Új bejegyzés Frissítés

2016.07.04. 21:23 Macsk zom Macska Karom

Nathaniel először tiltakozott, de aztán gondolom én gyanakodni kezdett, és rákérdezett hogy van-e valami baj. -Nagyon rossz előérzetem van.-mondtam, és tulajdonképpen ez nem is hazugság. Ezek után azt mondta, hogy keressünk egy menedéket. Nos, a szagomat az semmiképp sem fogja elfedni, biztos azt követi Gai is, mindenképpen mozgásban kell maradnunk, ha túl akarjuk ezt élni. Nem akarok Gai ellen harcolni, és könnyen meglehet, hogy semmi esélyem sem lenne nyerni, na meg le is lepleződnék, ráadásul Gait sem akarom bántani, és ő sem engem. Csak az embereket, ő nem szereti őket.. Hjajj, nem gondoltam volna hogy a keresésemre indulnak. EZek után Nath a hegyeket ajánlotta. Bár az nem túl szerencsés tekintve hogy Gai simán felrepül,jobb ötletem nekem sem volt. -Feltétlen valami szűk helyet keressünk.-mondtam, bár ez kicsit gyanúsan hangzott.-Ott nehezen tudnának hátba támadni.-adtam valami magyarázatot. Mary csak annyit mondott, hogy végül igaza lett. -Ez csak természetes.-mosolyogtam szelíden a lányra. Nath a kezét nyújtotta, én megfogtam, és lassan felálltam, majd azt mondta, hogy pakolnunk kell. -Rendben.-mondtam, majd ahogy csak tudtam, elkezdtem összeszedni az elől évő holmikat, bár nem túl sok volt, szerencsére nem heveredtünk le. Marynek hála Ellcrys és Aeron visszatértek, és afelől érdeklődtek, hogy mi történt. -Nem tudok magyarázatot adni rá, de renkívül rossz előérzetem támadt, úgy gondolom nem vagyunk itt biztonságban. Keresnünk kéne egy fedett helyet, ahova behúzódhatunk míg teljesen rendbe nem jövök.-mondtam. A fene vigye el, annyira szédülök, az kéne még hogy elájuljak itt, akkor semmiképp sem tudom megelőzni az összetűzést Gaival. A fejemet fogtam és lehunytam a szemem hogy enyhüljön a szédülésem, és egy mélyet sóhajtottam. Míg én próbáltam összeszedni magam, a többiek összepakoltak, és indulásra készen voltunk. Aeron utasította Nathot, hogy támogasson engem. -Nem szükséges, csak légy a közelben, ha netán el akarnék esni.-mondtam. Végül Mary vezetésével megindultunk egy hegyorom felé. Éppen egy sziklásabb területen lépdeltünk, én próbáltam nem hanyatt vágódni, amikor ráléptem egy kőre, ami elmozdult a talpam alól, és csak arra eszméltem, hogy valami egészen puhának csapódtam. -Ahh....-nyögtem.-Nath?-néztem rá.-Ne haragudj!-pattantam le róla.-Mi történt?-kérdeztem, bár gondolom ő sem tudta. Próbáltam körül nézni, de alig láttam, abban viszont biztos voltam, hogy a többiek nincsenek itt, közvetlen közelünkben. -Srácok, itt vagytok valahol?-kiáltottam el magam.   Ellcrys azzal kezdte, hogy minden gyógyítás fárasztja őt valamilyen szinten. Tényleg, ha jobban belegondolok ezt már említette, meg végtére is logikus. A másik kérdésem kicsit meglepte, meg is állt egy pillanatra. Én is megálltam, és vissza is tekintettem rá. Megjegyezte, hogy gyanús vagyok. -Ezek szerint beletrafáltam?-kérdeztem. A megérzésem nem csalt, nem mindennapi tapasztalatokról számolt be Safiya gyógyítását illetően. Azt mondta, olyan volt mintha több száz embert, vagy egy hatalmas lényt kellett volna meggyógyítania. -Ez nagyon furcsán hangzik.-merengtem el. Még egy bizonyíték Safiya faját illetően. Viszont mind én, mind Nath abban szeretnénk hinni, hogy Safiyának nincsenek emlékei a zuhanása előttről. Bár akkor ez megkérdőjelezi a sárkánykutató sztorit.  Közben Ellcryss tovább ment a gondolatmenetében, az egészet a tegnap esti incidensre fogta. A  poénján én is elnevettem magam, majd gondoltam én is hozzá fűzök valamit. -Safiya amnéziás, lehet hogy valami hatalmas erővel bír, vagy valami küldetése van, és tudat alatt azt követi, ki tudja.-spekuláltam.-Reméljük hamar eszébe jutnak a dolgok.-mosolyogtam bíztatóan a lányra.-Te pedig erős vagy, és mégegyszer amúgy sem engedem meg hogy akár te, akár bárki más megsérüljön.-tettem a lány vállára a kezem. Összeszedtem egy szép köteg gallyat, amikor Elcryss hívta fel a figyelmem arra, hogy a többiek mozgolódni kezdtek. Mary jött oda hozzánk, és közölte  velem, hogy indulunk a hegyekbe. -Ó rendben van, nyomás.-indultam volna el, majd megtorpantam, és Ellcrysre néztem.-Azokat add ide.-mosolyogtam rá, majd elvettem tőle az általa gyűjtött gallyakat, és maryt követve visszasiettem a többiekhez. -Mi folyik itt?-kérdeztem tőlük. Safiya válaszolt, mondván rossz érzése támadt, és ezért most keresünk valami menedéket. -Hát, oké.-fűztem ennyit hozzá. A lány maga is zavartnak tűnt, lehet ő sem tudja hova tenni ezt az érzést, csak egy vészvillogó kezdett el szirénázni az agyában, mint valami  földöntúli megérzés? A gallyakat összekötegeltem és a hátamra  vettem, így indulásra készen álltunk. -Nath tudnád támogatni Safiyát?-érdeztem.-Mary, Ellcryss, kérlek maradjatok mellettem.-utasítottam őket. Mary után indultam egyenesen a hegyhez. Egy nem túl biztonságos környéken haladtunk át. Mindenhol kisebb kövek voltak féltem hogy valaki orra bukik. Nos ennél sokkal rosszabb történt. Safiya talpa alatt beszakadt a talaj, én egyből megiramodtam, de hiába, mert alattunk is beomlott az egész, én előbb értem földet, úgyhogy még épp arra volt időm, hogy odavessem magam Ellcryss alá, hogy ne essen olyan nagyot. -Jól vagy?-néztem a lányra, majd fel oda, ahonnan leestünk. Safiya hangját hallottam meg. -Igen mi itt vagyunk Ellcryssel, Mary merre vagy?-kérdeztem.-Nath te?-érdeklődtem. Próbáltam körül nézni, már amennyire a fényviszonyok engedték. -Azthiszem párhuzamos járatokba kerültünk, de valahol csak egybe nyílnak, így kell tovább haladnunk.-mondtam.

2016.07.04. 20:37 ÉDRIENN

Aeron és Ellcrys tehát nekifogtak rőzsét gyűjteni a tűzgyújtáshoz. Nathaniel még mindig idegesen viselkedett. Én csendesen ültem magamban és elemeztem őket, amikor egy furcsa jelenség következett be. A  botomban lévő kő ragyogása egy kissé mintha felerősödött volna. Azt a Fogatlanját neki! Ebben a pillanatban Safiya felpattant, kijelentette, jobban érzi magát és javasolta az azonnali folytatását az útnak. Ohh.. Képzelődtem volna..? -Igazán örülök neki, hogy ilyen hamar rendbe jöttél, kedves! Látod, mondtam én, hogy enyhíti az idő a fájdalmadat!- kacsintottam rá, majd Nétikére pillantottam. Először nem szívlelte az elindulás ötletét, majd haladéktalanul a hegyekbe akart menni. Felsegített minket, én pedig elpakoltam a saját holmimat. -'Hálám. Noos, nem képzeltem volna, hogy ilyen kevés időre fogunk lepihenni. Szólok Aeronéknak, srácok! Safiya elég nehezen tudott lábra állni, nem is csodálom, egy altató tölténytől! Elszaladtam a többiek felé értesítést adni. -Bárányaim, hagyjátok abba a gyűjtögetést! Indulunk a hegyökbe, gyertek gyorsan! Crissykém jól kifáradt a gyógyításban,de még képes volt megállni a lábán. Nem lesz gond, egyelőre, már ha nem lesz szükség egy darabig a képességére. Aeron pedig.. nos, szerintem ő is rendben volt. Egy pillanatra gondolkodva körülnéztem.  -"Hajrá, fogyjon az út, társak, siessünk!"-ösztökéltem a többieket az idézettel, és megemelve karomat megindultam a bal oldali egy hegyorom felé. Bár, nem árt résen maradni és sietni a hegyvidék óvó alakzatai közé, mivel most csapatunk nincs épp csúcsformában, már ha geometrikusan akarok fogalmazni. Reméltem, hogy az árny, ami talán minket fenyeget, nem szándékozik rosszat tenni velünk,vagy legalábbis nem rejt több izgalmat, míg a csapat fel nem épül.

2016.07.03. 15:20 Miraculous Ladybug:D

Safiya nagyon hálás volt a segítségünkért. Ahogy tőle telt, mindig megköszönte a gondoskodást. "Ez természetes."gondoltam magamban végig, míg segítettünk. Kicsit mérges voltam magamra, hogy nem tudtam kellőképpen helyrehozni a problémáját. Nem értettem mi ez... Mary igen izgatott lett, mikor meghallotta, hogy ezentúl nem a megszokott úton fogunk haladni. Azt mondta a susnyásban izgalmas dolgok történnek. Kicsit kuncogtam rajta. Ez azért volt számomra vicces, mert igen kétértelműen fogalmazott és biztos voltam benne, hogy Nem a "rosszabbik" értelmére gondolt. Nathaniel elég hevesen reagált a kérdésemre, ami csak méginkább megijesztett. De aztán bocsánatot kért. - Igen..tudom..bocsánat..-kértem én is elnézést.- Mégis úgy gondolom muszáj megőrizni a hidegvérünket... Aeron válaszolt a mondandómra, miszerint Nath csak ideges, hogy ilyesmi történt, miközben ők itt vannak velünk, és hogy fél, Safiya után mi leszünk a következők. - Ha ilyesmi bármikor bekövetkezne, itt vagyok én, hogy kiküszöböljem a gondot.-feleltem határozottan, aztán Safiyára tekintettem és sikerült újra elbizonytalanodnom.-Azaz majd igyekszem...-tettem hozzá halkan. Aeron megdicsért a következtetésemért.  -Csak próbálom átlátni a helyzetet, hogy segíthessek..-feleltem egy zavart mosollyal.  Végül ő jött velem rőzsét szedni. -Köszönöm.-köszöntem meg mosolyogva, hogy velem tart. A gallyak szedése közben arról kérdezett, hogy kifárasztott-e Safiya gyógyítása.  Felnevettem. -Hát általában minden gyógyítás fáraszt egy kicsit, de ez elég egyértelmű...-feleltem mosolyogva és folytattam volna, ám feltett egy újabb kérdést. Arra volt kíváncsi, hogy nem volt-e furcsa meggyógyítanom a lányt. Egy pillanatra megálltam a fadarabok gyűjtésével. -Mégis...honnan gondolod, hogy az volt?-érdeklődtem. Őszintén meglepett a kérdése. Honnan tudná Aeron, hogy szokatlan volt a gyógyítás? Ennyire látszódhatott rajtam, hogy valamit nem találok normálisnak? De hát ott sem volt, mikor meggyógyítottam Safiyát!  -Gyanús vagy!-mondtam ki hangosan, ami eszembe jutott. De úgy döntöttem megosztom vele a tapasztalataim. -Nos, hogy őszinte legyek, igen, valóban nem mindennapi tapasztalataim voltak Safiya gyógyítása közben.-feleltem, miközben újra hozzáláttam a gallyak szedéséhez.-Teljesen eltért az általam megszokottól...Olyan volt...-gondolkodtam el.-Jaj, mihez hasonlítsam, hogy megértsd? Hmm.... Olyan volt, mintha több száz embert kellett volna meggyógyítsak egymás után. Mintha valami gigantikus állat sérült volna meg... Pedig az a sérülés igencsak aprócska volt...-feleltem.-Csodálom, hogy egyáltalán még lábra tudok állni...Lehet csak a tegnapi alkoholos szórakozásunk hatott ki az erőmre, és ezért nem működik normálisan, bár ezt kétlem... Nincs ilyen...-gondolkodtam hangosan.-Megrészegedett az erőm!-poénkodtam. -Visszatérve, vannak még dolgok, amit nem tudunk Safiyáról, de meg is értem.. Hiszen alig 2 napja ismerjük egymást. De úgy gondolom, hogy majd idővel ő is megnyílik. Ahogy majd mindnyájan.-mosolyodtam el halványan. -Az viszont eléggé aggaszt, hogy nagyon kicsi sebről volt szó, és mégis nehezemre esett foglalkoznom vele... Ha valami mélyebb, vagy nagyobb sérülése lesz, akkor félő, hogy nem tudok megfelelő segítséget nyújtani... Pláne, ha mellette ti is megsérültök...-sóhajtottam.-Kicsit félek..-vallottam be őszintén s visszanéztem a többiek felé. Ekkor láttam meg, hogy Safiya felült. -Hm..Valami történik.-néztem vissza a fiúra. Safiya nyomvonalát követve haladtam az úton, ami reméltem, valóban hozzá vezet.Azon gondolkoztam, micsoda zűrös eseményeket hagytam magam mögött... Először is, a sárkányfészeknél majdnem leharapta a fejem Safiya édesapja... Ugyanis valaki elültette szegény, öreg sárkányapuka fülében a bogarat, miszerint az ő drága kislányát megölték az emberek... Nos Safiya valóban eltűnt pár napja, de én nem hittem el hogy meghalt. Nem akartam elhinni. Régóta ismerem és tudom, hogy elkapni sem lehet könnyen, nem hogy megölni... Szóval kisebb vitába szálltam az apjával, elmondtam neki a saját véleményem, miszerint úgy gondolom a lánya nem halt meg, szerintem csak bajba került és segítség kell neki, de mint aki meg sem hallotta azt, elengedte a füle mellett. Csak tudnám honnan vette ezt a badarságot! A vége az lett az egésznek, hogy eltökélt szándékává vált, hogy háborút indítson az emberek ellen. Emberek...a föld legundorítóbb teremtményei.. Sok nyavalyát okoztak már nem csak nekünk, sárkányoknak, hanem mind az anyatermészetnek, mind saját maguknak... Felfordul a gyomrom, mikor arra gondolok, ahogy egymás ellen vívják az értelmetlen kis harcaikat.. Ám bármennyire is utáltam őket, nem állt szándékomban harcba szállni velük. Egyik félnek sem jó egy háború... Csak sok veszteséggel járna... Ezért úgy döntöttem, ahelyett hogy harci felkészültségbe állok a többi sárkánnyal, inkább Safiya keresésére indulok. Meg kell akadályozni ezt az idiótaságot... Így útnak indultam. Magasan a felhők fölött szálltam, hogy ne keltsek feltűnést. Időközben elrepültem Anariel szigete felett. Eszembe jutott, hogy akár segítséget is kérhetnék tőle, de ilyenkor is csak a tengert járja, lehetetlenség lenne megtalálni. Csak magamra számíthatok.  Emlékeztem egy helyre, amit korábban Safiya említett, hogy szívesen elrepülne oda. Az irányt tehát arra vettem. Nem tudom mennyi idő telhetett el azóta, számomra megszűnt az idő, csak arra tudtam koncentrálni, hogy megtaláljam a barátom. Rengeteg helyet bejártam, s közben figyeltem arra, ne vegyenek észre. Egyszer csak ismerős illat csapta meg az orromat, és egyből tudtam, azt kell kövessem. Régi romoknál kötöttem ki. Egyértelműen Safiya szaga lengte be a helyet!  Annyira megörültem, hogy nem igaz! Azt szagoltam ki, hogy egy kicsit megpihent, majd tovább repült. Így hát tovább követtem a nyomvonalát.  Egy kis ideig repültem még, amikor hirtelen zuhanni kezdtem. Nem értettem mi történt, próbáltam használni a szárnyaim, de valamiért nem éreztem őket. Szerencsémre valami bokorba estem, így nem sérültem meg nagyon. Nem mintha amúgy megsérülnék... Mikor összeszedtem magam, megpróbáltam felrepülni de nem ment. Fel sem tűnt hogy mi a bajom csak akkor amikor megláttam, hogy nincsenek szárnyaim, csak csupasz hátam, kezem, lábam.... Ember lettem!  -NENENENENENENEEEEE!-annyira megijedtem, hogy magamat nézve folyamatosan hátráltam, s sikerült megbotlanom, melynek következménye az lett, hogy ismét egy bokorba estem. Esküszöm ez jobban fájt, mint amikor leestem.... Pont egy mocskos ember lettem?! Hogyan?! Hogy lehetséges ez??? Mi indította el ezt a folyamatot??! Aztán hirtelen szöget ütött belém a felismerés, hogy valószínűleg Safiyával is ugyanez történt. A KÖVEK! A ROMOK! Vissza kellene menjek megnézni őket, de nincs időm... Muszáj megtaláljam a lányt. Kicsit aggódni kezdtem, hogy most akkor hogyan fogom felismerni? Aztán megnyugtattam magam, hogy bár lehet a teste más, de az illata ugyanaz. Biztosan megtalálom! Tudom!  Ezek a gondolatok adtak nekem erőt, hogy tovább haladjak.  Ismét rám kacsintott a szerencse, ugyanis egy embervárosba érkeztem, ahol erősen érzékeltem Safiya jelenlétét. Míg bandukoltam a város utcáin és próbáltam megszokni ezt az új alakom, arra lettem figyelmes, hogy nagyon bámulnak az emberek. Undorító ahogy viselkednek... Pár hímegyed megbámult, a nőstények feje vörös lett, a kisebb emberek meg kinevettek, vagy a szüleik eltakarták a szemüket...El sem hiszem hogy "ilyenek" között kell mozogjak! Fújj! Nem sokkal ezután üldözőbe vett pár páncélos ember. Olyanokat kiabáltak utánam ha jól emlékszem "Szatír" meg "Közszeméremsértő"... Nem értettem ezek a szavak mit jelentenek, de azt hiszem az zavarta őket, hogy nem viseltem ruhát... Miután jól elmenekültem a zaklatóim elől, egy kertben találtam magam, ahol éppen ruhák száradtak. "Á, pompás!" gondoltam magamban és felvettem őket. Gondoltam a célnak megfelelnek, hogy ne üldözzenek "ruhátlanságért". Aztán mégis üldözni kezdtek de ezuttal "Tolvaj"nak kiáltottak... Ezt persze értettem, de nem tudtam hogyan visszavágni...  Sikerült újból meglógjak, s egy kis időbe telt míg újra megtaláltam elveszett barátom nyomvonalát, amely egy érdekes kis házhoz vezetett. Itt nagyon erős illatok lengték be a levegőt. Ez azt jelentette, hogy Safiya nem volt  egyedül! Tehát igazam volt! Elfogták! Istenem..biztos nagyon fél... és nagyon egyedül érzi magát! Meg kell találjam!!! A szagmintája innen tovább vezetett. Biztos elhurcolták azok a mocskok...Csak találjam meg őket... Igazából fogalmam sem volt, hogyan fogok elbánni velük, hiszen nem mertem az erőmet használni..Ebben az új alakban nem tudom, hogy működne. De majd megoldom... Szóval ezen gondolatokkal telve folytattam az utam, míg kiértem az embervárosból és valami másik, erdei ösvényre tévedtem. Safiya illata azonban egyre jobban kezdett "halványodni". Valószínű, ahogy én így haladok előre, úgy ő és az elrablói is haladnak tovább. Minél közelebb megyek, ők annál jobban távolodnak. Szomorú sóhajtásokkal haladtam tovább, már szinte azt sem tudtam merre kell menjek... Egyszer csak a földön megpillantottam egy kardot. Azaz egy volt kardot. Mert hogy ketté volt törve... Felvettem és alaposan szemügyre vettem, megszagoltam. Safiya imádnivaló aromáját véltem felfedezni rajta. Végre egy kézzel fogható bizonyíték! Biztosan megtámadták őket...Csak hogy drága barátomon nem könnyű sebet ejteni..pláne egy ilyen kis fogpiszkálónak sem való szurkapiszkával... Végül ott hagytam, ahol találtam, s tovább indultam. Kis idő elteltével pedig éreztem, hogy a szag felerősödik. Ez csak egyet jelenthet: Megálltak! A lépteimet felgyorsítottam és futásnak eredtem. Ha szerencsém van, utolérhetem őket. Ezt most nem szúrhatom el! Így hát villámsebesen hagytam magam mögött egy útjelző táblát, mely egy Rozsdás Sárkányolló nevű hely felé mutatott...

2016.07.02. 22:35 Csodabogár

Ellcrys érdeklődött, hogy találtunk-e egyáltalán valamit, erre csak megráztam a fejem.  A kérdésemre, miszerint Safiya jól van-e, megkaptam a választ. Azt mondta jól van, csak még egy kicsit kába. Igazából már kábának se tűnt annyira, még viccelődni is volt ereje. -Úgy látom tényleg nem viselt meg annyira a dolog, mármint a kútba esés.-húzódott enyhe mosoly a számra. Aeron próbált csitítani, mert szerinte a lányok is észre fogják venni hogy valami baj van, bár nem mintha az eddig történtek nem lenne ok az aggodalomra. -Igen jól mondod.-fogtam a fejemet.- De ahogy említetted, túl sok furcsaság történik körülötte. Nem csoda, hogy ideges az ember. Elvégre... egy amnéziás célpont a társunk.  Ellcrys aggódott értem, legalábbis megkérdezte, hogy minden rendben van-e, és azt is hozzátette, hogy elég frusztráltnak tűnök.  -Hogy mi történt?-fordultam felé.- Hát lelőtték Safiyát egy altató lövedékkel.-vontam fel a szemöldököm.- Szerintem ez elég az idegességhez. Nem tudni hogy ki és miért vadászik Safiyára... bocsánat nem így gondoltam csak.. igen ideges vagyok.-nyugodtam le valamennyire. Idő közben a lányok arrébb mentek a fák takarásába.  Úgy látszik az érzéseim kiülhettek az arcomra, mert Ellcrys még inkább hangoztatta, hogy idegesebb vagyok mint Aeron.  Nem kérte, hogy magyarázzam el miért is vagyok ilyen állapotban, csak annyit szeretne, hogy időben szóljunk, ha alakulnak a dolgok.Ekkor Aeron próbált kihúzni engem, és egy magyarázattal állt elő, hogy felelősséget érzünk irántuk, és nem szeretnénk ha bajuk esne. Ki tudja hogy a támadó kit vesz legközelebb a célpontba. Mivel a bozótosban fogunk haladni, ezért Ellcrys előállt azzal az ötlettel, hogy éjjelenként felváltva őrködjünk. Ezzel egyetértettem, mert ki tudja mivel találkozhatunk, na meg hogy épp mi fog ránktörni.  Úgy gondolta hogy az éjszakát itt fogjuk tölteni, keresni akart tüzifát, amiben Aeron segített is neki. Safiya ekkor indulni akart. -Nem, még nem indulhatunk. Láthatóan nem vagy olyan állapo...-folytattam volna, de valami rossz érzés fogott el.- Van valami baj? Mármint... ennél is nagyobb? Elvégre miért akarna ilyen állapotban csak úgy útnak indulni. -Keressünk valami menedéket. Akármit.-váltottam komolyabb hangnembe. Beljebb kell mennünk az erdő sűrűjébe. Nem tudom mi aggasztja Safiyát, de ha ő megrémült tőle, akkor nekünk aztán pláne meg kell. Biztos voltam benne, hogy Ellcrys fáradtsága és Safiya gyengesége mellett nem lenne jó dolog tovább haladni, de tétlenek se maradhatunk. Ezért a legjobb megoldás a menedék volt. Néztem körbe-körbe, próbáltam valami ötlettel előhozakodni, de semmi se jutott eszembe. Úgy látszik el kell ismernem, hogy tényleg jobb lenne mozogni. Legalábbis addig, amíg nem találunk valamit. -A hegyek... el kéne érni oda. Gyertek!-nyújtottam segédkezet a lányoknak.- Máris össze kell pakolnunk.

2016.07.02. 03:27 MóraiDudva

Ellcryss azt mondta, hogy nem az én hibám, és hogy nem kell aggódjak. Kicsit irónikus azok után, hogy rám lőttek. Még most sem fért a fejembe hogyan lepleződhettem le ilyen hamar. Az is aggasztott, hogy ezzel bajt hozok ezeknek az embereknek a fejére, akik végig segítőkészek voltak, noha még kevés ideje is utazunk együtt. Nem is beszélve arról, hogy nem ismernek engem. Lehet fontolóra kéne vennem, hogy külön válok tőlük? Közben Mary fordult hozzám, és ő is pihenésre szólított fel az ő sajátos módján. -Köszönöm lányok.-erőltettem mosolyt az arcomra. Ekkor érkeztek meg a fiúk, Nathaniel pedig oda gugolt hozzám, és érdeklődött a hogylétem felől. -Estem már nagyobbat.-legyintettem erőtlenül.-Mondjuk a kútba, rémlik?-igyeztem jókedélyűnek látszani. Ezután felállt, és eltávolodott tőlem. Nem nagyon tudtam koncentrálni a körülöttem lévők beszélgetésére. Ez egyrészt biztos a szer hatása, másrészt aggasztott a tudat, hogy valaki vadászik rám. Most képtelen vagyok elrepülni, még ha az erőm meg is maradt, az emberek közt életben maradni feltűnésmentesen, meg persze egyedül... Nem sok esélyt látok arra hogy menne. Csak arra kaptam fel a fejem, hogy Mary és Ellcryss felsegített engem. -Ó...-nyögtem be ennyit meglepettségemben, de követtem őket egy pokrócra, ami biztos mindaközben lett ide leterítve, míg én a gondolataimba merültem. -Köszönöm szépen.-próbáltam mindenkire nézni, mert jelenleg ők a megmentőim. Mary a táskáját a fejem alá helyezte, és mind utasítottak rá hogy aludjak. Habár lecsuktam a szemem, képtelen voltam aludni. Továbbra is a gondolatam gyötörtek. Ők is beszélgettek, de bármennyire is akartam, nem tudtam odafigyelni arra mit mondanak. Kis idő elteltével ismerős szag csapta meg az orromat. Ó jaj, ez nagyon nem jó... Bár kába voltam még, de ez a kis pihenő elég volt ahhoz, hogy a mozgáskoordinációm helyre álljon, maximum olyan lehettem, mint aki éppen abban a pillanatban kelt fel. -Srácok, jobban érzem magam.-szóltam a jelenlévőknek.-És, úgy gondolom minnél hamarabb el kéne indulnunk. Nath sem tudott biztosat mondani, sosem láttam még ilyennek. Persze, volt már ideges,de mindig olyan jól leplezte, ez most más, gondolom az van rá kihatással, hogy olyan keveset tudunk erről az egészről, arról hogy mi folyik körülöttünk, no meg persze az hogy civilekkel utazunk. -Én is remélem.-válaszoltam Nathnak, majd őt követve visszamentünk a lányokhoz. Ő Safiyához fordult és megkérdezte tőle, hogy hogy van, megütötte-e magát. A lány egy humoros célzással válaszolt. -Ezek szerint hamar rendbe jön.-mosolyogtam.-Szép munka Ellcrys.-dícsértem meg a lányt. Nath ezután félre hívott, tényleg nagyon idegesnek tűnt. -Nyugi már.-csitítottam.-A lányok is észre fogják venni hogy valami nem oké ha így viselkedsz.-intettem óvá.-Már az is fura hogy Safiya körül ennyi rossz dolog történik.-utaltam a lövésre meg a madárra. Nath közben leterített egy pokrócot Safiyának, majd a lányok átvitték őt oda, a lány pedig ledőlt aludni. Ellcrys lépett hozzánk,és pont ahogy az előbb mondtam, észrevette hogy valami nincs rendben, és azt állította, ők bíznak bennünk, és mindenkinek megvannak a maguk kis titkai, de feltétlen szóljunk, ha valammi komoly veszély fenyegetne. -Nincsen semmi komoly, csak Nath kicsit ideges hogy ilyesmi történt a jelenlétünkben.-adtam egy fals magyarázatot.-Tudod, úgy érzi hogy főként azért vagyunk itt, hogy biztonságban tudjuk megtenni az utat, de most Safiyának baja esett, fél hogy a következők ti lesztek.-mondtam a lánynak. Ezután a lány egy remek következtetést vont le, tehát hogy ezentúl szükségünk lesz arra, hogy felváltva őrködjünk. -Akár egy profi.-mosolyogtam rá. Ezután fogta magát és elindult gallyakat keresni, hogy tudjunk tüzifát gyújtani, de hátra fordult egy kis segítségért. -Persze, megyek.-mentem oda hozzá, majd együtt elindultunk. -Kifárasztott Safiya gyógyítása?-kérdeztem rá egy elég idióta dologra, majd bevillant valami.-Nem volt furcsa őt gyógyítani?-kérdeztem. Miközben kérdezgettem elkezdtem összeszedni a földön heverő remélhetőleg kerrően száraz ágakat.

2016.07.01. 21:59 Kaksi

Safiya elég gyengén, sóhajtozva ébredezett. Ellcrys viszont annál inkább leszívottnak tűnt. Megsebzett barátunk bágyadtan sajnálkozott, talpra sem tudott állni.  -Ez hirtelen fordulat volt. Vajon mi történhetett pontosan? Hmm-hmm! Ekkor a srácok feszülten tértek vissza hozzánk. Nat még a kardját is előrántotta. Ohohoho! Micsoda hevesség. Kíváncsi lettem, miről beszéltek és mit fedeztek fel. Körüllengték Safiyát. Tény volt, muszáj lesz kicsit pihiznie. Leterítettek egy pokrócot, mi pedig óvatosan lefektettük rá a sebesültet. Ellcrys odament a fiúkhoz, akik épp társalogtak. Én Safiya mellett maradtam. Nem tudtam eldönteni, nyitva van-e a szeme vagy nincs, olyan kómás volt szerencsétlen. Azért megpróbáltam mondani neki valamit. -Barátom, ahogy Crissy is mondotta,rendbe fogsz jönni. Etiam veros dolores mitigat tempus...A súlyos fájdalmat is enyhíti az idő. - mosolyogtam rá, és a tatyómat a feje alá tettem, hogy kényelmesen feküdjön. Nathaniel kinyílvánította, hogy letérünk az útról, és a bozótban fogunk továbbmenni. A meglátások szerint valóban idegesebb volt, mint Aeron, a kis tökfilkó. -Juhuhujj! A susnyásban izgalmas dolgok történnek.- jelentettem ki, persze nem gondoltam semmi rosszra. Ellcrys felvázolta a tennivalókat, majd segítséget kért rőzsegyűjtéshez. Sejtelmesen Aeronra tekintettem.

2016.06.26. 17:28 Tengeri Szerzetes

Mary végig nagyon segítőkész volt. A gyógyításom után megjegyezte, hogy sápadt vagyok. -Jaj, hagyd csak, nincs bajom..-legyintettem a kezemmel. Isten ments, hogy én itt aggodalmat okozzak! Egy almát is kaptam tőle. -Oh, köszönöm.-fogadtam el és egyből ettem is belőle egy harapást.-Hmm ez jól esik!-mondtam és akartam volna még egy harapást enni, amikor Safiya megpróbált felállni kevés sikerrel. -Nanana! Nem, nem, Safiya, maradj így, pihenned kell!-toltam vissza egyből, de nem kellett nagyon erőlködjek, mert amúgy is visszarogyott. Valamit mondani próbált, először nem értettem, majd leesett. Bocsánatot kért. -Óóó...Ne butáskodj, nem a te hibád...-simogattam meg a feje búbját.-Nem kell aggódj.-erősítettem meg.  Felálltam, de kár volt, mert még mindig éreztem a bennem lévő gyengeséget. Muszáj volt az egyik kezemmel megtámaszkodni a fában. Ekkor megjöttek a fiúk is. Felettébb gyorsan visszaértek. -Ez elég gyors volt... Találtatok bármit is?-érdeklődtem. Nathaniel azonnal Safiyához sietett, és a hogyléte felöl érdeklődött. -Még egy kicsit kába, de szerintem estére rendbe jön... Sajnálom.. Csak ennyit tudtam tenni..-tájékoztattam egy sóhajjal.  Nath nagyon frusztráltnak tűnt, s miután megbizonyosodott Safiya jóllétéről félrehívta Aeront és valamiről beszélgettek. Maryre pillantottam. -Valami nincs rendben...-mondtam neki.-Látod milyen feszült?-kérdeztem a lányt, de ez inkább költői kérdésnek hatott, hiszen mind a ketten ismerjük a metakommunikációs jeleket, láttuk a mimikát és a gesztikulációt. Végül a fiú előszedett egy pokrócot és leterítette egy fa alá. Azt mondta arra le tudunk dőlni és megkérdezte segíthet-e. Nem tudom, hogy a többieknek feltűnt e, de szerintem eléggé kivehető volt a hangjából IS, hogy ideges. Ajjaj... Összeszedtem minden erőm, a kis pihenésem ennyi volt, nem hagyhatom, hogy legyőzzön a fáradtság.. -Ne aggódj, elbírunk vele.-néztem rá bátorítóan, majd a tekintetem Maryre ugrott.-Gyere, vigyük a csajt!-adtam ki az "utasítást", majd én az egyik oldalról, Mary meg a másikról támogatta Safiyát, hogy átvigyük a másik helyre. -Gyere Csajszi, "költözünk".-viccelődtem, aztán óvatosán átvittük Safiyát a pokróchoz.  -Na itt most aludhatsz egyet...-mosolyogtam rá kedvesen, mikor letettük őt.-Ne félj...-szorítottam meg a kezét.  A fiúkra tekintettem, majd felálltam és odamentem hozzájuk. -Minden rendben van?-érdeklődtem. -Nath, nagyon frusztráltnak tűnsz...Mi történt? Ekkor közölte velünk, hogy ezentúl a fák takarásában fogunk haladni.  Hát valahogy gondoltam, hogy nem fogunk szabad prédaként szaladgálni az országúton, hogy felhívjuk magunkra a támadónk figyelmét..  Végül bólintottam, majd Nathaniel vállára tettem a kezem. -Rendben van..és minden rendben lesz, jó?-mosolyogtam rá.-Látom, hogy valami nem stimmel, és egy kicsit aggódom. Sokkal idegesebb vagy, mint Aeron...-pillantottam a másik fiúra. -És ez nem túl bíztató...-jelentettem ki.-Nem tudom mi történt, de gondolom nem akarjátok majd elmondani, ami részemről rendben van. Megértem, ha nem akartok róla beszélni és nem fogok kérdezősködni sem. Mindannyiunknak meg vannak a magunk titkai.. Csak annyit kérek, ha úgy alakulnak a dolgok, akkor időben szóljatok nekünk, lányoknak is... Igyekszünk megbízni bennetek... Kérlek, egy kicsit ti is bízzatok bennünk..-mosolyotam rájuk bíztatóan.-Végülis jelenleg egy csapat vagyunk. Egymásra vagyunk utalva, úgy hogy muszáj összedolgoznunk! Nem fog kifogni rajtunk holmi kis támadó!-kacsintottam a fiúkra. Aztán hirtelen összecsaptam a tenyereim. -Szóval, ha ezentúl a bozótosban fogunk haladni, akkor gondolom az erdőben töltjük az éjszakákat is. Éjszaka sokkal veszélyesebb minden, több fura lény van, amivel nem ártana óvatosnak lennünk. Valamint majd felváltva kell őrködjünk, hogy azért a váratlan vendégek ne legyenek annyira váratlanok.-szögeztem le a teendőket.- Jaj emellett, majd kéne tüzet raknunk, hogy este lássunk is valamit. Ahhoz meg kell fa... El kéne majd menni gyűjteni pár gallyat... Körül nézek hátha a közelben van pár... -indultam is el, majd visszafordultam.-Valamelyikőtök segítene nekem?

2016.06.12. 20:39 Haspók Kukorica

Ellcrys gondoskodott Safiyáról, azaz próbált.  Most már teljesen biztos voltam benne, hogy a lány egy sárkány. Aeron arcáról pont azt az értetlenséget tudtam leolvasni, amit én is éreztem. Hogy tudna egy sárkány emberi alakot ölteni? Lehetetlennek gondoltam eddig, de most kénytelen leszek ezt felfogni. Nagyot nyeltem és indulni akartam a támadó keresésére, de Aeron szólt hogy már biztos elmenekült. Sajnos igazat kellett neki adnom, mivel semmiféle mozgást sem láttam.  Sóhajtottam és be kellett ismernem a vereségemet.  Megkérdezte, hogy szerinte a lány tud-e róla, hogy valójában micsoda. -Nem tudom... hinni akarok benne hogy nem.-fordultam ekkor a lányok felé. Észre se vettem, hogy előrántottam a kardomat, annyira ösztönösen jött. Visszatettem a hüvelybe és megnéztem a lányokat. Safiya még tehetetlenül feküdt. Mary arról beszélt, hogy lehet történt tegnap valami, amiről csak Safiya tud... Várjunk. Ezek szerint mivel ő egy sárkány, másképp hatna rá az alkohol? Vagyis tulajdonképpen sehogy... eddig erről fogalmam se volt. Bár nem mintha valamelyik kutató tudott volna erről. Ellcrys láthatóan erősen próbálkozott, de nem hittem benne hogy fel tudja ébreszteni Safiyát. Egy ekkora lényt, bár most apró embertestben van, nehéz lehet meggyógyítani. Nagy meglepetésemre Safiya még is mozgolódni kezdett, kikerekedtek a szemeim. Tyűha! Ellcrys nem semmi erővel rendelkezhet. Viszont ekkor Aeronra néztem. Most hogy bebizonyosodott a legrosszabb gyanúm, kicsit elbátortalanodtam. Azaz, nem akartam hogy a lányok itt legyenek velünk. TÚl veszélyes lehet. -Minden rendben? Megütötted magad?-guggoltam le Safiyához. A szemei most nem ragyogtak annyira, gondolom ez is a szer hatása.  Felálltam és félrehívtam Aeront. -Valami történhetett este, Marynek igaza van. Bassza meg...-szisszentem fel, mert akármennyire is próbálkoztam nem jutott eszembe semmi. Muszáj volt elnyomnom a dühömet... elvégre, igazából a mi kezünkre játszott a támadó. Nem véletlenül nem ölte meg őt.  -Gondolkodnom kell még egy kicsit.-mondtam miközben a kezemet a homlokomra tettem. Eddig nem éreztem annyira  a másnaposság miatti fejfájást, de most hasogatott a fejem. -Így nem haladhatunk tovább, muszáj lepihennünk.-adtam fel. Előszedtem egy pokrócot, amit találtam a zsákomban, egy közeli fa alá tettem. -Erre le tudtok dőlni... segítsek? A hangom eléggé remegett, az idegességtől.  Így is felkavarodott a gyomrom, de amikor megláttam megint azt a varjat a fán. Nem tudom miért voltam benne biztos, hogy ez az az állat, aki tegnap megtámadta Safiyát. Megfogtam egy követ és felé dobtam. Persze rögtön felszállt és eltűnt a lombok között. -Az a madár...-nyögtem ki csak ennyit. - Aeron... szerintem ez ugyan az a támadó, aki elvette Safiya hajdíszét. Ránéztem a többiekre. -Ezentúl kénytelenek leszünk a bozótosban haladni, a fák takarásában. Persze ez megnehezíti a haladást.-mondtam a nyilvánvaló tényt.   Nem jöttek felém, csak ott álltak. Pedig már készen álltam a bénító lövedékemmel. Kicsit csalódottan eltettem a fegyveremet.  Összepakoltam és indulásra készen álltam, bár valószínűleg ők egy ideig nem fognak haladni. Ráadásul biztos hogy olyan helyen fogják folytatni az utukat, ahol nem látok rájuk. Az erdőben.  Viszont biztos voltam benne, hogy Leundroelbe tartanak, ezért én el is indultam arrafelé.

2016.06.12. 15:33 Szájbergyerek

Elhagytuk a fogadót a tulajdonos nagy örömére. Ellcrys éppen azon tanakodott, hogy vajon mit tehettek tegnap este, hogy ilyen durván elküldtek minket. Csöndben megcsóváltam a fejem, még mindig úgy gondoltam, jobb ha nem tudják mit tettek. Ezek után egy dícsérettel illetett engem, mondván jól nézek ki hozzájuk képest. -Nagyon szépen köszönöm.-biccentettem oldalra a fejem.-Mindannyiótok szóbába vonszolása kijózanított az éjjel.- próbáltam elviccelni a dolgot. Nem voltunk még túlságosan messze a fogadótól, mikor valami fájdalom hasított a tarkómba. Biztos voltam benne, hogy valamiféle lövedék a testembe hatolt, viszont az is nyílvánvaló, hogy nem halális lövést kaptam, ettől függetlenül erőtlenül rogytam a földre, majd minden elsötétült.  Nem tudtam, mennyi idő telhetett el a találat óta, de Ellcrys hangja csapta meg a fülem, erre kinyitottam a szemem. Alig észleltem valamit a külvilágból, a szemem folyton lecsukódott. Mélyet sóhajtottam, és ezzel próbáltam jelezni, hogy jól vagyok. Az agyam villámsebesen azon kezdett el pörögni, hogy meglőttek, ami ebben érdekesebb, hogy meg is sebesítettek. Sárkányölővel lenne dolgom? Még is honnan tudja, hogy mi volnék? Az átváltozásom óta a nyomomban lenne? A tegnap estiek közül észlelte volna valaki még olyannyira ittas állapotban is? Netán a pár később érkező közül lehetett valaki elég szemfüles? Rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem, de egyre sem tudtam választ adni.  A fejemet lassan Ellcrys felé fordítottam. Ő is a fának támaszkodva pihent.Gondolom megviselte az engem való gyógyítás. A szemem ismét lecsukódott. Úgy kellett megrázzam a fejem, hogy kinyíljon újra. Beszélni egyáltalán nem tudtam, csak vissza nézni az immáron gugoló Maryre és Ellcryssre. Azt viszont csak most vettem észre, hogy se Nathaniel, se Aeron nem voltak itt. Biztos körül néznek. Megpróbáltam felállni, de még csak felgugolni se tudtam, mert azonnal visszarogytam, így felhagytam a próbálkozással. -Saj...sajnálom.-néztem a lányokra bambán. Miután összeszedtük magunkat, közösen elhagytuk a fogadót. Bár Elcryss főzete és sütije némiképp hatott, még mindig éreztem a tipikus másnaposságot, csupán nem olyan intenzíven.Franc se emlékszik rá mi történt, na meg hogy mennyit ittam, de mondhatni epikus kezdése volt az utunknak. Nem indultunk még el túl régen, mikor egy lövés hangja dördült, amit egy puffanás követett. Elől voltam, így hátra kellett forduljak, hogy megláthassam Safiya földön fekő testét. -TE JÓ ÉG!-kiáltottam fel, és Nathaniel után siettem. Őért oda elsőnek, és rögtön karjaiba vette a lányt. Utána következtem én, és a kezembe nyomta a lövedéket. A lány nyakából szedte ki, esélytelen hogy túlélte. Avagy mégsem... Amint megláttam, altató lövedék volt, de a találat még így is halálos lehetett volna, mindenesetre úgy tűnt, Safiya csak alszik. A töltényt az orromhoz emeltem, és megszagoltam. Nagyon meglepődtem, ugyanis ezt a szagot bárhonnan felismerem. A falunk fejlesztette ki, bódító hatása van a sárkányokra...Emberekre majdhogynem ártalmatlan. A lövedék anyaga is meglepett, szintén sárkányok ellen kifejlesztett. Valaki szintén úgy gyanakszik Safiyára, mint mi is? Viszont, a sárkányok mióta tudnak emberré változni? Még a falunk feljegyzései közt sem szerepeltek arra utaló jelek. Viszont, még ha Safiya az is lenne, lehet hogy nem emlékszik rá? Elvégre lezuhant.  És ő is azt mondta, hogy amnéziás. Nem tudtam már kinek vagy minek higyjek. Nathaniel arra utasított hogy nézzünk körül, míg a lányok biztonságba helyezik Ellcryst. Elindultam, próbáltam betájolni, hogy nagyjából honnan jöhetett a lövés, milyen volt a röppálya.  -Már bizonyára elmenekült.-sóhajtottam miközben Nathanielre néztem.-Lehet igazad volt.-mondtam.-Szerinted a lány tud róla? Azon gondolkoztam, hogy lehet maga sem tudja, hogy micsoda.

2016.06.12. 14:13 Vörösalakos Váza

Igazán megörültem annak, hogy végülis... nem kellett fizetnünk a tegnap estéért.. Sajnáltam, hogy nem emlékeztem pontosan a cselekedeteimre, de ez párszor már előfordult velem. Elég nagy csetepatét csinálhattunk. A gyors távozás hevében sietve összepakoltunk. Talán már emlékszem, miért határoztam úgy régebben, hogy érdemes lenne nem jönnöm ide többet. S bár elég nagy káosz uralkodott el a fogadó területén, úgy gondoltam, jó ez a csapat. Csupa izgalom! Egy igazi kaland,ráadásul nem is akármilyen..   A társak már kisétáltak a fogadó elé. Csöndesen elbúcsúzva eme eseménydús helytől elduruzsoltam egy halk imát, majd előreléptem és felhajtottam a csuklyámat.Csak egy kis idő  telt el, ahogy távolodtunk az épülettől. A fák-bokrok körül mozgólódás, majd, mintha lövés zaja csapta volna meg a fülemet. Ekkor Safiya elterült a földön. Elvesztette az eszméletét. -Hah? Nathanielről és Aeronról döbbentséget lehetett leolvasni.Elhatározásuk szerint mentek körülnézni, kideríteni, mi történhetett pontosan.Az aggódó Ellcryssel elhordtuk Safiyát az útról egy fához. Hasznos dolgok ezek a fák, az biztos. -Vizsgáld meg jól!- súgtam Crissynek. Úgy is tett, karjaiba zárta őt.-Ez egyre furább..-jelentettem ki. A gyógyító barátném azon töprengett, ki tenne ilyet Safiyából, s hogy lehetséges, történt valami a tegnapi estén, amire csak ő emlékszik. Sejtelmesen elmosolyodtam. -Attól tartok, sajnos mindig van valaki, akire az ellenségünkként tekinthetünk, Ellcrys.-a vállára tettem a kezem.-S hogy őszinte legyek , biztos van valami, amire csakis ő emlékszik.. Továbbá az út elejétől kezdve a célpontjai vagyunk valakinek/valakiknek. Safiya gyógyítása megkezdődött. Ellcrys fején végig kétségbeesés látszott, majd amikor végzett, fáradtan nekidőlt a fának. -Tyűha, elég sápadtan festesz, barátom.- guggoltam le vele szemben. Adtam neki egy almát. Rejtélyes társunk nem ébredt fel, de a seb láthatóan begyógyult. Egyre..

2016.06.10. 17:39 Hófehérke

Miután mindennel készen voltunk és mindenki összeszedte magát, folytathattuk utunkat. Szerintem a fogadós volt a legboldogabb, mikor elballagtunk. Láttam az arcát...Rég láttam embertől ilyen boldog reakciót. Mikor már egy kicsit messzebb voltunk az épülettől, megszólaltam. -Annyira kíváncsi vagyok mit csináltunk tegnap este...-jegyeztem meg. Safiya reggeli mondatán gondolkoztam. Ő is azt mondta, mint a fogadós...Hogy nagy felfordulást csináltunk...De hogy mekkorát, arról gőzöm sincs... Meg, hogy ki akartak rabolni minket...te jó ég! Hogy úsztuk meg? Ezt nem kérdezhettem meg, mivel Safiya nem tartotta túl jó ötletnek, hogy a fiúk is megtudják... Mégis, ahogy kivettem, talán ő volt az egyetlen aki emlékezett a tegnapesti eseményekre. -Mégis mekkora felfordulást csinálhattunk?-fordultam a lányhoz.- Alig emlékszem a dolgokra..Az még meg van, hogy nyertél, és gratulálok is hozzá! De hogy utána mi volt...-tűnődtem.-Mellesleg..nagyon jól nézel ki...mármint...hogy nem vagy annyira nyomott mint mondjuk mi...-feleltem.-Bocsi srácok..-tettem még hozzá. De tényleg nagyon rosszul festettünk. Oké, ott volt a teám, de...attól még nem lehet semmissé tenni a tegnapot! Hirtelen nagyon rossz érzés kapott el. Úgy éreztem figyelnek. Egy pillanatra megfordultam. Aztán, amikor visszafordultam pont elkaptam a pillanatot, ahogy valami nyakon találja Safiyát, s ő erőtlenül hullik le a földre.  -TEJÓSÁGOSÉG!-akadtam ki. Nathaniel egyből kezelésbe vette, aztán engem is odahívott. Igazából már ott voltam, mire szólított. -Hagyd csak rám!-mondtam bíztatóan, majd óvatosan átvettem tőle a lányt.  -Mégis ki tenne ilyen szörnyűséget!?-néztem Maryre szomorúan.-Mégis miért támadná meg valaki Safiyát? Lehet..történt valami tegnap...amire egyedül csak Safiya emlékszik...-gondolkoztam hangosan. Mi más magyarázat lenne? A fiúk közben eldöntötték, hogy körülnéznek. -Addig mi biztonságba visszük...-utaltam Safiyára. Valahonnan hátulról érte a támadás, tehát nem maradhatunk az út közepén. Mary segített lecipelni őt, majd óvatosan az egyik út melletti fához támasztottuk. Safiya arcát a kezeim közé vettem. -Jajj te jó ég...-sóhajtottam. -Lássuk mit tehetek! Az egyik kezem óvatosan Safiya tarkójához tettem, a másikkal meg tartottam a fejét. Erősen rákoncentráltam a lány energiáira. Amikor érzékeltem a lány fényalakját, gyorsan felmértem van e valamilyen más sérülése. Nem volt... Legalábbis olyan nem volt, amely nem gyógyult volna be. Érzékeltem azonban, hogy altató került a szervezetébe. Csakhogy...ez nem egyszerű altató volt... Akkora dózis volt, hogy egy normál ember ebbe belehalt volna! Ilyen nincsen! Ha én kaptam volna egy ilyen lövedéket, azonnal fűbe haraptam volna...de Safiyának látszólag semmi baja nem volt, csak aludt...   Ezután feltűnt még valami... Amikor így "belenézek" az emberekbe általában a fehéren világító alakjukat látom... Safiyáé arany volt. ARANY! Ami még tetőzte az egészet, azaz volt, hogy valami hihetetlen erőt éreztem. Tudtam, és korábban is észrevettem már, hogy Safiya aurája nagyon erős, de ez.... Ezelőtt soha nem érzékeltem ilyesmit. Mégis mit jelenthet ez? Sokáig rágódhattam volna még ezen, de dolgom volt. Meg kellett néznem, mit tehetek a lányért. Sajnos hatástalanítanítani nem tudtam teljesen az altatót, hiszen ha a testbe kerül valami, azt képtelen vagyok kiszedni onnan, viszont megpróbálhatom csökkenteni a hatást. Ahha! Gondoltam én, hogy az olyan egyszerű. Szerintem négyszer-ötször próbálkozhattam, hogy elérjek valami hatást. Eszméletlen nehéz volt... Mintha benyelte volna az energiáim, vagy mintha valami páncélt akartam volna áttörni... Annyira elfáradtam, hogy egy idő után nem bírtam tovább csinálni, ami nagyon megijesztett.... Ám, amikor kinyitottam a szemem, láttam némi változást. A seb begyógyult, de... -Safiya?-szólítottam a lányt. Teljesen kába volt szerencsétlen... Maryre pillantottam.  - Ennyit tudtam tenni...-feleltem sóhajtva, miközben én is a fának dőltem. Hogy tudott ennyire lefárasztani???!! Valami nagyon furcsa dologba keveredtem...  Ismét Safiyára néztem. Mégis...ki vagy te?

2016.06.03. 19:40 Kukutyinba

Aeron nem igazán akart felkelni, nyöszörgött hogy még öt percet had aludhasson. -Annyi időnk sincs!-emeltem fel picit a hangom. Ez után átmentem a lányokhoz hogy felkeltsem őket majd visszamentem a szobába. Mire visszaértem, már Aeron kimászott az ágyból. Megkérdezte, hogy kiderítettem-e mit műveltünk tegnap éjjel, mivel ő semmire se emlékszik. -Még nem, de én se igazán tudom milyen is volt a tegnap... annyi biztos hogy a fogadós nem örült neki a... kis... bulinknak. Meg hogy a kihívóink hova tűntek, az rejtély. Legalább minden cuccunk megvan. Elkezdtem véglelegesen összeszedni magam, amikor belépett valaki az ajtón. Ellcrys volt az, hozott nekünk egy kis mini reggelit, aminek nagyon örültem. Azt hittem már étkezés nélkül kell elhagynunk ezt a fogadót. -Óh köszi!- mondtam neki. -És neked is jó reggelt! Elmondta hogy pontosan mivel is szolgált nekünk.  Kakukkfű teát készített nekünk, ami hamar enyhíti a fejfájásunkat és felfrissít minket. Sőt a tea mellé még sütemény is járt. A cukor jó lesz nekünk, sok energiát tartalmaz és hamar le is bontódik. -Az most nagyon jól esne!-mondtam majd kortyoltam is egy hatalmasat belőle. Ez után az egészet szinte egy huzamban felhajtottam, pedig elég meleg volt. MIelőtt kiment volna, megkérdezte hogy van-e valamire szükségünk. -Nem-nem köszönjünk. Így is sokat segítettél.- mondtam miközben végsőként megigazítottam az ágyneműt. Utána kiment, és leültem az ágyra és enni kezdtem. Mikor épp befejeztem, bejött Safiya hogy indulhatunk. -Á remek!-ekkor tűnt fel hogy milyen jól is néz ki. Mármint... hogy a másnaposság jelei meg sem látszódnak rajta. Ezt Aeron is megjegyezte.  -Még fel se öltöztél??-esett le a nyilvánvaló tény.  Ezek után mindenki összeszedte magát, és elindultunk a kis utunkon. Fájtak a lábaim, mert lehet, hogy éjszaka rossz alvási pozíciót válaszottam magamnak. Ahogy lépdeltem néha forgattam a lábfejem, afféle boka lazításképp. Viszont ami a fejemet illeti, a tea megtette a hatását. Sokkal "tisztábbnak" éreztem magam mint tegnap, nem is voltam már annyira fáradt. Próbáltam fejben felmérni, hogy mennyi utat kell még megtennünk ahhoz, hogy Leundroel városába érjünk. A számításaimat megzavarta egy puffanó hang a hátam mögött... riadtan hátratekintettem. -Safiya? - szaladtam a földön fekvő lányra. Odaszaladtam hozzá és a nyakában egy aprócska lövedéket vettem észre. Még mielőtt a többiek odajöhettek volna, kivettem azt onnan, és a seb helyére tettem a kezem. -Ellcrys kérlek!-szólítottam a lányt. Ez egy halálpontos lövés volt....  Megnéztem a lövedéket és kerekedtek ki a szemeim, amikor felismertem mi is van a kezembe. Aeronra néztem, és odanyújtottam neki. -Gondolom tudod mi ez... altató lövedék. De nem akár milyen. Elkezdtem tekintetemmel az erdőt fürkészni, de semmi mozgást nem láttam. Még is ki tehette ezt?  Ez nem lehet véletlen... egyenesen Safiyát célozta, ráadásul ezzel a lövedékkel. Valami itt nagyon nem stimmel. -Nézzünk körül!   A helyemen vártam, amikor megláttam őket. -Bingó.-mosolyodtam el magabiztosan. Felszereltem a puskámra az összes kellő alkatrészt, és a célkeresztet a szörnyre irányítottam, és vártam egy ideig még. Utána meghúztam a ravaszt. Mint ahogy sejtettem, a lány rögtön összeesett, ezzel a sejtésem teljesen bebizonyolódott. Nagyon jó a látásom, de a teljes kép miatt a puskám teleszkópján keresztül néztem az eseményeket. Nathaniel sejtette, hogy valaki a közelben van, mivel jól tudok szájról olvasni, értettem mit akar. Na meg nem kell nagy ész ahhoz, hogy ki lehessen következtetni hogy körül akar majd nézni. Végignéztem a tájon és keresni akartam valami búvóhelyet. A ruházatomnak és a rutinomnak köszönhetően nem volt nehéz ezt kivitelezni.  Megölni még nem terveztem őket, és amúgy is... közelharcban nem sok esélyem van ellenük. Jobb ötlet volt meghúzódni.

2016.05.31. 17:23 Zsemlemorzsa

Arra keltem, hogy valaki az ajtón kopogtat. Pislogtam párat, majd felültem. Nathaniel volt az, és azt mondta, hogy sürgősen távoznunk kell. Nos, ezt nem csodálom. Az sem lepett volna meg, ha az éjszaka közepén hajítottak volna minket ki. Annak viszont örültem, hogy senki em kezdett el jégboszorkaként emlegetni. A tegnapi akcióm nem volt sem csendes, sem feltűnésmentes. Miután Nathaniel elment az ajtónk elől Ellcrys lépett hozzám. -Köszönöm szépen, én teljesen jól vagyok.-álltam fel, és elvettem egy süteményt.- Azon a tényen pedig, hogy a fogadós szeretne minket elpaterolni nem is csodálkozom. Nem kis felfordulást okoztatok.-fogtam a fejem.-Buta ötlet volt ez az ivó verseny.-sóhajtottam majd a falnak dőltem.-Majdnem kiraboltak minket.-hunytam le a szemem, majd mikor kinyitottam egy kicsit "izzhatott",mert az emlékeim előtörtek, meg a haragom is a tegnap történtek miatt. A lányokra tekintettem. -A fiúknak viszont egy szót se, nem lenne szerencsés ha megtudnák, hogy veszélyben voltunk,az önbecsülésüknek nem tenne jót.-mondtam. Ezek után Ellcrys kiment, feltehetően a fiúkhoz, majd kisvártatva visszatért, és beágyazot, Mary pedig valami hatalmas sárkányszellemhez fohászkodott. Kicsit megmosolyogtatott a tény, hogy bár nem tud róla, de tegnap épp egy sárkány mentette meg. -Átmegyek a fiúkhoz, szólok nekik hogy mi indulásra készek vagyunk.-mondtam, majd kimentem és a fiúk ajtajához léptem. Kopogtattam rajta, majd beléptem. -Én és a lányok készen állunk az indulásra.-mondtam nekik. Ahogy láttam, Nathaniel már egész összeszedett volt, de Aaron még fel sem öltözött. Érkezésem nem zavarta, lenyelte a falatot, majd felöltözött, és bejelentette hogy indulásra kész. -Örömmel hallom.-mosolyogtam vissza rá. Nath kiabálására keltem. -Aaaah...-nyöszörögtem.-Csak mééég 5 perc.-hunytam le a szemem. A fejem sajgott, émelyegtem, és borzasztóan szomjas voltam, ki tudtam volna inni az egész Csendes-Óceánt. A tervem az volt, hogy alszom délig, utána kikászálódok és rendbehozom magam. Eközben Nath csak óbégatott nekem tovább, és éreztem, hogy valamit lebegtet az orrom előtt. Lassan kinyitottam a szemem, de még így is nagyon zavarta a a fény ami beszűrődött az ablakon. Próbáltam elolvasni ami rajta van, de egyrészt még én is kettőt láttam, másrészt ő sem tartotta túl stabilan. Kikaptam a kezéből, majd végig néztem ahogy kisétált. A fejemet fogtam, úgy sajgott, majd a cetlire néztem. Tágra nyílt szemekkel olvastam végig azt, majd bár még borzasztóan rosszul voltam, kikeltem az ágyból. ELmentem a fürdőbe, ahol a tükör előtt kész sokkot kaptam. HOGY NÉZEK KI?  Próbáltam valamit kezdeni a hajammal, de inkább amellett döntöttem, hogy gyorsan fürdök, és meg is mosom. Mikor ezzel megvoltam egy törölközővel megtöröltem a hajam, gyorsan beleugrottam az alsógatyámba, és kicammogtam a szobánkba. Ekkor ért vissza Nath. -Te... kiderítetted mit műveltünk tegnap éjjel?-kérdeztem tőle.-Hogy őszinte legyek, semmire sem emlékszem, csak arra hogy énekeltem..-mondtam magam elé bambulva. A cuccaimra tekintettem, majd elkezdtem elpakolni az elől lévőket, na meg összeszedni a ruháimat, amit kiraktam kicsit az ablakhoz, hogy szellőzzön, hátha kevésbé lesz pia-szagú. Ekkor kopogott Ellcrys. Én nem zavartattam magam, kedves mosollyal üdvözöltem őt. -Nagyon szépen köszönjük a gondoskodásod,összekapjuk magunkat, és megyünk is, mert nem látnak minket szívesen.-nevettem kínomban. Gyorsan összeszedtem a maradék cuccom, majd lehuppantam, és majszolni kezdtem a sütit, meg belekortyoltam a teába. -Ahh, ez jól esik.-mormogtam az orrom alatt. Kopogást, hallottam, majd Safiya lépett be, és azt mondta, hogy ők indulásra készek. -Wáó, Safiya, te elég jól bírhatod a piát, nem is látszanak rajtad a másnaposság jelei.- nyögtem be ezt a dícséret-félét, majd morzsátlanítottam a kezem, és gyorsan magamra kaptam a ruháimat, és egy húzóra megittam a teámat. -Jelentem én is.-mosolyogtam a lányra.

2016.05.28. 21:46 Kuglóf

Elég kómás reggele volt mindannyiunknak. A tegnap esti mulatozás azthiszem nem épp jó következményekkel járt..   Ellcrys felkeltett, édes sütivel és teával kínált minket. Az volt a baj, hogy nem gondolkodtam előre.. Túlságosan befolyásoltak az érzelmeim! Ahj.. Semmi étvágyam nem volt, az éhgyomorra ivás után még a májamat is alig éreztem.  -Köszönöm, barátom, de inkább később fogok enni.. Erőt vettem magamon, és felpattantam az ágyból. Nagy nyomás nehezedett a fejemre.. Mivel megtudtuk, hogy a fogadós kártérítést kér(én hülye!), igyekeztem rendbe tenni a szobát. Egy kicsit megijedtem, ugyanis a párnám alatt egy férfi alsóneműt találtam.. Uhh..! De biztosan nem történt semmi, arra emlékeznék.  Gyorsan arcot mostam, és felöltöztem. Szerencse, hogy hoztam magammal több ruhát, nem számítottam rá, hogy a kedvenc talárom alkoholszagú lesz! Brr! Nos.. igen..borban az igazság. Mértékletesség.. Ismét kisebb szívritmuszavart kaptam, mert a botom eltűnt. Ám kis idő múlva elő is került, inkább nem említem, honnan.. Szóval összeszedtük magunkat. Ellcrys elkezdett beágyazni. Én amint már mondtam, a szobában szétszóródott tárgyakat pakoltam a helyükre. Safiyán enyhe kábultság sem látszott, sőt. Talán ő bírta a legjobban a tegnapi csetepatét. -Ohh.. Hatalmas Sárkányszellem.. Add, hogy bocsásson meg nekünk a fogadós!

2016.05.22. 22:53 Szilvásbukta

Iszonyatos fejfájással ébredtem. Mintha tegnap este agyon vertek volna egy vaslapáttal...vagy 20x...  Hát igen...a tegnap estéből még emlékszem arra, hogy kiszálltam, meg hogy Nath vedel, és hogy nagyon ujjongunk, hogy nyertünk...de a többi a homályba veszett. Arra sem emlékszem, hogyan kerültem bele az ágyba. Végignéztem magamon. Még is hogy a fenébe alhattam el ilyen pózban? Jó kis este lehetett... Úgy gondoltam jobb lesz, ha mihamarabb felkelek, mert így lesz még egy kis időm elkészülni, és a többieknek is összedobhatok valami löttyöt a másnaposságukra. Mert az biztos, hogy ők is elég rosszul ébrednek majd.  Szóval gyorsan felkeltem, már amenyire gyorsan fel tudtam kelni, mert azért én sem voltam valami fényesen... Éreztem magamon azt a borzasztó alkoholszagot, amit a piák hagytak maguk után. Még szerencse, hogy tettem be váltásruhát!  Nagyon csendben cselekedtem, nehogy felkeltsem az akkor még alvó lányokat. A lehető leghalkabban besurrantam a szobánkhoz tartozó mosdóba. Megnéztem magam a tükörben, de kár volt, mert ahogy kinéztem, szerintem ha nagyon akart volna, összetört volna... Nagy nehezen lezuhanyoztam, mert tényleg össze kellett szedjem magam, hogy egy kis életet és energiát leheljek magamba... Gyorsan végeztem, felöltöztem és csendben visszaballagtam az ágyamhoz. A lányok még mindig aludtak. Kis drágák.... Kicsináltak minket azok a fickók... Komolyaan, ha itt lesznek még, szétverem őket! De előbb a kötelesség! Amit még ki kellett találjak, az az volt, hogy mivel is csillapíthatom a fejfájást, valamint valami élénkítőt készíteni számunkra. A megoldást hamar megtaláltam: kakukkfű tea! A kakukkfű segít a másnaposságon. Sajnos kakukkfüvem pont nem volt, viszont kakukkfűkivonat igen! Gyorsan elő is kerestem a kis fiolámat, hogy majd felhasználjam a teához. Kimentem a szobából egyenesen le a pulthoz. Nem akartam a szobában csinálni, mert a lányok még aludtak és nem akartam őket felébreszteni. Amint leértem, olyan szúrós pillantásokat kaptam, hogy azt hittem ott helyben elsüllyedek. A pultos elmondta, hogy mekkora felfordulást csináltunk tegnap este, én meg nem győztem bocsánatot kérni. Azt is közölte velem, hogy már felküldött valami kis üzenetet és reméli, hogy mihamarabb eleget teszünk valamelyik ajánlatának. Még ki tudtam harconi nála, hogy megcsinálhassam a teákat, de óva intett, ha megint eltörök valamit, akkor nem úszom meg olyan könnyen. Hajjaj! Természetesen nem törtem el semmit, amilyen gyorsan csak tudtam megcsináltam az italokat, és vissza is mentem az 4 kis pohárral a szobánkba. Én már megittam a sajátomat.  Óvatosan letettem őket az asztalunkra és eszembe jutott, hogy tegnapról még maradt valami kis süti, amit otthonról hoztam. Az épp elég, ahhoz hogy gyors bekapjunk valamit "reggelire" mielőtt indulnánk, szóval azt is elővettem. Csináltam egy is mini reggelit.  Már azon voltam, hogy felkeltem a lányokat, amikor is kopogni kezdtek az ajtón, és Nath kiabált be, hogy mennünk kell. A hangjából ítélve ő is elég rossz állapotban lehetett.  A lányok természetesen ébredezni kezdtek. Először Safiyához mentem. Óvatosan megsimogattam a vállát. -Jó reggelt, drága! Ébredni kell, mert különben a fogadós bácsi csúnyán elbánik velünk a tegnap este miatt.... Van egy kis nasi az asztalon, meg tea a felfrissüléshez.-mondtam neki lágy hangon, mert tudom mennyire rossz, amikor hajnalban hangosan beszélnek hozzád. Aztán Maryhez léptem. -Szia álomszuszék!-simogattam meg a fejét mosolyogva.-Van egy kis tea az asztalon, az majd enyhíti a másnapoddágod...-mondtam neki is. Visszaléptem az asztalhoz. A tálcáról, amin felhoztam a teákat, levettem kettőt, hogy a lányoknak itt legyen, és a sütiből pedig ráraktam pár szeletet, hogy a tálcán maradt másik két itallal együtt átvigyem a fiúknak. Szóval míg a lányok készülődtek, addig a mini reggelimmel együtt átballagtam a fiúk szobájához. Óvatosan kopogtam, jelezvén, hogy bejövök. -Jó reggelt, fiúk! Hoztam egy kis "mini reggelit".-mosolyogtam és leraktam az asztalukra.-Ez itt kakukkfű tea... Enyhíti a fejfájást, kitisztítja az elméteket és ad egy kis felfrissülést! Jót fog tenni és viszonylag hamar hat. Kipróbáltam, és már érzem az hatását.-mosolyogtam.-Ez pedig mellette süti... Nem olyan laktató, de most ennyire van időnk...Megyek is vissza, segítek a lányoknak!-fordultam is meg azonnal.-Ha kell még valami szóljatok! A tegnapon szerzett esetleges sérülésekre gondolok.-tettem még hozzá, aztán visszamentem a szobánkhoz. -Segítsek valamit, lányok? Gyorsan beágyazok, hogy azzal már ne kelljen foglalkoznotok!-mondtam, és hozzá is láttam az összepakoláshoz.

2016.05.22. 18:32 Marcipán

Ugrás: Nagy nehezen sikerült mindenkinek feljutnia az emeletre, és  bedőlni az ágyba. Az elfogyasztott mennyiségű ital miatt szinte mindenkit hamar elnyomott az álom. A reggeli napsugarak keltették a vendéglőben tartózkodókat.     Szinte alig emlékeztem valamire a tegnapból, csak az maradt meg, hogy nyertünk. Viszont a nyereményünkből semmit se láttunk... Kikászálódtam az ágyból, és rettenetesen fájni kezdett a fejem. Elmentem a szobánkhoz tartozó mosdóba és megmostam az arcom. Egy ideig a csapnak támaszkodva álltam és néztem a tükörbe.  Az istenért nem akart elmúlni a fejfájásom, és azon gondolkoztam hogy fogom én egyáltalán összeszedni magam. Szerencsére már hányingerem valamennyire elmúlt, azt még talán kibírom. Gondoltam gyorsan lezuhanyzok, mert még mindig éreztem az alkoholszagot magamon. A ruháimmal is próbáltam kezdeni valamit, de nem sikerült belőle teljesen eltüntetni a szagot. Felöltöztem és visszamentem az ágyamhoz, és akkor láttam egy cetlit az ajtó előtt. Erősen ráncoltam a homlokomat, mert annyira kába voltam hogy el se tudtam olvasni hogy mi van rajta.  Picit vártam majd újra a papírra néztem, és láttam hogy a fogadós szeretne egy kis kártérítést kapni, mivel szétvertük a bárpultot tegnap este. -Húha...-hőköltem hátra egy picit. Megrémültem, hogy sokat kell majd fizetnünk, de a cetli végén volt egy másik ajánlat is. Ha azonnali hatállyal távozunk, nem fog felszámolni semmit se nekünk. Láttam Aeront az ágyában, egy érdekes pozícióban feküdt. Tényleg... ki hozott fel minket ide? Nem emlékeztem arra, hogy én másztam volna föl. -Aeron!-próbáltam felkelteni.- Gyere, indulunk! Biztos voltam benne hogy a lányok is hasonlóan rossz állapotban vannak mint én, ezért egy kis időbe fog telni, mire összeszedjük magunkat. Gondoltam lemegyek a fogadóshoz, miután felkeltem a lányokat, hogy nyerjek egy kis időt. -Szedd össze magad.-szóltam Aeronnak egy kis fáziskéssésel.- Mennünk kell!-lebegtettem meg az orra előtt a cetlit. Ez után kimentem és megkerestem a lányok szobáját. Megálltam az ajtó előtt, és elkezdtem kopogtatni rajta. -Jó reggelt!-kiabáltam be.- Indulnunk kell. 10 perc múlva legyetek lent!  Mivel nem hallottam mozgást, ezért dörömböltem még az ajtón egy picit. -Hahó!-emeltem fel annyira a hangom, hogy a saját fejem is belefájdult.- Muszáj indulnunk.-ismételtem meg a "kérésem". Megfordultam majd lementem a fogadóshoz egy kis időt kérni, utána visszaszaladtam a szobánkba összeszedni a cuccaimat.  Igazából még arra se volt időm, hogy rendesen kipakoljak, ezért sok mindent nem kellett tennem.     Hamar lefeküdtem aludni este, hogy kipihent legyek a másnapra. Azt hiszem az a kis csapat eléggé le lesz amortizálva, így végülis fékeztem a siettségem. Korán lementem a bár részre, amit épp a szerencsétlen fickó próbált helyreállítani. Az asztalok szanaszét, az üvegek ripityára törve. Nem tudom milyen felindulásból, segítettem neki. Igazából azt akartam, hogy meséljen valamit a tegnapról, hátha többet látott mint én, de mint kiderült, ő csak a rumlira ért vissza. Amint meglátta azt a huligán csapatot, inkább kereket oldott. Megnéztem a tegnapi csete-paté nyomait kicsit közelebbről. Amiközben vizsgálódtam, a pultos adott nekem egy cetlit, hogy egy bizonyos szoba ajtaja alatt csúsztassam be. Elvettem, majd mondtam neki, hogy szeretnék kijelentkezni.  Felmentem megtettem amit kért, majd összepakoltam a dolgaimat és indulásra készen álltam. Fogalmam se volt, hogy merre akartak indulni, elindultam az erdő sűrűjébe, keresni valami fedezéket. Gondoltam a főcsapásvonalon mennek, ezért egy arra néző helyet válaszottam. Előkészítettem a puskámat, ha megjelennek, hamar tudjak cselekedni.

2016.05.17. 20:53 RozsdásRákolló

Mikor megfordultam Nathaniellel találtam szemben magam. -Ó...-nyögtem ki ennyit meglepetten. Belém karolt, és az emelet felé kezdett el vonszolni, mert neki sürgős üríthetnékje támadt. -Figyelj Nath, én nem mehetek be veled..-mondtam de csak vonszolt. -Állj!-merevedtem meg, majd szépen leültettem őt a legalsó lépcsőfokra.-Várj meg itt, mindjárt jövök.-mondtam egy sóhajjal, majd visszafordultam a többiek felé. Egy teljes káosz képe rajzolódott ki előttem. Szilánkok mindenhol, Ellcrys sír, Mary meg "jót érez". -Te jó ég...-kaptam a szám elé a kezem. A pultba siettem, ahol találtam egy seprűt, azzal amilyen gyorsan csak tudtam eltüntettem minden szilánkot a padlóról. Ezután a zokogó Elcrysshez léptem, aki egy terítő alatt kuporgott. Lehúztam róla azt. -Gyere, nekünk hatalmas szükségünk van rád.-próbáltam elkapni a tekintetét.-Ami most a legfontosabb, hogy mind feljussunk a szobánkba.-mondtam. Jobb ötlet híján ölbe kaptam a lányt, és úgy vittem oda  Nath mellé. Vissza fordultam, hogy csapatunk maradék kát tagját is összeszedjem.  Mary a csillárt ölelgette, jobbnak láttam talpra állítani. -Gyere Mary, a többiek már rég ott vannak.-mutattam a lépcső irányába. Mary nem akadt ki a dolgon, sőt menőnek tartotta, ami melegséggel öntötte el a szívem. Fogta magát és a hátamra ugrott. -Whóóaaóó..-vesztettem el az egyensúlyomat, de szerencsére sikerült talpon maradnom. Nagyon hamar tovább is ugrott rólam.  Ezután Nath tett eleget a kérésemnek, és ment elcsábítani Safiyát. Büszkén néztem barátom után, majd mire észbe kaptam, már szinte mindenki ott tobzódott a lépcső alján. -Engem ki ne hagyjatok a bulájbó'!-mondtam fennhangon, majd a többiekhez siettem, és leültem Nath és Ellcrys közé. Átkaroltam őket. -Hmm, hmm.-dúdoltam.-Egyszer egy szép napon, úgy döntöttem...... Hogy ezt a kis dalt, eléneklem.......Így hát felutaztam tesómmal Pestre.... és addig buliztunk a lányokkal, míg leszállt az este.....-mélyültem el.-Ismeritek ezt a jó kis dalt?-kérdeztem tőlük sugárzó arccal.

2016.05.16. 18:41 Mérikicsibárányaa

Elfogadtuk a kihívást. Az ivóversenyt! Nagyon izgatott voltam, hisz még sosem vettem részt ehhez hasonló versenyeken.   Az elején igazán nagy lendülettel iszogattam a fröccsöket, úgy gondoltam, a hozzáállásomon múlik és ha úgy akarom, nem fog rám annyira hatni. Már túl voltam egy pár üvegen, amikor Ellcrys kiszállt. Aeron elég gyorsan nyelte a kortyokat, de senki sem bírta sokáig. Lassan nyomás nehezedett a fejemre. Próbáltam józan maradni, de már-már homályosan láttam. Viszont az még világos volt: nyernünk kell!Amennyit csak tudtam, annyit ittam. A cél vezérelt! Bár már a fejemet alig bírtam el, és félkézzel az asztalon tartottam magam, biztos voltam benne, nem veszíthetünk. A többiekre néztem. Legalábbis úgy tűnt. -Finis...sancti-..ficat..media!!-ordítottam fel hirtelen, elég érdekes hanglejtéssel.-Mhucikákk...A chél.. szenthesíti.. az ezzköszt!-nyögdécseltem. ÉS ezzel a mondattal fenékig megittam egy korsó csodás szeszes italt. Aztán megpróbálkoztam felállni. Ami nem ment teljesen.. Tehát egy széknek dőlve ültem a padlón. Ekkor hirtelen egy fantasztikus világban találtam magam, ugyanis édes lények áradtak a teremben. Ugyanakkor kezdett hideg lenni. Fagyiország?   Egy sárkány dalolva odajött hozzám, és azt mondta, megvéd a hidegtől és minden mástól. -Jajj, de menci vagy!- néztem rá tágra nyílt, kíváncsi szemecskékkel, majd ráugrottam a hátára. -Repüljünk el együtt messzire! Egy olyan helyre, ahol megvédhetsz mindentől, és ..ápoljuk együtt a tojásokat!- ám ekkor rémülten odébbállt. -Nee! Mi lesz a tojásaiddal?! - fakadtam ki, és ráugrottam a a csillárra. Ő legalább hintázik velem! Ám.. egyszer csak úgy éreztem, zuhanok.. és forgok.. ráugrottam egy másik csodálatos teremtésre, egy unikornisra(Nath). Olyan pihe-puha volt! -Ohoho! Nagyon szép, hegyes szarvad van! Vágtassunk a varázslatos erdőbe! Látni akarom a szivárvány-színű vízesést! Gyitte páccii!- közben elragadó látványban volt részem. Kristályok repültek a teremben, ahogyan édes nyulak és áporszarvasok játszottak. Egy mókus üveggel dobálta őket, szóval elszomorodtak, és ekkor egy sárkány elkezdett kiabálni, hogy takarodjanak. Odakúsztam, és megragadtam a nyakát. -Ne rontsd el a hangulatot! Ollyan édesen játszottak! CSatlakozz te is! - nyújtottam egy...nem is tudom, mit adtam a karmaiba..  -Élvezzük... ki.. a.. pillanatoot! Ám az unikornis elkezdte elvinni az említett sárkányt a mosdóba. -Nee! Te is magamra hagysz! Hihetetlen! Csak te maradtál nekem!- szaladtam oda a csillárhoz, és elkezdtem ölelgetni.

2016.05.16. 18:33 Shabadaaashabadabadaaaabaaaa

Végül a kis csapatunk elfogadta a kihívást. Én az elején ellenkeztem, de aztán beláttam hogy ezek a hapsik nem hagynak minket békén egykönnyen... Ráadásul olyan elszántak voltak és olyan biztosak abban hogy levernek minket. Fel is húztam magam rajta. Muszáj letörnünk a büszkeségüket!  Nem akartam sokat inni, egyrészt mert nem igazán bírtam az italt ; másrészt pedig, hogyan fogom szerencsétlen bajtársaimat kigyógyítani a holnapi másnaposságból, ha én is rendesen kiütöm magam? Vigyáznom kell.. Nos, ebből a vigyázásból nem lett semmi....... A harmadik vagy negyedik kör után szálltam ki, mert valami olyan piát raktak elém ami tetőzte a többi hatását és tudtam ha még többet iszom, kész, végem. - Sajnálooom! Nem ihatok tovább..-mondtam őszinte szomorúsággal. Valóban nagyon elszomorodtam. - Bocsássatok meg hogy cserbenhagylak titekeet...-kértem ismét bocsánatot. Aztán egyszerre rámtörtek a gondolatok. -Olyan hasznavehetetlen vagyok....még egy átkozott ivóversenyt sem bírok normálisannn végigcsinálnni... A mai harcban sem volt semmi hassssssznom...-törtem le teljesen. Mellesleg ezek után azt sem tudtam kihez beszélek vagy ki beszél hozzám. Valószínű Nath-hez beszéltem, de az sem biztos... A többiek is körülöttem egyre csak kiestek. -Ne aggódjattok! Hasznossá tesszem magamm! Segíteni fogok! Holnap mindenkit ellátok..igen..holnap biztosan mindenkit..holnap...igenn...segítek! A végső menet Safiya és a másik csapat főmuftija között zajlott. Természetesen Safiya nyerte meg. -Woaaw! Ez az Safiya!- csillant fel a szemem. Büszkeséget éreztem. Az ellenfelünk nem volt túl boldog. Valamit magyarázott Safiyának, de nemigazán értettem. Csak azt láttam, hogy az egyik pillanatban még csak páran voltunk, a másikban már többen. Kikerekedtek a szemeim. -Megduplázódtak?-képedtem el.  Négy vagy nyolc? csávó Safiyára támadt. Akkor a szobában hirtelen fagyos hideg támadt. Libabőrös lettem.  - Ez nem jó...megfatyok...-dideregtem. Aztán akkor repült oda az egyik pasi, akit Safiya jól eldobott. -Áh, köszi!-feleltem majd kivakartam a fickót a kabátjából és magamra vettem. -Máris jobb.. Láttam, hogy nagy harcolás megy éppen, egy csomó jég volt meg minden! Elképesztő! Én is tenni akartam valamit! - Taníccs engem iss, Shafiya! Had segííccsekk!-gyorsan megfogtam egy borosüveget és a lány mellé szaladtam. Az emberek emberek hátán voltak, én meg hozzávágtam az egyikükhöz az üveget, amely azonnal összetört.  -Ihihii!-vihogtam. Annyira tetszett az üveg csörömpölése, hogy kerestem még több poharat és üveget és azokat is dobáltam. A végére már össze-vissza dobáltam őket:falhoz, földre, mindenhova. Nagyon élveztem..Ráadásul Safiyának is segíthettem! Ám azonnal elszállt a jókedvem, amikor a lány elordította magát. Szinte beleremegett az épület is.  Nagyon megijedtem és ezzel az ijedtséggel néztem a lányra. Azthittem miattam ilyen mérges.. Térdre estem és elkezdtem sírni. -Sajnálooom! Én csak segíteni akartaaaam!-sírtam neki. Lehajtottam a fejem és a kezemmel takartam el az arcom. - Megint nem tudtam segíteni... Cserben hagytam mindenkit....azokat... az.... embereket is...Ők is... számítottak rám! És én nem...én...nem...annyi ember halt meg miattam....-csak zokogtam és zokogtam. Nem tudtam parancsolni az érzelmeimnek, minden előjött.  Még egy csomó mindent akartam kisírni Safiyának, de akkor jött Nath és elvitte... -Nath...te mocsadék....elfeszed itt tőlem Shafiyát....egy...egy...mosok vaaaagy...-sírtam tovább. - Megint egyedül hatytaaak...Nincs is értelme az életemnek...-továbbra is búslakodtam, s úgy döntöttem jobb ha el is tűnök innen. Ezért odamásztam a pulthoz, nagy nehezen felmásztam rá, aztán le akartam szállni a másik oldalon, de nemigazán volt meg az egyensúlyérzékem és szépen beestem a pult mögé. Ott úgy bevertem a fejem, hogy mégjobban elkezdtem sírni. -NEM IGAZSÁÁÁG! Ott kellett volna nekem is meghalni!!!! Az élet olyan igazsák...igaZSÁK....igazisák...igassssssákos....igasiságostalan....-próbálkoztam beszélni de nem igazán ment, ez csak mégjobban elszomorított s tovább búshltam, miközbe magzatpózt vettem fel a földön.  Egy mocskos terítőt láttam meg magam mellett, azt magamra húztam, hogy elbújjak és senki ne lásson. Mintha nem is léteznék. Ott szipogtam tovább egyedül..magamban...

2016.05.14. 17:51 Subidubidáppá

Az a fickó, akit le akartam koptanti egy igen hülye ötlettel állt elő. -Hogy micsoda? Azt mondta, hogy a vesztes csapat odaadja a nyerteseknek a pénzét, és egyéb kincseiket. Tudtam, hogy a lányokra céloz, ezért szívesen bevertem volna neki egyet. MIntha csak tárgyak lennének. Mary rögtön el akarta fogadni a meghívást. -Te... te megőrültél?-förmedtem rá. De amint láttam a többieken, itt nincs meghátrálás. -Hé várjatok!-szóltam rájuk, de semmi hatása sem volt. Volt egy érzésem hogy a fickó nem véletlenül ajánlotta fel ezt a versenyt..., csak nem fogadna maga ellen. Itt valami nem tetszik. Nem voltam biztos magamban, közepesen bírtam az alkoholt, amúgy meg... nem igazán szoktam italozni. Mindig spórolni kell a pénzzel, ezért nem szoktunk nagy ordenárét csapni Aeronnal. Amikor kirakták elém az első korsót, nyeltem egy nagyot, majd idegességemben szinte egy húzásra megittam az egészet. Ekkor esett le, hogy elég régen ettünk... éhgyomorra inni pedig nem a legjobb megoldás. Már azt se tudtam hogy hanyadik italnál tartok, elkezdett zúgni a fejem. Próbáltam megőrizni a gondolataimat, de elég nehéz volt, főleg hogy majdnem leestem a székről. Elég sokan már kiszálltak és a közelünkben lévő asztalhoz mentek és ledőltek rá. Elém került még egy pohár, és nem tudtam hogy lehajtsam-e még azt, vagy inkább hányjak ide és dőljek ki.  Amikor a felét ledöntöttem, éreztem hogy itt a vége. A szám elé tettem a kezem, és elkezdtem köhögni... tényleg azt hittem hogy itt kidobom a taccsot. Nagyon rosszul éreztem magam, csak keringett körülöttem a világ. A szék mellé borultam, egyenest a földre. Szorítottam a hasam, hogy még végképp se jöjjön ki a tartalma. -Hozzhatokvlhami...vizet.-hadartam érthetetlenül. Bár a víz se lett volna jó ötlet... semmit se tudtam volna már befogadni. Tehetlenül elterültem a földön, és alig tudtam felfogni mi történik körülöttem. Felnéztem és láttam hogy Safiya az egyetlen, aki még talpon van. Ezek szerint győztünk? -ÜgyhesvagyZafija...-nyögdécseltem már szinte. Annyira fájt a fejem, hogy legcsuktam a szemem.  Hallottam Aeron hangját, de már nem is emlékszem arra amit mondott, csak feküdtem ott egy helyben. Amikor éreztem hogy lehűlt a levegő, felébredtem. -Háezmegmiafasssszom?-háborodtam fel. Fel akartam állni, de valaki kiborította az italát a földre, és megcsúsztam benne, egyenest nekieestem a másik asztalnak. -A picshába!-káromkodtam majd löktem arrébb az asztalt. Láttam hogy Aeron Maryre mászott. -Haggyadmáőtetbékéneeeee!-szóltam rá és el akartam indulni felé, de még mindig az asztallal hadakoztam. Körülnéztem, és láttam hogy elég sok jég van a szobában. -Ezt nem én rendőőtem!!-szabadkoztam a pultosnak, aki akkora már ott se volt. Sőt, a versenytársaink is eltűntek. Aeron azt mondta hogy dobjam be magam, mert Safiya szabad. -MIt beszéész már megint, ééén kűdetéssen vagyok!-egyenesedtem fel.-Gyere ide Safiyya... hagyjuk itt ezeket a ... csöccselékeket!-megpróbáltam elhúzni, de sehogysem sikerült. Valamiért egy gondolat rögzült a tudatomba... -Behugyozok... hol a slozi?-mondtam már összeszedettebben.- Megyek oda...fel!-mutattam az emeletre és elindultam hogy megmásszam a hatalmas lépcsőt. -Gyere Safiya menjünk a mosdóba!!-utasítottam, bár nem tudtam hogy miért.     Az ágyon feküdtem és egy könyvet olvasgattam, amit az egyik kereskedőtől vettem. Egy érdekesebb kalandregény volt, pedig azokat általában nem szoktam végigolvasni. Hallottam a nagy zajokat lentről, kiabálásokat és egyebeket. Egy ideig tűrtem, utána gondoltam lemegyek megnézem hogy mi történik. Kimentem a szobából és becsuktam magam mögött az ajtót, amikor meghallottam a furcsa hangokat.  -Mi?-fordultam meg és szaladtam le a lépcsőn. Azt láttam hogy az előbbi nő... a fagyos tekintetével épp jeget varázsolt elő a semmiből és küzdötte le a támadóit. Kikerekedtek a kezeim és éreztem hogy hevesebben  kezd verni a szívem. Az ijedtség és az adrenalin dolgozott bennem... Ez egy szörny! És pedig nem akármilyen. Az a hang... az az erő. Az a kisugárzás. Nem csoda hogy a támadók hamar eliszkoltak, gyávák.  Bár az ő felszereltségükkel nem mentek volna sokra ellene, sőt még megfelelő kiképzésük sincs. Azért hogy a sejtésem beigazolódjon, gondoltam visszaszaladok az emeletre, és lehozom a puskámat meg az altató lövedékemet, de féltem, hogy megpillant ezért lassan hátrálni kezdtem. Én már nem láttam őket, de hallottam hogy a többiek kezdik összeszedni magukat, akik láthatóan... elég ittasak voltak. Felosontam a szobámba, és előkészítettem a puskámat. Azt hiszem reggel jóval korábban fogok kelni, vagy egyáltalán el se alszom... nagyon izgatott lettem. Amióta kiléptem az osztagból, nem volt még ilyen izgalmas vadászatom.

[87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]