami titok is szóba került,én őszintén szólva szívesen maradtam volna mellette,mert olyan biztonságérzetet kelt,de nem akarok megint rohadt kíváncsi lenni,és mindenbe beleütni az orrom. Ha nagyon fontos,biztosan el fogja mondani azt a titkot a megfelelő személynek.
-Óóóh,milyen titokról van szó Totyi? Nekem nyugodtan elmondhatod! Biztos nem olyan nagy titok...-erősködtem.Aztán eszembe jutott,hogy válaszolni kéne neki.
-Áh,egyébként,nyugodtan menj csak egyedül,neked gyorsabban fog menni a szintelés nélkülünk! Nem hátráltatunk,főleg, ha az a kis titok,amire Souji utalt,egy ízlésednek megfelelő tapi "parti".Grrr.-böktem oldalba a fejét.Vagyis nem a fejét,na,érted..
Már több, mint huszas szinten vagyunk,ha azzal a bolond Pachival megyek is, csak nem fogok beledögleni.
-Én Shinpachi-kunnal szeretnék menni,a gömbhalköpés és az ő skilljei együtt nagyon jó kombót alkotnak.Ráadásul az újonnan szerzett szörnyem pont abban jó,amiben Shinpachi ratyi.Szóval, elég sokmindenben.-bíztattam Toshit,bár egyáltalán nem ezt gondoltam,öcsém,még azt sem tudom,milyen az új lényecském.Paci átkarolta a vállam,és megjegyezte,hogy szerinte jó kis csapat lennénk. Hah,képzelem!
-Akkor ez eldőlt.-végső soron nem zavart,hogy egy csapat vagyunk,de azért be kell vallani,aggódtam egy pöppet. Amilyen ügyetlen vagyok,és amilyen önfejű ez a gyerek,nagy veszélynek vagyunk kitéve.
Aiko és Minori elhatározták,hogy kaját csinálnak.
-Emberek,mi addig üljünk le itt. Majd szólnak ha kell valamit segíteni. Mondjuk,én is szívesen szednék hozzávalókat.-mondtam Shizunak. Helyet foglaltam. Áh,fárasztó lesz ez a nap,érzem,viszont nagyon kíváncsi vagyok az új szörnyemre,na meg a titokra,amit Toshi rejteget.Hmm,biztos valami jó dologról lehet szó..
|
|
Shinpachi az égő helyzetemet túlozva még bepucsított nekem, hogy az ő fenekét is csekkoljam.
-Shinpachii...nemááár...-fogtam az arcom, hogy próbáljam eltakarni a pirosságom. Sano természetesen próbált megnyugtatni, hogy nincsen semmi gond, ami hitetlenülaranyosankedves dolog volt tőle... csak én épp mégjobban zavarba jöttem a kedvességétől.
Ekkor megjelent Yuuna is, aki mintha menteni próbálta volna a helyzetem, ám ez a mentés nem úgy sült el, ahogy azt én gondoltam. Tapizó party...
-Yuuna...-facepalmoztam. Mire a végére ért a monológjának, már kicsit felszabadultabban nevettem.-Te idióta!-simogattam meg a buksiját. Azért neki hála, már nem voltam annyira zavarban.
Ezek után Yuu-chan rögtön a lényegre tért, terelte a témát. Amit jól tett, mert én is kíváncsi voltam, hogy mi a mai terv mára.
Saitou-san közben megnyitott velem egy kereskedést, és átadta a nyakláncot.
-Nagyon szépen köszönöm Saitou-san és...gratulálok a 35-höz.-feleltem, mikor láttam, hogy már azért kikupálta magát. Ügyes!
Közben Aikoék is megérkeztek, akiket egy barátságos mosollyal üdvözöltem.
Shinpachi gyorsan eldarálta a feladatot, majd az enyhén "kiégett" Hijikata-san(amit nagyon sajnálok) kissé részletesebben felvázolta a helyzetet. Érjük el a 35-ös szintet, majd a pókkirálynő-t nyírjuk ki. Azt is mondta, hogy míg Saitou-san farmol,addig ketten elmehetnének vele, és ő rám és Yuu-chanra gondolt.
Aztán Souji már közölte is, hogy Saitou-san Shizukával akar lenni, és hogy én és Sanosuke már megbeszéltük, hogy együtt leszünk.
-Mi?-lepődtem meg halkan. MI??? Ránéztem Sanosuke-ra. Hát...nem reagált valami meggyőzően. Mintha nem örülne, hogy együtt leszünk. Mondjuk...ezek után... Brühühühüüüü! Kérdésére, egy kicsit bizonytalanul bólintottam. Jesszus! Kettesben leszek vele!!!
Hijikata-san még annyit fűzött hozzá a mondandójához, hogy miután elértük a kijelölt szintet, találkozzunk a városközpontban.
Bólintással jeleztem, hogy értettem. A fiúk szerint valamit tervez. Nekem is elég gyanús, de majd úgyis kiderül a végén.
Souji és Ai-chan(akik természetesen egy csapatot alkotak) rögtön indulni szerettek volna, de eszükbe jutott, hogy reggelizni kéne. A többiek is egyetértettek ebbe.
-Úgy tudom, Ai-chan nagyon jól főz!-jelentettem ki, miközben ránéztem a lányra.-Itt is villogtathatnád tudásodat!-vetettem fel az ötletet.-Tudod mit? Csináljunk valami jó reggelit a srácoknak! Segítek!-csillant fel a szemem, és megfogtam Ai-chan kezét, hogy elindulhassunk az étkezdébe.
Sano drágám is felajánlotta segítségét, és Shizu-chan közben felvetette, hogy néhányan elmehetnének hozzávalókért, mert nem hiszi, hogy itt minden van.
-Megnézzük, hogy mink van, és ha valami szükséges lesz, akkor majd szólunk, hogy mit hozzatok.-mosolyogtam, majd Ai-val az oldalamban elsuhantunk a konyhába.
-Szerintem, amit találtunk, rakjuk egy helyre, hogy könnyebben átlássuk mire lesz szükségünk.-vetettem fel az ötletet, azzal elkezdtem a konyhaszekrények átvizsgálását.
Miközben felkutattunk pár szekrényt, eszembe jutott, hogy Ai-chan lehet, hogy látta(sőt biztos), ahogy rácsaptam Sanosuke hátsójára. hirtelen égető bűntudat támadt fel bennem... Tetszik neki Sano... Jaj, mami...Lehet haragszik rám, csak nem mutatja ki! Szokott ilyet csinálni.
-Öhm...Ai, figyelj...-kezdtem bele, miután az egyik szekrény tartalmát a kijelölt helyre tettem. -Ne haragudj rám...-kértem bocsánatot mély megbánással. Kicsit furcsán nézett rám.-Tudod...Sano feneke miatt...Tudom, hogy tetszik...-feleltem lehajtott fejjel.
Remélem megbocsát nekem.
|
|
Amint láttam nem volt szükség arra, hogy csapatokat alkossak, legalábbis Harada már mondta, hogy egy szerinte alakulóban van.
-De ha valami nem stimmel beleszólok a dolgokba.-tisztáztam ezt előre.
Lassacskán mindenki lejött az aulába, és egyesek beköszönése... érdekesre sikeredett.
Shizuka is megjelent és megkapta az ő részét.
-Szerintem Minorinak veled kéne mennie. Ő az egyik legnehezebben fejlődő kaszt.-tanácsoltam.
Épp amikor kiejtettem a nevét, akkor jelent meg.
-He???!-néztem egy nagyot.
És amiket mondott, szabadkozott, hogy az a khmmm Shizukának ment volna. És Yuuna rátett egy lapáttal...
-Tapizó party?! Liberálisok? Tudod mit is jelent...?-beszéltem és korrigáltam őt zavaromban.
Azt mondta, hogy mindenki tudja, hogy az összes céhtagnak jó a feneke... és természetes ha nem tudunk ellenállni csábító vágyainknak.
-A miknek?-értetlenkedtem tovább.- Hé... most már elég legyen!-kiáltottam egyet, ennek a fő kiváltó oka Shinpachi volt.
Majdnem összetettem mind a két kezem amikor rákérdezett a mai témára. Shinpachi tömören összefoglalta, gondoltam jobb lenne kicsit kifejteni.
- Mindenki felmegy 35-re, utána leütjük a pókkirálynőt. Saitou addig elmegy farmolni, gondoltam ketten vele tarthatnának. Én Minorira és Yuunára gondoltam, a ti kasztotokkal a legnehezebb fejlődni ilyen szinten, de nyugodtan mehettek másokkal is.-mondtam s közben alig hallottam meg Saitou felajánlását.
Aiko kijelentette, hogy ő Soujival szeretne fejlődni.
-Akkor nagyon figyelj rá...-közben az említett személyre tekintgettem.
Ekkor eszembe jutott még valami, amit tisztázni kéne. Van pár ember a játékból, akiknek tudom a nevét... ha most azt kell beírnom, hogy üzenetet tudjak küldeni nekik, akkor hamar meg tudom beszélni azt a dolgot.
-Szeretném ha a városközpontban találkoznák, ha mindenki elérte a kitűzött célt, van még programunk a pókkirálynő mellett. És ki akar velem tartani?
A megjegyzésemre szerinte Sano úgy reagált volna, hogy átdob a korláton.
-Elképzelhető!-utána belekezdett abba, hogy mivel jót szórakoztam a fiúkkal, nincs mitől tartania- Még jobb ha ebben a hitben vagy. Nagyobb a meglepetés!
Végül az egész ajánlatot "fontolóra vette". Legalább most már egy csapatot fogunk alkotni*, nem is nagyon kellett győzködni. Sanot és Minorit igyekszik majd egybe boronálni, ekkor elkaptam egy jó jelenetet.
-Tudja ő hogy kell magunkra hívni a figyelmet. Érdekes technika.-viccelődtem én is.
Ekkor megpaskolta ő is a fenekem.
-Ezt vegyem felkérésnek?-túl gyorsan leszaladt ahhoz, hogy reagálhassak. Kár.
Yuuna szövege egyszerűen zseniális volt, és Hijikata reakciója még rátett egy lapáttal.
-Bravo-bravo!~-tapsoltam a végén és közben nevetgéltem.- Azért örültem hogy jónak találod a fenekem. Ha már Shinpachi megemlítette a tapizó partyt...
Kettő mérges tekintet is jutott nekem... sőt három, úgy hogy inkább nem folytattam.
-Micsoda rossz gondolatokat ültettek a fejembe.-kentem rájuk.
Utána megtudtuk hogy mi a terv, felmenni 35-re.
-Sima ügy lesz!-néztem a partneremre.
Mivel Hajime-kun ilyen hamar felment, most nekünk kellene őt beérni.
-Biztos hogy tiszta módszerekkel sikerült idáig eljutnod?-indultam ki kicsit magamból.
Ketten csatlakozhatnak hozzá a farmolásnál. Hijikata rögtön arra gondolt, hogy Minorit meg Yuunát kell melléküldeni.
-Hajime-kun már Shizukával szeretne lenni! És Minori és Harada már megbeszélték a partnerséget.-gyorsítottam rá az eseményekre.
Remélem Harada nem fog ellenkezni, mert most jól belenyomtam a sűrűjébe. Utána Hijikata elmondta, hogy fejlődés után hol találkozzunk.
-A városközpont? Valamit tervezel... azt hiszem.-láttam rajta hogy eltaláltam a szöveg.
Megint Saitoura néztem.
-Na jó, menjünk fejlődni! Mehetünk, Ai-chan? Mondjuk előtte elmehetünk kajálni is... nem is tudom hogy van-e olyan hely, ahol tudunk reggelizni... nekem egy főzőpontom sincsen. Kénytelen lesz valaki más reggelit készíteni nekem.
Hallottam egy ismerős hangot, utána...
-Óóóhaaa...-mondtam elég furcsa hangon.
Minori nagyon zavarba jött, mivel elméletileg Shizuka fenekére akart rácsapni, de az enyémre sikerült.
-Ugyan, semmi baj! Nem gond nem gond!-próbáltam nyugtatni, hogy ne érezze rosszul magát.
Hát azt hiszem, volt valaki aki jobb hárítással rukkolt elő. Yuuna már tapizó partyt is felhozott, és a mondókája változatos reakciókat hozott ki, én inkább a nevetők közé csatlakoztam.
-Nem tudom, hogy tudsz ilyeneket kitalálni! Mindenesetre én is örülök hogy te is jónak találod a fenekem.- ekkor Minorira néztem úgy.- Jó-jó abbahagytam!
Hijikata végül megelégelte a dolgot.
-Ugyan már, nem kell mindig komolynak lenni.
Mindenkivel ismertették a terveket, miszerint fel kell fejlődni Saitou szintjére. És Hijikata tervei szerint úgy lett volna, hogy MInori és Yuuna mennek vele farmolni, így húzza őket. Souji kijelentette, hogy én vagyok Minorival.
-Öhm... mi... öhm igen. Persze. Megyünk is mindjárt, ugye?-mosolyogtam rá.
Lerítt róla hogy együtt akarja hagyni Saitout és Shizukát... elvégre már az előbbi felkérte az utóbbit.
Hijikata azt mondta, hogy a felfejlődés után a városközpontba kell menni. Szerintem is tervez valamit.
-Jó lenne ha már most elmondanád, hogy mit tervezel. Nem szeretem amikor így elhallgatod a dolgokat... remélem nem arra gondolsz amire én. Az kicsit veszélyes lenne.
Soujiék már indulni is akartak, azaz majdnem, először reggelizni kéne.
-Egyet értek vele... mi lenne ha inkább közösen reggeliznénk? Már ha ezt lehet annak nevezni. Szívesen besegítek.-néztem főleg a lányokra.
Saitou megdicsérte a hajam, azaz... azt hiszem ezt próbálta kifejezni.
-Ö... köszönöm!-nem igazán tudom hogy kell bókot fogadni, ezért megköszöntem.
A továbbiak meg viccesen alakultak. Minori hozta a szokásos formáját. Velem akart viccelődni, azzal hogy rácsap a fenekemre, de eléggé félrement. Utána próbált magyarázkodni, de látszott rajta mennyire zavarban van.
-Szerintem azért volt a dologban egy kis akaratosság...-piszkáltam én is.
Igazából csak nevetgélni tudtam az egészen, de próbáltam elfojtani... azaz inkább magamnak nevetgél...getgéltem.
A többieknek is felvázolták hogy mi lesz. És hát... sejtettem hogy valakik csapatba verődtek, de jó hamar meg tették. Hát igen... vannak itt akik jobban kijönnek a másikkal.
-Várjunk csak...-motyogtam magamban.
Nem is emlékeztem rá, hogy Harada megkérte volna Mi.... óóóóó! Értem már. Adtam volna Soujinak egy pacsit, de az túl átlátszó lett volna.
Saitou felajánlotta hogy tarthatnék vele farmolás közben.
-Nem igazán akarok a terhedre lenni, megoldom egyedül is, de ez kedves!
Valamennyire egyet értettem Hijikatával, na meg ha ott vagyok csak nyűg leszek... meg kell védeni a moboktól, hiszen vannak olyanok amikor automatikusan támadnak.
Valami tervezgetésről volt szó, nagyon gyanúsan tekintgettek egymás felé, érdekelt mire gondolnak... azaz főleg gondolt Hijikata.
-A reggeli téma már jobban tetszik.-ekkor Aikora néztem.
Sokszor hallottam, hogy miket tud sütni, gondolom a játékban is tudja kamatoztatni!
-Akár el is mehetünk páran hozzávalókért, mert nem hiszem hogy itt minden megtalálható...
* eredeti verzióban azt írtam: JÓ CSAPATOT ALKUDNI
|
Souji is üdvözölt engem, majd azt mondta, hogy ő maga meg tudná szokni. A bambulásom miatt beletúrt a hajába, ÚJABB SCREENSHOOT. Öcsém, még meg sem indult a project, de már 2 tökéletesen felhasználható képem van róla, ez több mint remek!
Azt állította, hogy még a lélegzetem is elakadt.
-Csodálod?-kérdeztem szarkasztikusan.
Sano suhant el mellettünk, köszönt, majd azt mondta nem is zavar.
-Jó reggelt.-nevettem a fejemet csóválva.
Souji felajánlotta, hogyha nem lenne elég kényelmes az ágyam, akkor aludhatok akár vele is.
-Micsoda nemes gesztus.-nevettem.-Ha Sano hallotta volna átborított volna a korláton.-kuncogtam tovább.-Ha jobban belegondolok, és arra alapozok, milyen jól elszórakoztál a fiúkákkal, nem lennék veszélyben.-paskoltam meg a karját.-Még meggondolom.-mosolyogtam sejtelmesen.
Azután érdeklődött mi folyik lent. Innen fentről eleinte megbeszélésnek tűnt, majd átment random ötletek felvetésébe.
-Úgy gondolod?-kérdeztem vissza a felvetésével kapcsolatban.-Én benne vagyok.-mosolyogtam rá.
Egyrészt kedveltem mindig is őt, másrészt így hogy tudom, hogyan is néz ki valójában.. érdeklődöm iránta, de a legfontosabbak a csodásabbnál csodásabb fotók amik készülhetnek róla!
-Sanot és Minorit majd elintézem, bár...-és ekkör megtörtént egy ominózus fenékrecsapás.-Azt hiszem, mélyebb a kapcsolatuk mint ahogy gondoltam.-Na menjünk le.-paskolam meg én is Souji fenekét poénból, majd leszaladtam a lépcsőn.
-Sziasztok.-intettem az eddig nem üdvözölt tagoknak.-Ha jól vettem ki, akkor 35, majd pókkazamata?-kérdeztem.
Ekkor megakadt a szemem Saitoun.
-Húha, te aztán jól megnőttél.-lepődtem meg.-Mellesleg mi Soujival ketten szeretnénk elmenni fejlődi, feltéve ha megoldható.-tekintettem Hijikatára.
Toshi a szendvicsemről kérdezett, hogy hatott-e.
-Aha,úgy érzem.-vontam vállat.-De inkább a szokás hatalma miatt készítettem.-mondtam.
Saitou nem nagyon akart nekem cuccot adni.
-Pff, nyalizol a főnöknek, meg a csajoknak??-kérdeztem "sértődötten".-Megjegyeztem ám!.-fordítottam el tőle a fejemet.
A téma kicsit komolyabbra terelődött, például Saitou szerint már nem kell hármasával fejlődnünk, inkább a kettes csapatokat ajánlja.
-Oké, én egy lányt kérek!-jelentettem ki.
Megérkezett Harada és bekapcsolódott a pókkazamatás csevelybe.
Őt követte Shizuka.
-Na például őt.-mutattam rá, és utaltam arra, hogy vele fejlődnék.
A tekinteteket éreztem magamon.
-Most mivan?-kérdeztem mentegetőző hangnemben.
Minori belépőjénél emlékezetesebb nem is szükségeltetett a reggelre, ha nem fejeztem volna be a szendómat, most biztos félrenyeltem volna.
-Minori az enyémet is lecsekkolnád?-pucsítottam oda neki.
Ekkor robbant be Yuuna.
-Tapizóparti?-kérdeztem.-Benne lennék.-dörzsöltem a tenyerem.
Yuuna egy ódát zengett a hátsóinkról, és az ő kielégíthetetlen vágyaikról, hogy rácsapjanak. Nem bírtam ki nevetés nélkül.
-Hát ez kész.-mondtam a könnyeimmel küszködve.
Végül Yuuna a téma terelése mellett döntött, és megkérdezte mi a terv mára.
-Párokba felmenni 35-re.-válaszoltam meg tömoren, majd átkaroltam csöpp kis vállát.-Szerintem mi jó csapat lennék, főleg a csipogó haladdal.-húzódott idétlen vigyor az arcomra.
Hijikata-san megdícsérte a teljesítményemet.
-Köszönöm szépen.
A vértet megköszönte, és azt mondta majd visszaadja.
-Nem szükséges, a lényeg, hogy kijussunk.-mondtam.
A többieknek is felkeltette az érdeklődését a pókkazamata. Szinte már tervek jelentek meg a fejükben.
-Tekintve, hogy farmolni megyek, két embert magammal tudok vinni, és húzni.-ajánlottam fel.-Úgy haladnánk, és hamar meglehetnének a méreg ellenállásos és mobos felszerelések.-mondtam.
Idő közben Shizuka állt elém, és feltűnően a hajával hadakozott.
-Jól áll a hajad.-húzódott szelíd mosoly az arcomra.-Mármint.. őő, neked..
Eszméltem, és rendkívül zavarba jöttem.
-Khmm...-köszörültem meg a torkomat idegesen.-Ezt neked hoztam.-nyitottam kereskedést vele.
Minori belépője is meglepő volt, bár állítása szerint mindezt Shizukának szánta. Szó nélkül hagytam az esetet, a többiek reagáltak rá éppen eleget.
Egy kereskedést nyituttam Minorival.
-Parancsolj.-mondtam az enyhén zavart lánynak.
Aiko jelent meg, és azt mondta, ő már alakított egy csapatot valakivel. Itt nyílván SOuji maradt.Kettőjük csapata még működhet is, Aiko elég eréjes lesz akkor, ha Souji őrültségre akarja rávenni. Talán ő a legmegfelelőbb ilyen szempontból Souji mellé, mindenesetre hagytam, hogy Hijikata-san döntsön a dolgokról. A Shinpachi Yuuna párosban annyira nem voltam biztos, de effelől is Hijikata-sannak kell döntenie.
Shizukához fordultam.
-Ha gondolod, csatlakozhatsz hozzám miközben farmolok, úgy te is fejlődsz, és szükségünk lesz sok mobos felszerelésre a pókkazamatába.-mondtam.
|
Jó érzés lett volna a pihe puha ágyikómban ébredezni,de nem,el kellett fogadnom,hogy tényleg bentragadtunk a játékban.De kitartónak kelll lennünk,legalább itt vagyunk egymásnak és tudunk egymásra támaszkodni.Nagy mázli,hogy a céhépület is megmaradt.Feltápászkodtam.A tükörbe nézve furcsa volt látni,hogy a hajam tökéletes és a szemem sem karikás.Teljesen fittnek éreztem magam,felálltam és az ablakhoz sétáltam.Nyugtatóan hatott,hogy itt nem halhatok meg,mivel ide nem jönnek a mobok.Még szerencse.Kiválasztottam egy megfelelő ruhát,majd lerohantam az étkezőbe.Már majdnem mindenki ott volt.
-Jó reggelt embereek!Együnk valamiiiit!-huppantam le gyorsan egy székre és elkezdtem fejleszteni a főzéspintjaimet hogy ne haljak éhen.Zabálásom közepette Minori is lesétált az aulába.
-Csaszti jóreggőt'!-mondtam teli szájjal és láttam ahogy rácsap Sanosuke hátsójára,és szabadkozik,hogy azt Shizukának szánta.Húha,égés,tennem kell valamit!
-Jahj,milyen kis tapizó parti lett itt! Én meg már azt hittem,hogy mindenki be van tojva a szitunktól.De igaz is,élvezzük az életet,legyünk liberálisak! Amúgy sem kéne kiakadnod ezen a kis "baleseten".Tisztában vagyunk vele,mindenki tudja,hogy mindegyik céhtag pasinak jó a feneke.Mi pedig a közvetlen közelükben vagyunk,természetes,ha nem tudunk ellenállni a csábító vágyainkak..Csoda is lenne!A random rajongóik még durvábbakat is csinálnának! Megértelek,én is így érzek,amikor a senpaiomra gondolok..-tettem drámaian a vállára a kezemet.De ez a szitu így is ciki,terelnem kell a témát.
-Na de srácok,térjünk a lényegre! Mi a terv mára? Miz csinálunk? Hmmm? - kíváncsikodtam,elvégre én nem tudtam semmiről,és biztis voltam benne,hogy a többiek már megbeszéltek dolgokat,tudni kellene a konkrétumot.
|
Mikor reggel felébredtem, szomorúan tapasztaltam, hogy még mindig a Seraph-ban vagyunk. Pedig azthittem, hogy csak egy rossz álom volt és mikor felébredek, az otthoni kis szobámban kelek majd fel. De nem így történt...Furcsa azonban,hogy így megtudták csinálni az alvást... Viszonylag korán volt még de valahogy nem akartam kikelni az ágyból. Sokáig gondolkodtam a történteken. Eszembe jutottak az otthoniak is. Hogy mennyire aggódhatnak értem. Azt esti vendégséget is elcsesztem nekik...A zongoraóráimról is lemaradtam...
Sóhajtva kászálódtam végül ki az ágyamból. Megnéztem magam a tükörben és láttam, hogy a fáradtság egyetlen nyomát sem lehet észrevenni. Pedig reggel általában úgy nézek ki, mintha végigjártam volna az éjjel egy komplett erdőt és akkor jöttem volna ki a bokrok és fák közül. De most egész normálisan festettem. Végülis ez egy új nap, új kezdet!
Láttam, hogy kaptam egy pm-et Saitou-santól. Megnyitottam és elolvastam.
-Oh...Persze, gyors összekapom magam!-válaszoltam neki. Kicsit meglepődtem.
Igyekeztem összeszedni magam, majd kimentem a folyosóra. Gondoltam megnézem a csajokat, fennt vannak e már. Mindegyikük szobájába belestem, nagyon óvatosan, de meglepve tapasztaltam, hogy már mindenki felébredt.
-Jellemző...persze, hogy én alszom a legtovább...-zsörtölődtem magamban, miközben baktattam lefelé a lépcsőn.
A földszint és az első emelet közötti lépcsőfordulóban Souji és Aiko beszélgettek. Milyen jó, hogy ezek már ennyire toppon vannak...
-Sziasztok, jó reggelt!-köszöntem és próbáltam valami mosoly magamra erőltetni, de nehezen ment. Érdekes...Hiába játék azért még kómásnak érzem magam. Mi ez a reggel?
Villámgyorsan elbaktattam mellettük, mert láttam, hogy nagyon jól elvannak, nem akartam megzavarni őket.
Mikor az aulába értem már egész sokan összeverődtek. Megláttam Sanosuke-t is és máris szebb lett a reggelem. A másik akin megakadt a szemem, Shizu-chan volt. Hirtelen felindulásból odaszaladtam és egy picit rácsaptam a fenekére.
-A Törés előtt is jó volt a segged, de így még jobb!-súgtam csábosan a fülébe, miközbe vigyorogtam. Ekkor esett le, hogy nem Shizuka fenekére csaptam...HANEM SANOÉRA!! Hátra ugrottam egyet.
-JESSZUSOM! NE haraguuudj!! Nem ide akartam, hanem Shizunaaaak!-a fejem egyre vörösebb lett.-Nem mintha a te segged nem lenne jó...SŐT! A te segged is na...na..nagyon j-jó...-a végénél már olyan vörös volt a fejem, mint a paprika... Annyira zavarba jöttem, mint még soha életemben...Hogy kerülhettem ilyen szituációba??!! Már a fejemet is eltakartam szégyenemben. MIÉRT KELLETT EZ!!?? REGGELI KÓMA MIÉRT?! Valaki segítseeen...
|
|
Reggel az asztalomnál a szokásos helyre nyúltam, meg akartam nézni a noteszemet, hogy ma kikkel lesz dolgom. Nagy meglepetésemre se az asztalom, se a noteszem se volt meg. Most éreztem igazán mibe is kerültem.
A szokásos rutinomat elvégeztem, nem is tudom miért. Megmosakodtam és elkészültem.
Gondoltam lemegyek és foglalkozok a céhes képességekkel, jó lenne azokat is fejleszteni. A gyorsaságra mentem rá, hiszen az Minori képességével jó nagy löketet tud adni. Utána az életregenerációra fektettem a hangsúlyt, de így huszason nem sok mindent tudtam felhúzni... ráadásul a maxra tolást el is felejthettem.
Mikor mindent megtettem ami tőlem telhet, meghallottam hogy valaki lejön.
-Áh, jó reggelt Shinpachi.-köszöntem neki én is.
Láttam a kezében egy szendvicset, eddig én nem is nagyon éreztem éhséget.
-És ez... használt?-utaltam a szendvicsre, mivel nehezen tudtam elképzelni, hogy ez csillapítani tudja az éhséget. Bár abból kiindulva, hogy egyáltalán nem vagyok fáradt...
Megkérdezte, hogy mi a mai terv.
-Képesség és felszerelés fejlődés. Kicsit kevesebb fejlődés mint tegnap. Ilyen ütemű fejlődéskor vigyázni kell, hogy ne szaladjunk túl magunkon. Fejlesztettem a céhes gyorsaságot és életerő regenerálódást... kipróbálod?
Másik meglepetésként Saitou ért. Elég jól felszerelkezve jelent meg.
-Szép munka Saitou!-dicsértem meg.
Ráadásul még cuccokat is hozott, nekem egy vértet.
-Köszönöm, valahogy vissza fogom adni.-vettem át tőle.
Elmondta, hogy az ilyen szinteken jobb kettesével fejlődni.
-Akkor mindjárt meg is csinálom az új csapatbeosztást...-már gondolkodtam is el a variációkon.
Elmondása szerint amint elérjük a 35ös szintet, el kell menni a pókkazamatába és leütni a pókkirálynőt.
-A pókkirálynő legyőzőzéséhez elég sok szörnyek ellenis cuccot kell szereznünk... hiába vagyunk tapasztaltak, ne támaszkodjunk csak erre... ideje lenne mindenkit felkelteni és elindulni fejlődni.
Valamilyen szinten jól esett itt felkelni, hiszen egy jó darabig meg is feledkezhetek az iskoláról. Nyújtóztam egyet, majd elkezdtem felöltözni. Rájöttem, hogy ezzel is időt spórolhatok, egyszerűen megnyitom az inventorymat és kész is vagyok.
Kimentem a szobámból és a folyosón megálltam és kinéztem az ablakon. Sokkal jobb volt ez látni az ablakból mint az én szobámból megnyíló kilátást.
Megjelent Shinpachi és megkérdezte mire várok.
-Én... semmire. Csak bámultam ki az ablakon.- azt hiszem nem is akart beszélgetni velem tovább, mert rögtön el is indult. Gondolom megy lefele ő is.
Gondoltam én is lemegyek a földszintre, ekkor találkoztam Ai-channal.
-Jó reggelt.-mosolyogtam rá.
Szerinte furcsa volt, hogy itt is tudtunk aludni.
-Én meg tudnám szokni. Meg ezt a gyors öltözködést. Nem kéne annyit bajlódni a készülődéssel.
Láttam hogy engem néz, nem is kevés ideig. Ez megmosolyogtatott, főleg a magyarázata. Azt mondta, hogy fényben nagyon jól néztem ki, ezért maradt úgy a tekintete.
-Igazán?-nevettem egy picit, majd beletúrtam a hajamba.- El is akadt a lélegzeted.
Rögtön terelte a témát, és megkérdezte hogy tudtam-e aludni.
-Mi az hogy... de ha te nem, nyugodtan megoszthatjuk az ágyamat. Hátha kényelmesebb.
Hallottam az alulról felszűrődő hangokat. Főleg Shinpachiét... bár őt nem nehéz meghallani.
-Mi folyik odalent? -tekintgettem lefele.- Mindegy is. Szerintem már nem kell ugyan abban a csapatban mozgolódni. Megyünk közösen fejlődni?-eszembe jutott ekkor Minori is. Bíztatni kéne, hogy kérje fel Sanot ő is. Sőt még azt is tudom neki mondani, hogy az ő kedvéért kértem meg Aikot hogy tartson velem.
-Jól ki tudnánk egészíteni egymást!-érveltem mellette.
Amikor felkeltem, nem volt meg a szokásos fáradtság. Sőt, amikor tükörbe néztem úgy néztem ki, mintha meg sem viselt volna az éjszaka.
Végignéztem a felszerelésem, és megnéztem mi mindent szedtem fel tegnap. Elég sok felesleges eladandó cuccot láttam, így lesz pénzem. Az én szerencsém, csak olyan cuccot kapok, ami senkinek sem jó.
Azt hittem elsők között kelek fel, de nem így volt. Miközben mentem az aula felé, láttam Soujit és Aikot. Épp megkérte, hogy fejlődjenek együtt.
-Jó reggelt nektek.-majd mentem is tovább.- Nem is zavarok!-néztem ekkor Aikora.
Mikor leértem egyből Saitou szúrt szemet.
-Ejha, te aztán nem vesztegeted az idődet. Gondolom jó sok mindent szereztél.-léptem hozzá és mértem végig.
Amit elcsíptem a mondandójukból az a pókkirálynő meg a leütés és a cucc. Hijikata szerint jó sok szörnyek elleni erővel kell felszerelkeznünk.
-Na meg a mérgezése sem utolsó. Az életerő reg...-néztem meg a képesség ablakot, de láttam hogy már el is kezdte fejleszteni.- Megelőztél.-mosolyogtam.
Már ott tartottunk, hogy mindenkit fel kellene kelteni, és elindulni fejlődni.
Hallottam pár dolgot lefele menet, amik mostmár teljesen értelmet nyertek.
-Amúgy... az első kettes csapat már alakulóban van. És betartja a távharcos közelharcos szabályt. Szerintem most már tudunk párokba rendeződni. Nem igaz?-néztem hátra a többiek felé.
Saitou elég hamar ugrott szinteket, érdekelt hogy hol fejlődött.
-Még is hol sikerült ilyen hamar felugranod? Én már alig emlékszem az ilyen időkre...-mondtam úgy mintha már évtizedekkel ezelőtt lettem volna.- Na de én először szerintem kimegyek valami kajáért, ki tart velem? Vagy inkább először megvárom a lányokat, áh jó reggelt!
Alig akartam kimászni az ágyból... kicsit még forgólódtam, majd amikor pm-emet kaptam úgy döntöttem kikászálódok.
Neki akartam esni a hajamnak, de... tökéletes volt. Fésülködnöm se kell... hát igen. Ezen a téren legalább jól jártam.
Megnyitottam az üzenetet, és láttam hogy Saitou írt. Azt írta, menjek az aulába mivel van a számomra valamije.
-Szia! Már is jövök, csak elkészülök!-írtam vissza neki majd kis fázis késés után.- És köszi!
Még pizsamában de kiosontam a folyosóra. Itt bármiben mászkálhatok, hiszen másodpercek alatt át tudok vedleni. Először Yuuna ajtajához léptem, de nem mertem bekukucskálni, hogy ébren van-e.
-Hahóó...!-mondtam ennyit az ajtónál.
Ásítottam egyet, pedig nem is voltam fáradt.
-Hát én lemegyek, szerintem már mindenki ott van.-mondtam ennyit majd Minori ajtaját meg se mertem közelíteni.
Még a végén felkeltem... éés vág egy aranyos arcot és nekem örökre el kell menekülnöm... ne éljek önnyomorban!
Mikor az első emeletre mentem, megláttam a folyosó végén Aikot és Soujit. Köszönni sem akartam nekik, csak így biccentettem majd szó nélkül elosontam mellettük. Szerintem észre sem vettek.
Az aula felé menet megtorpantam a lépcsőn. Hát a pizsama... gyorsan átváltottam a felszerelésemre, és menet közben próbáltam összefogni a hajam.
Harada vett először észre.
-Jó reggelt!-köszöntem be kicsit bizonytalanul.- Na itt vagyok.-léptem Saitouhoz miközben még mindig a hajammal vacakoltam, végül fel adtam a küzdelmet és úgy hagytam.- Hömmm...-néztem meg jobban.
Hát ő fejlődött... én meg még az ágyból se vagyok képes kikelni.
-Előre is értékelni fogom kedves munkáádaaat!-mondtam egy furcsa hangszínnel amit még én se tudtam hova tenni.
|
Reggel szinte kipattantam a szemem. Érdekes, de valahogy mégis kipihentnek éreztem magam. Nem nagyon értettem ehhez, de úgy tűnik mikor ilyenkor lefekszünk, valóban alszunk az oculus alatt, azért nem semmi, hogy ezt is meg tudták oldani. Mielőtt kiléptem volna a szobámból megszokásból tükörbe néztem, de meglepve tapasztaltam, hogy a reggeli fáradtság cseppnyi nyoma sem látszik rajtam. Na igen, ez csak egy avatar...Sóhajtottam egyet, majd kiléptem. Elindultam lefelé a lépcsőn. A mi szobáink a második emeleten voltak, a fiúké az elsőn, A földszinten meg természetesen az aula, Toshi "irodája" és hasonlók kaptak helyet. Az első és a földszint közötti lépcsőfordulóban Soujival futottam össze.
-Ó, jó reggelt.-üdvözöltem őt vidáman.-Kicsit furcsa, hogy itt is tudunk aludni, nem?-kérdeztem tőle.
Ahogy joban megnéztem őt, és az ablakon keresztül rásütött a fény, tökre úgy nézett ki mint egy modell srác egy magazin címplapján, tökéletes kép rajzolódott ki előttem, ezért sutyiban nyomtam egy screenshotot.. basszus olyan helyes! Ezt majd meg kell mutassam a lányoknak! Bárcsak lenne screenshoot a való életben is.. Aztán belém hasított egy csodás ötlet!!!!
Azért lássuk be, sok kocka lány van, és a lányok szeretnek rajongani valamiért. A srácaink kivételesen jóképűek, főleg így kocka körökben, szóval megvan a tökéletes pénzszerzési lehetőség! A fiúk külseje erre tökéletes, kellenek poszterek, figurák, plüssök, ölelőpárnák! Mint a való életben! Biztos ki lehet tanulni ilyen szinten a varrást idebent is, elvégre mágusoknak anno lehetett így craftolni ruhát, vagy berendezésitárgyakat tervezni, egy párnahuzat az ő képükkel se lehet nagy ördöngősség! Már a szemeim előtt láttam az egészet, eközben végig Soujit néztem egy széles mosollyal.
-Jajj ne haragudj, a fényben tök jól néztél ki, elbambultam.-csóváltam meg zavartan a fejem.-Te tudtál aludni?-érdeklődtem még picit, pedig már izgatott voltam, hogy a csajokkal megosszam a tervemet.
Szerintem Toshi, meg a fiúk nem mennének bele, szóval titokban kell csinálnunk!
Mikor felkeltem nagyon furcsáltam, hogy nem a saját ágyamban keltem. Kellett pár másodperc, mire felfogtam, hogy az egész bentragadásos marhaság, nem csak egy rossz álom volt, hanem a valóság. Sóhajtottam egyet, majd felkúszott az arcomra a tőlem már megszokott idétlen vigyor. Nincs miért búslakodni, legyőzzük a bosst, és pikk-pakk kint leszünk, én ebben erősen hiszek. Kimentem a szobámból, egyenesen lefelé. Souji ott állt.
-Hát te mire vársz?-kérdeztem meglepetten, de a válasza után mentem is tovább, le. Nem voltam éhes, de valahogy késztetést éreztem a reggelizésre. Bementem a céhünk étkezőrészébe, bár nem tudom minek csináltunk egyáltalán ilyet, de most jól jött. Úgy látszik, arról azért gondoskodtak, hogy ne purcanjunk ki, mert raktak be nekünk minimális mennyiségű alapanyagot. Hát, nekem semmiféle főzéspontom nem volt, úgyhogy mindössze egy nagyon gyesza szendvicset tudtam összedobni. Miután ez megvolt, a fejemet tömve kiléptem az aulába, ahol tegnap délután találkoztunk az egész tükrös hülyeség után. Toshit láttam meg ácsorogni.
-Szeva Főnök!-köszöntem neki teli szájjal, majd lenyeltem.-Bocs.-mondtam az előbbire utalva, majd még egy nagyot haraptam a szenyómból, végül el is fogyasztottam, majd megtöröltem a számat.-Na, mi mára a terv?-érdeklődtem tőle.
Ekkor az ajtó kinyílt, így odanéztem. Saitou jött be, merőben jobb cuccokkal, mint amikkel utoljára láttam.
-Hát ez meg mi a fa....-haraptam el a mondatom végét.-Te nem is aludtál?-kérdeztem rá.
Persze nem lepődtem meg a válaszán.
-Öcsém aggyá' má' cuccost!-szólítottam fel.
Az éjjel, miután a többiek nyugovóra tértek, én úgy döntöttem hogy tovább fejlődök, majd mikor elértem a 35-ös szintet, elmentem és farmoltam pár jó dolgot. Sikerült szereznem Hijikata-sannak egy vértet, Shizukának egy fegyvert, és Minorinak egy ékszert, ami segíti őt a supportolásban, továbbá saját magamat is elláttam pár jó felszereléssel, amik fejlődéshez, és játékosok ellen is egyaránt hasznosak. Tartok tőle, hogy a barátaimat ellenséges playerek támadják meg, ellenük pedig az egyszerű mobos ékszerek semmit sem érnek. Kicsit kimerülten léptem be az ajtón, és őszintén szólva észrevétlenül akartam bemenni, nem akartam nagy dobra venni, bár a ruháim és a fegyverem alapján hamar rájöttek volna, hogy nagyobb vagyok náluk, mindenesetre az ajtóban Hijikata-sannak és Shinpachival találtam szembe magam, és az utóbbi a tőle megszokott módon, nem kis hanggal reagálta le érkezésemet.
-Nem éppen.-feleltem szűkszavúan.
Engem kért, hogy lássam el valami jobb tárggyal.
-Sajnos a számodra nem esett semmi.-sóhajtottam, majd Hijikata-sanhoz fordultam.-Ezt viszont neked szántam.-mondtam, majd egy kereskedési ablakba helyeztem a tárgyat.
Továbbá, megnyitottam 2 pm-et, nem tudom hogy ez olyankor is jelez nekik mikor alszanak vagy sem, de írtam először Shizukának.
-Szia, le tudnál jönni az aulába? Hoztam számodra valamit.
majd megnyitottam a Minorinak szánt pm-et is.
-Szia, az aulában vagyok, egy ékszert szeretnék adni, le tudnál jönni?
Majd becsuktam a pm-eket, és rájuk tekintettem.
-Szerintem, így nagyobb szinten nem olyan veszélyes egyedül fejlődni, de nem ajánlom.-mondtam.-Továbbra sem tartom butaságnak a csapatokat, viszont most már maximum 2 fős csapatok kellenek.-mondtam el a tapasztalataimat.
-Amint elértétek ti is a 35-ös szintet, be kéne menni a pókkazamatába, és legyőzni a pókkirálynőt, emlékeztek mennyi jó tárgyat lehetett ott szerezni, nekünk kell megszereznünk elősként.
|
A céhépület aulájában végül mindenki összefutott, örültek hogy éppségben visszatért mindenki. A kitűzött célt túlszárnyalták, meglettek mind 20-asok. A megszerzett fejlesztési tárgyakat, cuccokat elosztották testvériesen, majd úgy döntöttek mára elég ennyi. Így nyugovóra tértek, kivéve Saitou aki az estéje nagy részét is fejlődéssel és farmolással töltötte, így reggelre meglett 35-ös, és merőben jobb cuccokkal volt felszerelkezve reggelre, mikor társai ébredeztek.
|
A csapatocskámnak,ahogy láttam,egészen tetszett a kis állatkám. Főleg,hogy vizbuborékokat köpdösve támadott.Wáow. Toshi azt mondta,hogy jobb mint a semmi.
-Hát,szerintem a semmi is épp elég jó!-válaszoltam neki mosolyogva.Ez a Shinpachi szokásához híven elég élénk volt.
-Hallod,nyugodjál már le gyerek!-néztem rá elkerekedett szemmel.Nem tudott egy helyben maradni,és csak annyit láttam,hogy az egyik percben lecsap egy szörnyet,a másik percben felénk rohan,mert megtámadta egy édes kis csirke,aztán pedig felvilágosodva pötyög a chatbe.Húha.
-Jahj,jó tudni,hogy lehet használni.Még jól fog jönni.-jelentettem ki megnyugodva.Inkább a fejlődésre koncentráltam,mivel amikor másra figyelek,hajlamos vagyok szem elől téveszteni az életerőmet.Szerencsére a játék elején még gyorsabban is haladtunk,mint gondoltuk. Szépen haladva elértük a 15-öt,sőt. Már a 20. szint is meglett. Totyi közben adott valami követ,ami védelmet ad!
-Kirááály!Bele is teszem a köpenyembe.Mostantól egyként ismerteek!-én is belenéztem a leltáramba.Hátha sikerült szereznem valamit a srácoknak.Tényleg mindannyian sok mindent gyűjtöttünk.Toshi meg is dicsért minket.
-Köszi,de nélküled nem ment volna!Shinpa tuti nem húzta volna sokáig egyedül..Én azthiszem mindent felszedtem.-mondtam neki.
-Na,egy pacsit emberek! Egységben az erő!-pacsiztam le velük,majd láttam,hogy a céhchatbe írt valaki.Széles mosoly ült az arcomra.Sanosuke kihívott minket egy hazafutó versenyre! Ehhehe.
-Skacok,nem veszíthetünk! Mi leszünk az elsőők!-ugrottam fel fellelkesedve,és elkezdtem futni a céhtelek irányába.Miközben futottam,hátrakiáltottam nekik.
-Siessetek már! Van egy olyan érzésem,hogy győznünk kell! Tudjátok,erre mondják,hogy női megérzés!Hahaha!-gondoltam, így majd ők is szándékoznak szedni a lábukat.
Oda is értünk a telekhez.Az ajtóhoz surrantam,és határozottan megindultam befele. De akkor szembesülnöm kellett azzal,hogy már mindenki ott volt,
-MIIIIIII?! Nee! A mézes-mázos puszedlijét neki!-szomorkodtam.Természetesen, jó volt látni a többiek épségben létét,bár furcsának hatottak játékbeli felszerelésben.Egyébként meg jól állt nekik.
-Hmm,grr.-én tipikus mágiakasztú fölszerelést hordtam.Egy rövidebb szoknya,kesztyű és csizma, plusz a megidézőbotom a kezemben.Jajj,el sem tettem! Na mindegy,ott tartottam,hogy kiakadtam azon,hogy nem mi voltunk az elsők.Az még hagyján,mi voltunk az utolsók! Oké,nem is olyan nagy kataszrófa.
|
Sanosuke és Aiko dícsérete nagyon jól esett. Pedig azthittem nagyon rossz voltam.
-Hát..öhm...köszönöm..-feleltem szerényen.Meg persze bűntudattal is.. Ilyen kedvesek velem és én meg itt rinyálok magamban.. Oké! Innentől kezdve nem hisztizek!
-Ti is nagyon ügyesek vagytok! Mintha csak ebbe a kasztba születtetek volna!-mosolyogtam. Igaz, hű és odaadó barátjuk akarok lenni! Remélem összejön...
Ai-chan észrevette a pötyögésem és meg is kérdezte, hogy működik-e a chat.
-Igen!-feleltem csillogó szemekkel. Ai már is írt a céhchatbe. Öröm és megkönnyebbülés volt látni, hogy többiek is visszaírtak, jól vannak. Csak Souji üzenetét vártam, aztán nem sokára villogott is. Írta, hogy majdnem kinyiffant.
-MI?O_O JESSZUSOM! BOCSÁSS MEG!-írtam vissza szinte rögtön. Bakker...majdnem meghalt...MIATTAM! Aztán elgondolkoztam, hogy lehet csak szivat.
Akkor láttam meg, hogy a céhchatbe írt Saitou-san és közvetlenül utána Souji is. Te jó ég... NEM SZIVATOTT!
- Ne figyelj rám, mikor szorult helyzetben vagy te...idióta! Muszáj vakmerősködni, mi?-korholtam. -Azért örülök, hogy nem esett bajod!:)
Aztán jött a válasza, hogy miért nem beszélek Sanoval, és bátortott, hogy ölelgessem meg vagy valami.
-Majd ha lesz rá alkalom... Köszönöm csodás tanácsodˇ-ˇ
Sanosuke is írt a chatbe, hogy hogy lássuk ki ér előbb vissza.
-Aaaahw! Húzzunk bele!-csillant fel a szemem.
Ezek után még tök gyorsan fejlődtünk tovább, bőven meglett a 20! Aiko meg is jegyezte, hogy milyen jól haladunk.
-Az biztos! Nagy a csapatszellem!-feleltem mosolyogva.-Szerintem a többiek is nagyon ügyesek, és nincs velük semmi gond! Fő az optimizmus!-tettem Ai-chan vállára a kezem.
Sanosuke rögtön ezután mondta, hogy lassan indulhatunk is hazafele, és valószínű, ohy mi leszünk az elsők.
-Jipííííí!-lelkesedtem. Mikor megkérdezte, hogy akarunk e még valamit, odamentem hozzájuk, majd Aiko és Sanosuke kezét is megfogtam.
-Aiko, Sanosuke!-néztem rájuk. -Nagyon szépen köszönöm a csapatmunkátokat, az együttműködéseteket! Ha nem dolgoztok együtt annyira összhangban, akkor nem is tudtam volna olyan jól supportolni titeket. Hálás vagyok, hogy egy csapatban lehetünk!-fejeztem ki hálámat nekik. -Igyekszem továbbra is jó támogatótok lenni!-tettem még hozzá.-Kérlek ti is adjatok bele mindent!-szorítottam meg a kezüket.
-Na és akkor most előzzük meg a többieket!Ihihihihi!-vigyorogtam.
Ezek után viszonylag gyorsan visszaértünk a céhépületbe. Ahogy Sano megmondta, mi lettünk az elsők.
-Igazad lett.-mosolyogtam a fiúra. -Remélem a többiek is mihamarabb
megérkeznek.
|
|
A birbykhez mentünk, aminek láthatóan Shinpachi nem örült, biztos jobbra számított. Legalább mondta, hogy nem fog magától nekik esni.
Kíváncsi voltam Yuuna alap állatkájára, mert nem nagyon ismerem a megidéző kasztot. Így legalább tudni fogom hogy mivel is van dolgunk.
Azt mondta, hogy valami gömbhalat ír, nem tudtam ezek alapján elképzelni. Amikor előhívta, nem tudtam mit gondoljak. Egy lebegő... hal? Értem, hogy ez alap fegyver, de.
-Öhm...-mondtam kínomban.-Meglátjuk hogy tudjuk felhasználni.
Amikor Shinpachi megfogta, még valami furcsa csipogó hangot ki is adott. Egy érdekes fintor jelent meg az arcomon.
-Jobb mint a semmi.-erőltettem meg magam.
Yuuna azt mondta, hogy először neki kéne támadnia, mert akkor a szörnyet ütik a mobok először.
-Egyetértek.-ekkor Shinpachi már nekik is esett, és elég hamar le is szedte őket.-Gratulálok, de ezek az egyik legkönnyebb mobok, még a tapasztalatlan játékosok is le tudják ütni.
Utána az egyik neki is esett, és szaladt felénk.
-Jobban is odafigyelhetnél!-gyógyítottam őt közben.
Közben észrevettük, hogy a céhchat működik, én nem törődtem vele, jobban szeretek egyszerre egy dologra összpontosítani.
Nem telt sok időbe, de csapatunk kezdett összeszokni. Jól jött az exp, és mint várható volt, sok fejlesztési tárgy esett ezekből a mobokból.
-Hé Yuuna, ez neked jó lesz.-adtam neki egy kristályt.- Ha belehúzod a köpenyedbe, mágikus védelmet ad. Ritka, úgyhogy használd ki.
Nyitottam is meg az átadó panelt.
Elértük a kinézett szintet, és elég sok tárgyat sikerült összegyűjtenünk.
-Szép munkát végeztünk, gratulálunk magunknak. Ebből jutni fog a többieknek is. Mindent felszedtetek?-kérdeztem tőlük.
Nem is igazán éreztem az idő múlását, de éreztem a kényszert, hogy kijelentkezzek és ledőljek aludni. Még sosem töltöttem az éjszakát a játékban.
-Azt hiszem ideje visszaindulni...
Ügyesen követtek mind a ketten, bár picit mérgesek voltak. Direkt bekeményítettem, hogy érezzék mivel is van dolguk. Kettővel hamar elbántunk.
-Látjátok milyen ügyesek vagyunk?-dicsértem meg magunkat.-Minek paráztok ennyire?
Láttam hogy eléggé lement a hp-m, kellemetlen. Most nem annyira nagy az életregeneráló képességem, mint eddig. Ez elég bosszantó.
-Értem-értem.-mondtam Hajime-kunnak amikor szólt hogy nézzem a hp csíkomat.
Mondta, hogy ne egyből kettőt üssünk, és ne ilyen összeszedetlenül. Az alapkoncepció az volt, hogy ketten neki esünk, és Shizu leüti őket.
-Aggódsz értem, de kedves!-és ezzel a slunggal estem neki több mobnak.
Észrevettem, hogy kaptam egy pm-et.
-Minori?-álltam le pár másodpercre.
Meg akartam nyitni, de ránéztem az életemre.
-Francba!-szerencsére gyorsan reagáltak a többiek és nem nyiffantam ki.- Ha.. haha! Ez most közel volt!
Kivételesen most elástam volna magam, amikor megláttam a többiek arcát. Kínomban elolvastam azt az üzenetet, amit kaptam.
-Na bocsi, csak majdnem kinyiffantam-válaszoltam rá.
Láttam, hogy Aiko is írt a céhchatbe, Hajime-kun válaszolt is rá.
-Teljesen jól vagyok!-írtam oda is.
Utána gondoltam foglalkozok Minorival.
- Miért nem beszélsz Sanoval? Ti is elvoltatok nem? Nyugodtan ölelgesd vagy akármi!-bátorítottam őt.
Megint végigmértem a fejüket.
-Meddig akartok így nézni?
Shizu adta meg a végső döfést.
-Mi ez? Lelki terror? Rendben... jobban fogok vigyázni...-mondtam "durcásan".
Úgy tettem ezután, ahogy Hajime-kun mondta, figyeltem mindenre, legalábbis úgy ahogy én szoktam.
-Mehetünk előrébb is!-bíztattam őket.
Ilyen tempóban hamarabb tizenötösök leszünk, mint gondoltam volna. Talán körbe is tudunk nézni a városban.
-Mindenki jól halad?-írtam a céhchatbe.
Mivel nagyobb mobokat ütöttünk, a pénz is nagyon jól jött. Azt hiszem mi leszünk a legjobban megtömve.
Felnéztem az égre, és már eléggé sötétedni kezdett. Többiekre néztem, hogy indulhatunk-e.
Mindenki felszerelkezett, hát most nem néztünk ki olyan jól mint eddig. De talán a váltás is rátett egy lapáttal.
Minori mondta, hogy megnézi milyen skillei vannak még. Igazából, egyáltalán nem értek a mágikus sebzéssel rendelkező kasztokhoz, pláne a támogatókhoz. Főleg ha azt nézzük, hogy a harcosból való váltás is eléggé odatett nekem.
Meg voltam elégedve magunkkal, nagyon jól dolgoztunk együtt. Azt hiszem Hijikata nem véletlenül rakott össze minket.
Tanácsot kértem Minoritól, aki egyből azt mondta, hogy Aikotól kérdezzek, mert ő biztos jobban tudja és a válasza is kielégítőbb lehet számomra. Nem tudtam ezt mire vélni. Ideges, de miért?
Azt mondta, hogy ne haragudjunk, csak stresszel egy kicsit. Aiko rögtön nyugtatni próbálta. Jellemző a családunkra ez a vonás.
-Nyugodj meg.-mentem oda hozzá én is és tettem a vállára a kezem.- Teljesen megértelek. De ne aggódj, mi hárman meg fogjuk csinálni. Nem igaz?-néztem hátra a testvéremre.
Utána ő mondta, hogy ez az egész csak gyakorlás kérdése. Nem szabad félni a moboktól, ráadásul amíg ők ketten itt vannak, nem történhet velem semmi.
-Aggódni? Én? A moboktól félek a legkevésbé. Úgy is tudom hogy véditek a hátamat.-mutattam ki a bizalmam.
Most hogy lelket öntöttünk egymásba, tökéletesen dolgoztunk együtt. Szerintem ez a csapat később is használható lehet. Hirtelen ért Aiko puszija, megdicsért minket, hogy milyen királyak vagyunk. Csak mosolyogni tudtam.
-Úgy van! Szedtem össze egy kis pénzt, ezért meghívlak titeket valami kajára, már ha tudunk itt enni.-mikor Minorit is dicsérte, én is csatlakoztam hozzá.- Pontosan. Nem is tűnik úgy, mintha eddig nem ezzel foglalkoztál volna.
Láttuk, hogy a céhchat még működik. Aiko írt elsőként, a válaszok meg rendszerint ugyanazok voltak. Mindenki rendben van.
- Nézzük majd ki lesz az első aki hazaér!-hívtam versenyre burkoltan a többieket.
Aiko is megjegyezte, hogy nagyon jól haladunk, miután már elég gyorsna elértük a huszat.
-Na akkor lassan nyomás hazafelé. Mi leszünk az elsők!-húztam ki magam.- Vagy még akartok valamit csinálni?
Nem is tudtam mit gondoljak Soujiról, kicsit aggódtam is, pedig általában nem szoktam.
-Egyet értek Saitouval.-csatlakoztam kicsit a korholáshoz.
Egy valamiben igaza volt, nagyon jól jön az EXP. Majdnem negyed szintet ugrottam.
-Wáów...-néztem magamat- Még cuccot is kaptam!
Egy csizmát kaptam, amin volt mozgási sebesség bónusz. Már ilyen szinten dobnak bónuszos cuccokat a mobok? Biztos azért mert ilyen alacsony szintűek vagyunk.
Láttam hogy működött a céhchat, Saitou válaszolt is.
-És nagyon jól is hala...-pötyögtem be ennyit mert láttam hogy Souji épp meg akarja öletni magát.- Mi a...?-ijedtem meg és rögtön támadtam bele a mobokba.
Próbáltam megint beleállni a sebzésbe, így épphogy megúszta.
-Te meg... mit?-láttam, hogy azért hagyta abba az öldöklést, mert üzenetet kapott.
Nem tudtam ezt most komolyan venni... nem az hogy haragudtam rá, csak azt hittem kapok egy szívinfarktust.
-Te aztán szeretsz játszani az ember idegeivel.-sóhajtottam ki magamból az előbbieket.
Nem is tudtam neki mit mondani, mert nem tudtam volna neki rendesen megfogalmazni mit éltem most át, ezért csak szó nélkül néztem rá.
Úgy látszott az átható tekintetem megtette hatását, azt mondta hogy jobban fog vigyázni.
-Úgy legyen!-mosolyogtam megkönnyebülten.- Akkor tényleg hallgass Saitoura!
Na ezt többé kevésbé meg is tette... legalább igyekezett.
Épp meg akartam neki jegyezni, hogy láttam hogy nézte Aikot, de megint el volt foglalva az írással.
Végignéztem a skilleimet, mindig is mágikus karakterekkel dolgoztam, ezért nem volt nehéz kialakítanom egy építési rendet.
-Lehet hogy nekem is inkább úgy kellett volna csinálnom, mint ahogy te is tetted.-néztem Saitoura.- Maradhattam volna bard... most jut eszembe! Tudok már alakot váltani. Kíváncsi vagyok mi leszek!
Eddig meg is feledkeztem róla... pedig ez a forma bónusz varázserőt és mozgási sebességet ad.
Gömbölyded füleim lettek, és bolyhos farkincám.
-Elvarázsolt... mosómedve?-olvastam fel a leírást.- Hát... jó...-törődtem bele.
Most így... jobban fogok kutakotni a chestekből? El akartam olvasni az alakhoz tartozó plusz hatást, de semmi sem volt. Bár... mit vártam ilyen alsó szinten.
Jobban kihasználtam a karakterem, jobban is ment a fejlődés, nagyon hamar el is értük a szintet.
-Húzzuk még meg!-mondtam nekik.
Addig húztuk, amíg lassacskán vissza is mehettünk volna.
|
Áh, borzalmasan jó kis csapatot alkottunk, mert úgy mozogtunk együtt mint egy olajozott képezet. Nagyon büszke voltam mindanyiónkra!
Tesó nem érezte teljesen magának a kasztot, ezért Minori-chantól kért tanácsot, aki elég durván válaszolt neki vissza, majd a stresszre fogta.
-Jajj, nyugodj meg!-mosolyogtam rá és megölelgettem.-Mindannyian aggódunk, de most kell igazán erősnek lennünk.-mosolyogtam rá bíztatóan, majd a tesómhoz fordultam.
-Igazából gyakorlás kérdése.-mondtam.-Nem szabad félni a moboktól, bár most ez nem olyan könnyű..-merengtem el.-Gondolj arra, hogy bármi baj történjen, én és Minori itt vagyunk, te védesz minket, mi pedig téged.-mosolyogtam, majd meg is támadtam a következő mobot.
Sanoval nagyon összhangba kerültünk, bár ez leginkább Minori fáradhatatlan supportolásának volt köszönhető. Sorra cspatuk a mobokat, lassan ott tartottunk, hogy én és Sano már kölün csapatokat öltünk, így még gyorsabban haladtunk a fejlődéssel. A map ezen részének kipucolása után a tesómhoz léptem és egy nagy cuppanóst nyomtam az arcára.
-Jajj te, nagyon királyok vagyunk!-lelkesedtem.-Nagyon jó support vagy Minori, meg se kottyant neked a váltás.-dícsértem meg őt is, elvégre nélküle sehol sem tartanánk.
Láttam, hogy Minori valamit pötyörészik, mintha... Na nemá!
-Működik a chat?-kérdeztem meglepve.-várjunk csak...
-Srácok, mindenki éppségben van?-tettem fel a kérdést céhchatbe.
Mindezek után is nagyon jól haladtunk, már kezdett lemenni a nap, és mi már lassan 20-asok voltunk.
-Nagyon jól haladunk.-mosolyogtam elégedetten.-Remélem a többiek is ilyen jól haladnak, meg azt is hogy mindenki egyben van még mindig.-mondtam egy sóhaj kíséretében.
Toshi okoskodott valamit a főbossal kapcsolatban.
-Igen igen, persze persze.-legyintettem mint aki meg se hallotta amit mondd.
Yuuna kérdését is megválaszolta, miszerint nem maradt semennyi lé, szóval teljesen az alapoktól kezdjük ismét.
-Fasza..-sóhajtottam lemondóan.
Majd, Hijikata ki is találta hova fogunk menni. A birbykhez.
-Azok olyan idétlenek.-nyafogtam a semmiség miatt.
Azt hittem egyből valami nagyobbakra megyünk, elvégre mi voltunk a legjobb céh, és annak is a legerősebb tagjai. Ez tiszta csalódás.. Na mindegy, itt nincs ideje rinyának, minnél előbb le kell győzünk a főbosst!
persze Hijikata egyből felhívta a figyelmünket, hogy egyedül senki sem esik nekik.
-Jólvan világos!-emeltem védekezőállásba a kezem.-Nem is szándékoztam.-duzzogtam.
Végül odaértünk ezekhez az.. izékhez, és Hijikata megkért minket, hogy miután ő nekik esett mi csapjuk le.
Ekőzben Yuuna előhívta a kis megidézhető állatkáját, ami lebegett.
-Aztaa, de kafaa!-ámuldoztam miközben néztem.
Megfogtam, és elkezdtem nyomogatni.
-Halljátok?? Mintha csipogna.-kezdtem el röhögni, mert ez baromi nevetséges volt.
-Jajj ugyan már.-csóváltam a fejem, majd elővettem a jó gagyi fegyveremet.-Ezt nézzétek!!!-estem nekik izomból, és le is csaptam őket.-Haha, ez ennyire egyszerű.-álltam be nagy büszkén, mikor az egyik agresszív kis csirke nekemesett.-Jaaaj segítséééééééééég.-kezdtem el feléjük szaladni.
A céhchat felvillant.
-Jé ez működik?-csodálkoztam rá.
-Szasz, itt minden rendicsek!-nyugtattam meg őt a részünkről.
Hijikata-san engem nevezett ki ennek a csoportnak a vezetőjévé. Nos, kétlem, hogy Souji feltétlen hallgatni fog rám, de igyekszem majd nem engedni neki, hogy ostobaságot csináljon.
Souji megjegyzést tett rám és Shizukára. Csak a fejemet csóváltam.
-Örülök, hogy neked mindebből ennyi esett le.-mondtam egy sóhajjal.
Souji úgy döntött menjünk a 4-es mobokhoz. Én nem feltétlen azokra gondoltam, abba még a mi bicskánk is beletörhet, de meg sem várta, hogy reagálhassak rá, mert fogta magát és elindult. Azzal indokolta, hogy az adrenalin majd segíteni fog.
-Ez egy játék te bolond!-mondtam, de nem tehettem mást, követnem kellett, mert ha nem megyek ő egymaga is nekik esik.
Persze, egyből kettőnek esett neki, és Shizu is beállt, hogy érje a sebzés. Nem tehettem mást, én is odamentem, és gyorsan lecsaptam őket.
-Nézd már HP csíkod.-mutattam a csoporta.
Rendesen felmérgelt ezzel a húzással, ezért vennem is kellett pár mély levegőt.
-Az exp jól jön, de ne egyből kettőt üssünk.-mondtam végül.-És ne ilyen összszedetlenül támadjunk.-tettem hozzá.-Én és Souji nekikesünk, te pedig leütöd őket Shizuka, rendben?-kérdeztem a tervről őket.
-Kérlek koncentráljatok nagyon, nem akarom hogy bajotok essen.-és itt szúrós tekintettel meredtem Soujira.-Ez főleg rád vonatkozik.-tettem hozzá, hogy nyílvánvaló legyen.
A céhchatben Aiko neve villant fel, és a kérdése, hogy jól vagyunk-e.
-Még igen..-írtam oda utalva Soujira.-Remélem ott is minden rendben.-egészítettem ki magam.
|
[45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
