[87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
Aeron még mindig meg volt arról győződve, hogy Safiyát azért bámulom, mert belé vagyok esve. Forgattam a szemem és nagyot sóhajtottam. Utána azt mondta, hogy Safiya néha eléggé megrémiszti, ráadásul nem is tud közeledni felé.
-Neked mindegy lány túl nagy falat, ne aggódj.-viccelődtem én is.
Valahogy eddig semmi sem jött össze még neki úgy, ahogy akarta.
Mindenki örült annak, hogy egy fogadóban fogunk éjszakára megszállni. Ellcyrs szerint az is jó, hogy ilyen tájékozottak vagyunk.
Eleinte aggódtam hogy Mary nem fogja bírni az iramot, de megnyugtatott efelől.
-Amúgy a birodalom területén szinte minden helyet ismerek, nem egyszer jártam már be.-mondtam nekik.
Mary tudta is hogy melyik fogadóról beszélek.
- Igen... azaz. Ezek szerint te is jártál már arrafelé.
Azt mondta az egyik "haverja" ott dolgozik, és szerinte szívesen látnának minket, annak ellenére hogy régen történt egy kis incidens.
-Ha valami problémájuk is lenne, nem hiszem hogy felhoznák.-néztem Aeronra.
Sokáig sétáltunk, amíg megtaláltuk a fogadót.
Amikor beléptünk, mindenki felnézett ránk. Nem voltak olyan sokan, körülbelül huszan... kerestem a bejelentkező pultot, ami igazából az italospult volt.
-Elnézést... szeretnénk egy kétágyas és egy...-ekkor a lányokra néztem.-Hány ágyas szobát vagy szobákat szeretnétek?
Igazából volt annyi pénzünk, hogy mindenki külön szobába aludjon, de mi Aeronnal mindig együtt alszunk. Már megszoktam.
A recepciós még nem tudta, hogy mit tegyen, ezért átnézte a szabad szobákat. Azt mondta, hogy két kétágyas szobája maradt az éjszakára.
-Hogy... micsoda?-csaptam az asztalra, de nem túl erősen.- Nem tudnának az egyik szobába még egy ágyat pakolni, vagy valami?
Ekkor hátrafordultam és megnéztem mennyien üldögélnek az asztaloknál. Kicsi egy fogadó, tudom, de azért ez nevetséges.
A fickó idegesen lapozta a füzetét, ekkor megpillantottam valamit. Az egyik háromágyas szobát egy ember bérli ki.
-Elnézést, meg tudná mondani hogy ki az?-böktem oda, amikor el akarta lapozni.- Megkérjük arra hogy cseréljen szobát velünk... megfelelő?
Bólintott egyet, majd mondta, hogy az ajtónál ülő kalapos fickó fizet a szobáért.
-Remek, lányok... szerintem nagyobb sikert érünk el, ha ti kéritek meg.
Miután elbúcsúztam a falusiaktól, a közeli fogadóba mentem. Át kéne nézni mennyi mágikus töltényem van még, nehéz jó minőségűt szerezni, ezért fontos jól gazdálkodni vele. A mágikus puska mágikus tölténnyel kétszeres támadóerőt jelent... szóval jó lenne felmérni hogy is állok.
Amikor bementem senki se mozdult meg. Már valamennyire ismert vagyok a környéken, megszoktak már.
-Szeretnék egy szobát, melyik a legnagyobb?
Mondta a fogadós, hogy van egy szabad háromágyas szobája.
-Az megfelel.-csaptam a pénzt az asztalra.
Vrana ekkor idegesen mozgolódott a vállamon, megvakargattam a hasát hogy elcsituljon. Ezt a fickó nem nézte jó szemmel, gondolom nem örült hogy egy tollas jószág van a fogadójában.
Ekkor előszedtem még egy kis pénzt és odacsúsztattam a többi mellé.
-Úgy tudom ez a hely kisállatbarát, nem igaz?- majd egy félmosolyra húzódott a szám.
Felszaladt az emeletre, és megkerestem a szobámat. Az első dolgom az volt hogy kitártam az ablakokat, hogy a varjam szabadon mozoghasson, és a dolgaimat elrendeztem. Utána visszamentem az alsó szintre és kértem valami italt, és beültem az ajtóhoz legközelebbi asztalhoz.
-Ide kéne érniük... hamarosan itt lesznek.-gondoltam erre.
Nem is tartott sokáig a "várakozás", beléptek az ajtón.
Ekkor rágyújtottam, és figyeltem mit csinálnak. Mivel ilyen közel voltak, jobban meg tudtam őket figyelni.
Amikor az egyik hátrafordult, a kalapomat lejjebb húztam, hogy az arcomat még véletlenül se lássák. Kezd ez érdekes lenni...
|
Mary úgy gondolta, hogy mind lenyűgöző teremtményen vagyunk. Ez a mondat melegséggel töltötte el a szívem. Jó tudni, hogy nem csak gyilkosoknak, és vadállatoknak tekintenek minket. Talán, ha végre rájövök, hogy hogyan tudok sárkánnyá változni, felkeresem Maryt. Biztos eldobja majd az agyát, és bár nem vagyok holmi hátas, még repülni is elviszem őt, biztos nagyon élvezné. Szimpatikus nekem ez a lány!
Közben a kérdésem is megválaszolta, miszerint ő leginkább a felhő típusúakat kedveli.
Elmosolyodtam.Eszembe jutott Rindael, a kicsit szétszórt, de imádnivaló felhősárkány ismerősöm. Amennyire nem tudta merre áll a feje éppen, olyannyira tudott szeretni.
mary válasza után Ellcrysre tekintettem. Kicsit habozott, elmélyült a gondolataiban. Az arcmimikája alpján úgy tűnt, nincsen túlságosan oda a sárkányokért. Mi történhetett vele? Tudom jól, hogy vannak olyan sárkányok, akik az emberi faj kiírtása érdekében tevékenykednek.
Ahogy Apám, és én is gondolom, ez helytelen. Kik vagyunk mi? Istenek? Nincs jogunk dönteni arról, hogy melyik faj élhet, és melyik nem ezen a bolygón.
Ellcrys végül azt felelte, hogy nincsen túlságosan otthon ebben a témában, de egy könyven látott egy fénysárkányt ábrázoló rajzot.
-Ó, értem.-fürkésztem a lány tekintetét.
Csöndben ballagtunk, bár mögöttünk a fiúk feltűnően elkülönültek tőlünk. Miután megbeszélték a megbeszélnivalójukat, közölték velünk, hogy a közelben van egy fogadó, ahol megpihenhetünk.
-Csodásan hangzik.-tekintettem rájuk.
A szerintem elég gyengére sikerült poénom valahogy még is bevált, mert a lányok nevettek rajta. Jó, hogy ilyen helyzet után is képesek derűsek maradni. Ez elengedhetetlen lesz az utunk során, sok ilyen stresszes helyzetbe ütközünk majd, ez biztos.
Mikor Nathoz léptem, elég zavartnak tűnt, és amúgy is, épp ekkor is csak Safiyát bámulta. Elképesztő a srác.
-Ahaa ahhaaaaaa.-nyújtottam el a szavakat a zavarodott válasza után.
Szerintem, csak ekkor esett le neki, mit is mondtam. Rögtön szabadkozni kezdett, és azt mondta másról van szó.
-Nem veszem be.-mondtam a komolyabb hangneme ellenére.- Nem tudom miért szabadkozol, csinos lány, én is egyből beleszeretnék.-húzódott széles vigyor az arcomra.-Bár be kell valljam, nekem túl nagy falat, és nem mellesleg amikor rámnéz a szemeivel, hát... hogy vulgáris legyek, még a szar is belém fagy.-poénkodtam kicsit.
Ezek után, azt mondta, hogy próbáljak meg fent maradni éjjel, hogy el tudja mondani.
Nem tetszett ez a komoly hangnem. Valami tényleg nagyon fontos dologról lehet szó. Biztos a támadókkal kapcsolatos, valamit észrevett volna, ami felett nekem elsiklott a tekintetem? Lássuk be, Nath mindig is jobb megfigyelő volt...
Ekkor megállított,mert észlelte, hogy errefelé már jártunk, és hogy erre van egy vadászfogadó. TESSÉK, MEGMONDTAM!
-Most hogy mondod..-néztem körbe.
Közben kiderült, hogy Mary tudja a hely nevét, sőt ismerőse is van, bár elmondása szerint nem túl felhőtlen a kapcsolatuk.
-A lényeg, hogy kapjunk egy szobát.-mondtam mosolyogva.
Belőttem az irányt és el is indultam. Hosszas menetelés után megláttam az épületet.
-Nézzétek!-mutattam rá.-Ott van. Még szerencse, kezd esteledni.-néztem az égre.
|
 Tehát elindultunk. Aeron pojénkodott egy kicsit.
-Katanás nyúl? Hahaha! Viccesen hangzik.
Szóval, Safiya ezek szerint jól volt, és nemsokára el is kezdtünk beszélgetni. Megkérdezte, melyik a kedvenc sárkányfélém. Te jó ég! Nem gondoltam volna, hogy felteszi ezt a kérdést. Elmondta, hogy ő a jégsárkányokért van oda, és hogy az éjsárkányok is nagyszerűek.
-Ahh! Kétségtelenül mind lenyűgöző teremtmények! A vízfélék nagyon érdekesek. Képzeld, régebben azt hittem, hogy a jégsárkányok hozzák a telet! És szívből imádom az éjsárkányokat, egyszerűen annyira rejtélyesek! Bár a személyes kedvencem a felhő típusú sárkány. Egyszerűen elragadó.-válaszoltam neki, ám még tudtam volna beszélni, de inkább nem tettem, hisz én is kíváncsi voltam, mit fog mondani Ellcrys. Meglepődtem, eddig nem is nagyon csevegtünk arról, miféle sárkányok szimpatikusak neki. Sőt, szinte semmit sem mondott azzal kapcsolatban, mit gondol róluk. Meglepett a kijelentése.
-Wow! Ezt nem gondoltam volna! Be kell vallani, nagyon menőek a fénysárkányok. Milyen könyvben?-kérdeztem kíváncsi szemekkel. Aeron és Natjaniel rájöttek, hogy errefele létezik egy fogadócska. Ahol jó lenne letáborozni. Natyke megkérdezte azt is, hogy bírni fogom-e.
-Naná! Hogyne! Sajnos Ellcrys túl jó gyógyító ahhoz, hogy én kifáradjak. Egyébként a Rozsdás Sárkányollóra gondoltok, fiúk?-lelkesedtem fel.
-Az egy nagyon jó hely ám! Az egyik "haverom" ott dolgozik. Egyszer régen történt egy kis baleset, de szerintem ettől függetlenül szívesen látnak minket!-kacsintottam a többiekre. Crissy örült, hogy a srácok mennyire tájékozottak.
-Mit gondoltál? Elvégre "vándorok".- mosolyogtam rájuk.
|
Szerencsére senkinek sem esett baja, sem a támadóktól, sem pedig egyéb állatoktól. Aeron mondott egy jó poént, ami valamiért nagyon vicces volt számora, és jót nevettem rajta.
Safiya is megjegyezte, hogy legközelebb elkapja, és levest csinál belőle.
-Úgy legyen!- mosolyogtam.
Marynek úgy láttam jót tettek az energiáim, azonnal útnak is indult. Nathaniel még aggódott egy kicsit Mary miatt, így azt javasolta, hogy jó lenne egy táborhelyet keresni, hogy pihenhessen. Egyet értettem vele. Attól még, hogy a test begyógyult a léleknek még felkell dolgoznia az esetet. Bár Maryt elnézve ez már megtörtént.
Mi is elindultunk hát. Jobb minél előbb a hátunk mögött hagyni ezt a helyet, nehogy a végén megint megtámadjanak.
Mi a lányokkal egy kicsit elől mentünk, míg a fiúk mögöttünk ballagtak.
Mary és Safiya arról beszélgettek, hogy melyiküknek melyik a kedvenc sárkányfajtája. A két sárkányimádó egymásra talált. Ezekhez a témákhoz én nem szólhatok hozzá...
Igazán meglepődtem, amikor Safiya nekem szegezte a kérdést, hogy nekem van e ilyen kedvenc sárkányfajom. A gyomrom kissé görcsbe állt. Most mit mondjak? Nem mondhatom azt, hogy "Bocsi, de utálom a sárkányokat, és félek is tőlük. Igaz, eddig csak eggyel találkoztam, de az is elpusztította az otthonom, a családom és tönkretette az életem" Ezt nem mondhatom el. Nem akarok erről beszélni és még kész sem vagyok rá...Még nem.. Kicsit megvárakoztattam szegény lányt miközben gondolkoztam.
-Bocsi!Öhm...hogy őszinte legyek nemigazán vagyok otthon ezekben a sárkánytémákban...-mondtam. Aztán hirtelen beugrott egy kép. Még kiskoromból, amikor apu egyszer mutatott egy könyvet, ami tele volt sárkányos rajzokkal. Már alig emlékeztem rá, de egy rajz megmaradt. Nem tudom miért, de jó érzéseim voltak ezzel az emlékkel kapcsolatban. Halvány mosoly ült ki az arcomra.
-De egyszer édesapám egyik régi könyvében láttam egy rajzot, ami nagyon tetszett...azthiszem fénysárkány volt.-feleltem végül a kérdésre.
Még mentünk egy kicsit, amikor Nat szólt, hogy van egy hely ahol megpihenhetünk. Egy fogadó, ami kicsit messze van, de megéri.
-De jó!-örültem meg.-Jó, hogy ilyen tájékozottak vagytok fiúk!
|
|
Ahogy jobban körülnéztem, senkin sem láttam hogy észrevették volna az előbbi történteket. Furcsa... csak nekem szúrt volna szemet?
Ellcrys ellátta Maryt, amit szinte tátott szájjal néztem. Hallottam, és persze tudtam is a gyógyítókról, de még sose találkoztam eggyel sem. Én is rendelkezem valamiféle mágikus hatalommal, de ez... hogy testén keresztül halad át az erő... lenyűgőző volt. Bár a varázsitalának szaga hagyott némi kívánnivalót. Néha felköhögtem, hogy leplezzem az undoromat. Azt hiszem ehhez is nehezen fogok hozzászokni.
És ez után jött az a bizonyos madár, amit megkésve észleltem, majd próbáltam elhessegetni. Aeron poénkodott is, amin nevettem egy picit. Jól esett a feszültség után.
-Nem hiszem hogy a nyúl tudna szerezni a közelben valami kardot. Talán ő is csákánnyal ront nekünk.-mosolyogtam egy picit.
Hiába Mary sérült meg, ő volt az első aki útnak indult.
-Várj... nem haladhatunk így sokáig. Hiába gyógyította be Ellcrys a sebed... pihenj rá szerintem még egy kicsit. Egy táborhelyet keressünk először... én azt mondom.-mondtam az utasításomat.
Láttam hogy Mary odamegy Safiyához, figyelni akartam a beszélgetésüket, mikor Aeron megBŐGÖTT.
-Öhm, mi? Ja semmi... semmi. Majd... majd elmondom.-mondtam kicsit tagoltan, mert eléggé váratlanul ért ez a gesztusa.
És igazából ez után esett le amit mondott.
-Várj? Mi...mi? Nem nem nem!-tagadtam elég hevesen. - Másról van szó.-vettem komolyabbra a szót.
Biztos vagyok én benne, hogy el akarom mondani neki a dolgot? Végülis... akármennyire is egyszerű embernek tűnhet, teljesen megbízom benne... így a percnyi kételyem is elszállt, amikor visszanéztem rá.
-Próbálj meg egy picit tovább fentmaradni éjszaka, akkor talán elmondom, de ez... nem egy egyszerű dolog.
Picit le is maradtunk a lányoktól, de attól még ez nem alkalmas időpont hogy feltárjam az elképzeléseimet.
Előrébb siettem, hogy halljam is miről van szó. Sárkányok. Próbáltam úgy közeledni, hogy ne legyek feltűnő. Amit hallottam nem volt valami nagy információ, de jobb nem lemaradni semmiről.
Közben a terepet figyeltem, hogy hátha látok valami táborozásra alkalmas helyet. Túl dús volt az aljnövényzet... nem vagyok egy kényes típus, de nem akarok rovarokkal a számban ébredni.
-Hé várj csak...-állítottam meg Aeront.- Mi már jártunk erre, nem emlékszel?-ütögettem meg a vállát egy picit. - Nem itt van valami vadászfogadó...? Nem véletlenül voltak erre a falusiak is... a fogadóba tartókat várták valószínűleg. Azt hiszem tudom is hogyan kell menni.-ekkor még inkább előrébb mentem.- Lányok! Van egy hely ahol letáborozhatunk, azaz... van itt egy fogadó a közelben. Ott estére megszállhatunk, kicsit messze van, remélem a lábad, Mary, bírni fogja odáig.
|
Ellcrys Maryhez lépett, hogy elláthassa a sebét. Én közben a fiúkra tekintettem, akik körül már egy támadó sem volt, ugyanis erélyes fellépésünknek köszönhetően inkább visszavonulót fújtak. Aaeron még próbálta előcsalogatni a vezérüket, de ahogy Nathaniel is mondta, ez így nem fog menni.
-Jól kezdődik ez az út...-sóhajtottam mélyet.
A fák felől egy fekete árnyat láttam közeledni magam felé. Én nem is akartam túl nagy jelentősséget keríteni neki, de a többiek rögtön reagáltak rá. A madár egyenesen a fejemhez szált, és kiragadott egy díszt a hajamból, miközben Nathaniel próbálta elkergetni.
Végignéztem ahogy elszáll, nem is értettem mi szüksége egy állatnak egy ilyen vacakra. Valószínűleg valaki érte küldte.
Hirtelen valami ormótlan bűz csapta meg az orrom. Rögtön befogtam azt,de a szag miatt rögtön köhögni, majdhogynem öklendezni kezdtem, egyszerűen elviselhetetlen volt. Hát igen, a szaglásom még így is sokkalta jobb az emberekénél, de ezt még egy ember se viselheti el szó nélkül!
Ellcrys sietett hozzám, és a hogylétem felől érdeklődött.
-Mi bajom lenne?-kérdeztem meglepve, bár gondolom nem a ulldoklásomra célzott.-Ez csak egy szárnyas volt.-mondtam nyugodtan.-Legközelebb elkapom, és leves lesz belőle.-mondtam egy apró mosoly kíséretében.
Kicsit elmerültem a gondolataimban, azaz abban, ami az előbb történt. Nem gondoltam volna, hogy az emberi testem is ilyen ellenálló. Azt nagyon remélem, hogy senki sem észlelte a történteket, bár ha bárki látta volna, biztos szóba hozta volna.
Nagy meglepetésemre az első, aki útra akart kelni, az Mary volt. Nem gondoltam volna, hogy ilyen magas szintű Ellcrys gyógyító ereje. Jó tudni, hogy a tudás, amit anno átadtunk az embereknek, még nem veszett el teljesen.
-Rendben, induljunk.-mondtam és megindultam Mary után.
Ő hozzám fordult, és megkérdezte hogy vagyok.
-Én remekül, ezt inkább tőled kérdezhetném.-mondtam.
Pár másodpercig csöndben lépdeltem mellette.
-Melyik a kedvenc sárkány fajod?-kérdeztem tőle.-Én személy szerint nagyon kedvelem a víz, és jégtípusúakat, de az éjsárkányoknak is megvan a maguk varázsa.-merengtem el.
Aztán Ellcrysre tekintettem.
-És neked?-kérdeztem.-Vagy te annyira nem kedveled őket?-kérdeztem óvatosan, elvégre ő erről még nem nyilatkozott.
A próbálkozásom sajnos nem járt sikerrel.
-Magam is tudom.-sóhajtottam, majd visszaakasztottam az oldalamra a kardot.-Mocskok, még nőkre is kezet emeltek.-csóválta meg a fejem rosszallóan.-A lányokhoz fordultam.-Ügyesen elintéztétek őket, tulajdonképpen nem értem, minek kellünk mi ide.-nevettem.
Ellcrys képessége lenyűgözött. Konkrétan begyógyította azt a sebet, ami alig 5 perce keletkezett Mary testén.
-Ez lenyűgöző.- gugoltam le, hogy megnézzem Mary lábát.-Életemben nem láttam még senkit se mágiát használni.-jegyeztem meg őszintén.
Nath hessegetésére kaptam fel a fejem. Felé fordultam,és a szemem elé tárult, ahogy Safiya fejétől próbál elküldeni egy madarat..sikertelenül. A madár végül kiragadott egy díszt Safiya hajából, és tovaszállt.
-Ez komoly?-néztem hosszan a varjú után.-AZ eszem megáll, itt még az állatok is bűnöznek?-kérdeztem.-Mindjárt kiugrik egy nyúl a bokorból egy katanával.-poénkodtam kicsit.
Safiyát nem túlságosan viselte meg a dolog, ő inkább levest főzött volna a jószágból.
-Az nem egy rossz ötlet.-mosolyodtam el.
Mary meg azt feltételezte, hogy az ő bűne.
-Ugyan.-legyintettem.-Lehet téged utánoz.-viccelődtem az előbb hallottak alapján.
Végül Mary volt az, aki úgy döntött, hogy induljunk el.
-Egyet értek, nincs értelme itt ácsorogni.-mondtam, majd a lányok után siettem.
Láttam Nathon, hogy elmerengett, ezért oda léptem hozzá, és oldalba böktem(BŐGTEM).
-Mi van haver?-kérdeztem.-Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar belezúgsz valakibe.-piszkáltam kicsit.-Ne tagadd, le se tudod venni a szemed Safiyáról.-nevettem.
|
Rendesen mózesre tanítottuk a támadókat. Egy kicsit megsebesültem, de Ellcrys gyorsan ellátta a vágásokat.
-Nem tehetek róla, szegények nem értették meg, hogy az a fa jóra lett felhasználva.
Igazából nem is használtam fel az összes nyersanyagot a szentélyhez, jó részét drágábban eladtam, és abból vettem még különböző ásványokat.. Biztosan elfogadnák a helyzetüket, ha egyszer ellátogatnának hozzám.
A többiek megkérdezték, rendben vagyok-e.
-Az elmém sima, mint egy tükör, és nyugodt, akár a víz.-megfogtam Nathaniel segélynyújtó kezét s tettem pár lépést, de igazából még amikor meg voltam vágva, is úgy éreztem, friss és üde vagyok.
Egyszeriben egy varjú csapott le Safiyára. Ellopta az egyik hajdíszét.
-Hö?
Felettébb furcsa.. A kard széttörése, és az imént pedig a varjú.. Tudtam, hogy itt valami érdekes dolog van készülőben.
-Hát mi ez? Nem értem, barátaim... én úgy hittem, a madarak ellen nem követtem el semmilyen bűnt..- gondolkoztam el. Majd körbenéztem, és láttam, az arcokra kiült a megdöbbentség. Nos, talán most épp ez nem is az én saram.
-Na, jól van, szerintem a legjobb, ha most útra kelünk. Sajnos azt a díszt már nem biztos, hogy vissza tudjuk szerezni. Mehetünk?-feltápászkodtam és a kezembe vettem a pálcámat.
-Kalandra fel!
Továbbindultam az úton, s vártam, hogy a többiek majd jöjjenek utánam. Reméltem egy jó darabig nem ér efajta meglepetés minket, bár az is inkább izgalmas lenne, mintsem ijesztő. Legalább szereztem tapasztalatot arról, hogy Ellcrys is tud harcolni, ha kell, és talán a srácokban is megbízhatok, elvégre úgy védtek azokkal a kardokkal, hogy tyűha! Ahhoz képest, hogy egyszerű vándorok.. Hmmm,hmm.. Gondolkoztam, kérdezni kéne valamit Safiyától. De nem vagyok túl jó a kommunikációban.
-Hogy érzed magad? Eléggé meglepődhettél az előbb történteken.. Majdnem leütöttek, mint a büdös szart!
|
Mary megdicsért a csodálatos emberölési kísérletem miatt.
-Ez nem dicséretre méltó...-motyogtam durcásan. Ekkor vettem észre, hogy a lány lába csupa vér. -Jesszus Mary! A láb...- nem bírtam befejezni a mondatot, mivel épp akkor rontott nekünk még egy fickó és Safiya valami elképesztő módon áthajította a válla felett a férfit.
-Azta...-képedtem el. Most az egyszer azt kívántam bárcsak nekem is ekkora erőm lehetne.
Safiya éppen akkor szólt, hogy lássam el Mary sebét, amikor odaindultam. Azt mondta fedez minket.
- Azonnal! Köszi! -mondtam és már meg is fogtam Mary kezét.
- Gyere, ide ülj le, gyorsan megnézem mit tehetek.-mosolyogtam miközben leültettem egy fához. Aztán szemügyre vettem a sérülést. A combja szinte szét volt kaszabolva.
- A mocsokja...-dünnyögtem magamban. Megfordult a fejemben, hogy megint elkezdek fojtogatni valakit. Mary támadójára gondoltam persze...
Gyorsan elővettem a tarsolyomból egy mások számára igen furának tűnhető löttyöt: ez volt az én fertőtlenítő kotyvalékom. Mindig van nálam, hiszen a legtöbb esetben muszáj megtisztítanom a sebet, különben az nem gyógyul be olyan gyorsan. Begyógyul ugyan, de nem elég gyorsan.
Nath is odajött, kicsit aggódott Mary miatt.
-Ne aggódj, néhány perc és jobb lesz mint új korában.-kacsintottam rá. Visszafordultam Maryhez.
-Kicsit csípni fog..-néztem rá. - De már nem először csináljuk ezt, igaz? - mosolyodtam el, mert eszembe jutott hogy számos olyan alkalom volt, mikor Mary megsérült egy jól sikerült akcióban és bár ő mindig mellőzte az efféle ellátást, mindig én gyógyítottam meg. Már akkor is olyan elszánt volt. Tisztelem a kitartását...
-Nyugi, mindjárt kész.-mondtam, mert láttam a fején az undort, ugyanis a fertőtlenítőm borzasztóan erős szagot árasztott. Én már megszoktam, szóval engem nem zavart. Azonnal végeztem is. Ilyenkor jött a gyógyítási "rituálém", -ami nem is rituálé csak egy szokás- második fele. Ilyenkor megfogom a beteg egyik kezét, úgymond "rákapcsolódom". Nem is kellett mondjam Marynek, már azonnal nyújtotta is a kezét.
-Köszönöm.-mosolyogtam. A gyógyulni vágyók általában nem szeretik ezt a részt. Mindig azt mondják olyan, mintha "beléjük látnék". Pedig csak a sebeiket látom... Ezért kell legalább egy minimális bizalmi kapcsolatot kialakítanom velük, hogy ne érezzék magukat olyan kellemetlenül. Mondjuk most Maryvel ez piskóta...
Amint megfogtam a kezét, lehunytam a szemem és koncentrálni kezdtem. Mindig nagy élmény számomra az ezután történő dolog. Ilyenkor megjelenik a szemem előtt az egyén teste egy fénylő fehér formában. Látom őt.
Közvetlen, hogy rákapcsolódok, néhány helyen kék pontok jelennek meg. Régen nem tudtam, de már tudom, hogy azok a beteg régebben szerzett sebeit jelképezik. Nagyon érdekes, mert ha egy kicsit rájuk figyelek, akkor tudom, hogy szerezte az adott sérülést. Ijesztő... De én most egy piros jelet keresek. Piros színűek a még be nem gyógyult sebek. Meg is láttam a combjánál a szines vágásokat.
Kinyitottam a szemem. Szerencsémre, ha továbbra is megvan az "összekapcsolódás", nyitott szemmel is látom a színeket. Rákoncentráltam, közbe pedig a másik kezem ráhelyeztem a sebesülésre. Összpontosítottam az energiáim az adott pontba.
A gyógyítási technikám abból áll, hogy felgyorsítja a regenerálódásért felelős sejteket, felgyorsul a gyógyulás s a seb öngyógyításba kezd, majd véglegesen beforr. Sokszor gondolkodtam rajta, hogy ez vajon visszafelé is működik? Még sohasem próbáltam, de nem is terveztem.
Megvártam míg a sebet jelző piros szín kékre válik. Ez jelezte azt, hogy beforrt a seb. Kinyitottam a szemem, és levettem a kezem Mary sérüléséről. Ez a kis gyógyítási folyamat körülbelül 3 percet vett igénybe. Én általában többnek érzem, pedig nem az...
-Kész is!-mosolyogtam rá.- Rá tudsz állni?
Megvártam míg feláll és tesz pár lépést. Megkönnyebbülten láttam, hogy jó munkát végeztem.
A többiek is nagyon ügyesek voltak. A támadók visszavonultak. Aeron próbálta a vezérüket előhívni, ám ez sikertelen volt. Nathaniel pedig megerősítette, hogy úgysem fog előbukkanni, hiába próbálkozik. Egy főnök, ha okos, sosem fedné fel a kilétét. Egy nagyot sóhajtottam, majd felnéztem az égre. Akkor pillantottam meg valamit, ami sebesen közelített a föld felé. Egy madár! Egyre közelebb és közelebb ért s láthatóan Safiyát vette célba.
-Safiya vi...-nem tudtam befejezni a mondatot, mert már késő volt. A madár -ahogy láttam varjú- villámsebesen csapott le s kilopott egy díszt a lány hajából. Milyen csapás vár még ránk? Safiyához mentem. -Jesszus, jól vagy? - néztem rá aggódó tekintettel. A fiúkhoz is odafordultam.-És ti? A támadók ugye nem okozta nagy sérülést?
|
|
Minden olyan gyorsan zajlott le eddig, még is... amikor Safiyát megtámadták... az mintha lassítva történt volna. Szinte teljesen figyelmen kívül hagytam Aeron szavait. Láttam ahogy a támadó teljes erejével felé suhintott, és a kardja kettétört. Innentől kezdve nem maradtak kétségeim. Safiya egy sárkány... emberi alakban.
Ennek hatására talán kicsit leblokkolhattam, csak zökkentett ki, amikor Ellcrys ráugrott az egyik támadó nyakára és e közben Mary egy másik fickóval hadakozott.
Utána ketten ugrottak felém, az egyiket arrébb rúgtam, a másikat fejbevágtam a kardhüvellyel.
A támadók megtántorogtak, talán a lányok erős fellépésének hatására, minden esetre visszaszaladtak a bozótosba. Legalábbis a nagy részük. ELőttem lévő két fickót akartam megtámadni, de már az is elég volt a visszaszorításukra, hogy elindultam feléjük.
Láttam hogy Mary megsebesült, Safiya szólt is Ellcrysnek, hogy lássa el őt. Ekkor védekező pozíciót vettem föl, és eléjük szaladtam.
-Neked ez az egész... nem gyanús?-kérdeztem Aerontól, aki az előbb szólította fel a vezetőjüket arra, hogy jöjjön elő.
Ekkorra már az összes ember visszahúzódott a fák takarásába.
-Biztos, hogy valaki felbujtotta őket... nevetséges.
Nem tetszett a dolog. Látszott a fickókon, hogy nincs jó soruk... nem lehetett nehéz kihasználni az elégedetlenségüket.
Mikor már nem láttam mozgást, eltettem a kardomat.
-Lábra tudsz állni?-kérdeztem Marytől és segédkezet nyújtottam neki.
Jobban megnéztem a sebet, és nem tűnt olyan mély vágásnak. Még szerencse... az kellett volna még, hogyha átvágja valamelyik erét.
-Szerintem add fel...-jegyeztem meg Aeronnak.- Így pláne nem fog előjönni. Szerintem csak menjünk tovább.
Bár én se akartam ennyiben hagyni, ez a legjobb dolog amit tehetünk, hogy haladunk. Már persze csak olyan tempóban, ahogy Mary bírja.
Meghallottam valami zörgést a fák közül, és ösztönösen a kardomra tettem a kezem. Egy varjú szállt felénk és egyenesen Safiyát vette célba.
-Héé... hess!-csapkodtam felé a karddal, de nem hátrált meg.
Kivette Safiya hajából az egyik díszt, majd elrepült.
-Tolvaj madár...? Egek...-sóhajtottam egyet és raktam el a kardom megint.
Közben az agyam végig az előbb történteken kattogott. Aeron nem látta ami történt az előbb? Meg senki...? Az még az előnyünkre válhat... így Safiya biztos elvezet minket a fészekhez... úgyhogy nekem is úgy kell tennem, mintha én se láttam volna.
Végignéztem ahogy a "társaim" megtámadják azokat az utazókat. Az egyik magasabb sziklán fogaltam helyet, a feladatom csupán annyi volt, hogy fedezzem őket. A puskám teleszkópján át nézve követtem végig az eseményeket. A kezem végig a ravaszon volt.
Állítottam egy kicsit a lencséken, hogy jobb legyen a látótávolság, ekkor vettem észre valami igazán érdekeset.
-Sárkányvadászok, ha?-tettem fel magamnak a kérdést.
Jobban rájuk fókuszáltam, és úgy tűnt, mintha már láttam volna őket valahol.
Eközben a varjam eléggé feszengett.
-Cssh...-próbáltam nyugtatni, ami sikerült.
Épp újra a teleszkópba néztem, amikor valami olyat láttam, ami felkeltette az érdeklődésemet. Az egyik fickó nekirontott a fehérhajú lánynak, akinek a karján eltört a penge.
Az adrenalin szintem az egekbe szökött. Ilyet még nem láttam... sárkány a sárkányvadászokkal. A puska csövét a nő felé irányítottam, de a ravaszt nem húztam meg.
Megjelent az egyik farmer, ziháltan futott velém. Közölte hogy visszavonulunk, mert egy szörnyeteg van azokkal a fickókkal, és ez így túl veszélyes.
-Legyen...-tápászkodtam föl.
Hallottam hogy az egyik kiabál, a vezetőt akarja látni. Ok nélkül is elnevettem magam.
A többiek már elindultak a hegyek felé, mondván visszavonulunk.
-Várjatok egy percet. Vrana! Indulj!-indítottam meg a varjat feléjük.
Csak annyit láttam, hogy a madár ösztönösen az emberi bőrbe bújt sárkányt támadta. Az állatok ösztönei sose hazudnak. Fütyültem egyet, hogy visszajöjjön hozzám. Kinyújtottam a karom, és rátelepedett. Valami ékszert hozott magával.
-Na ezt meg honnan szedted? Ügyes kis madár.-dicsértem meg és adtam neki egy kis diót.
A falusiak elindultak, én meg szóltam nekik, hogy nem tervezek tovább velük tartani. Találtam magamnak egy másik elfoglaltságot. Hajtóvadászatot rendezek...
|
Hála a többieknek rendes ruhákat kaptam, amik az emberi testem méreteihez igazodtak.
Meglátogattuk Mary szentélyét is, és megkaptuk az áldásunkat a sárkányoktól, mondhatni rokonaimtól?
Elértük a város szélét, majd nekivágtunk az útnak. Csönben mentem, amikor nath csapódott mellém. A származásomról kérdezett. Gyorsan elkezdtem gondolkozni azon, amit az ő történelmükről tudok.
-Valóban azon a szigeten születtem, és az első nyelv az volt,amit megtanultam.-mondtam.-16 éves koromban, mikor elkezdtem sárkányok után kutatni, költöztem a határvidékre, egy kicsiny faluba, amit azóta már lerombolt egy éjsárkány.-mondtam.-Akkoriban még sejtelmem sem volt arról, hogy a fészek olyan nagyon közel van hozzám.-füllentettem tovább.
A következő kérdése az volt, hogy honnan tudok ennyit a sárkányokról. Most lenne vicces, ha az igazat mondanám.. Talán, mert én is az vagyok, lassan 216 éve? Ostobán hangzana.
-Mint mondtam, mostanra már lassan 6 éve foglalkozom velük, többüket megfigyeltem, mindemellett más kutatókkal is értekeztem.
Amikor az ékszereket említette egy fagyos tekintettel díjaztam azt.
Mozgolódás csapta meg a fülemet,a bokrok felől. A fiúk is észlelték. Nath szólt is a körülöttünk ólálkodóknak, hogy jöjjenek elő.
Néhány férfi bújt elő a bokrok közül. Mióta követhetnek minket?
Az egyik Nathnak rontott, én ösztönös arrébb álltam egy fa takarásába. Nem tudom, hogy megvan e az erőm, és azt sem tudom, hogy használhatnám most azt.
EKkor egy másik férfi Aaront támadta meg, és még ketten a lányokat. Úgy éreztem muszáj leszek cselekedni,ám ekkor egy férfi az utamat állta, és lecsapott rám egy karddal. Ösztönösen magam elé kaptam a karjaimat, a kard a kezemnek csapódott, majd eltört. Meglepetten néztem végig a jelenetet. A férfi rendesen megrémült, így inkább elfutott. Gyorsan kapcsoltam, és a lányokhoz szaladtam,ott Mary elintézte az egyiket, és Ellcrys támadója is a földön volt.
Nagyon reméltem, hogy az előbbi kardos jelenetet egyikük sem észlelte.
Mögűlünk egy férfi nekem esett. Elkaptam a karját,és a vállam fölött átdobva a földre terítettem. Váó, nem tudtam, hogy ilyenre képes vagyok...Gyorsan a mellkasára léptem.
-Meg ne próbálj felkelni.-néztem rá hűvösen.-Jól vagytok?-kérdeztem a lányokat.-Jézusom Mary, a lábad!-észlelte a vágást.-Ellcrys, ellátnád kérlek?-kértem meg a lányt.-Fedezlek titeket.-mondtam, bár nem nagyon jöttek már többen.
Ahogy láttam, Nath közeledni kezdett Safiya felé. Elég különös tőle ilyet látni. Most hogy belegondolok, amikor először megláttuk őt, le sem tudta venni róla a szemét, majd fogadóba akarta vinni, most is, amint alkalma támadt odament hozzá beszélgetni.Micsoda casanova. Őszintén szólva, ő sose volt az a csajozós típus, Safiyában valami nagyon megfoghatta. Biztos a szemei! Mondjuk... néha nagyon féleletesen tud velük nézni, a hideg kiráz tőle.
Ellcrys lépett hozzám, és Nathról meg rólam kérdezett.
-Gyerekkori barátok vagyunk.-mosolyogtam a lányra.
Lépésekre lettem figyelmes körülöttünk, de eleinte nem akartam neki különösebb jelentést tulajdonítani, á amikor Nath is kérdezett róla, egyből a kardomra helyeztem a kezemet.
-Ühümm..-dönnyögtem, miközben jobbra és balra néztem.
Nath szólította a bujdoklókat, hogy jöjjenek elő, és ezek az ostobák így is tettek... Nem tűntek túl képzettnek, sőt ránézésre egyszerű farmereknek tűntek. Esélyük sincs ellenünk, vissza kell fogjam magam.
Az egyik hapsi Nathnak esett, rögtön utána pedig egy másik nekem támadt, majd még kettő megindult a lányok felé.
-Őket hagyjátok...-de nem tudtam befejezni, mert aki nekem esett erősködött.-Na jó...-néztem rá dühösen, majd arrébb löktem, és a kardom tokjával hasba, majd tarkón vágtam, amitől megszédült, így egy irányzott ütéssel a tokkal eszméletlenné tettem. Nath közben Safiyát intette óvá.
-Te idióta, a saját ellenfeledre figyelj!-mondtam mérgesen.
Hallottam magam mögött alépéseket, hátra is néztem, de ekkor Ellcrys már a nyakát szorongatta. Bámészkodni nem volt időm, mert egy újabb hapsi esett nekem. Amikor őt is leterítettem, a lányok felé néztem.
Safiya gyors mozgására lettem figyelmes, az ő támadója már sehol se volt... Sőt, már a lányok egyik támadóját terítette le. Váóó..
Kisvártatva elfogyóban voltak a támadók.
-Gyere elő te szerencsétlen, ne csak az embereidet küldd ide.-kiáltottam, mert nyílvánvaló volt, hogy ezek közül egyik se a főnök volt.
|
Ellcrysnél hajtottam álomra fejemet, ahogyan a többiek is. Ám nekik ez csak az első alkalom volt, nekem pedig..hát , igen.
Másnap a kellékek beszerzése után áldást kértem a magasztos teremtményektől eme fontos küldetésre, majd a megalakult csapat nekivágott az útnak.
Nathaniel, a "vándor" megkérdezte, készen állunk-e.
-Hogyne! Teljesen fel vagyok tüzelve!
A többiek is elszántan festettek, s elindultunk a tervezett úton. Körültekintően szedtem a lábaim, s a társaim, úgy tűnt, elkezdtek beszélgetni egymással.
Előre lépdeltem, mert olyan jó érzéssel töltött el elől menni. Közben a pálcámat vizslattam.
De nem sokáig tartott a gyanúsan nyugodt séta. A bokrokból, a hátunk mögül egyszer csak huligánok bukdácsoltak elő.
-Hah! Gyerünk, emberek!
A srácok rögtön odaugrottak a lányokhoz.
Nathaniel és Aeron valóban ügyes harcosoknak bizonyultak.
Csakhogy egy a banditák közül mutogatni kezdett rám. Én pedig kifundáltam, hogy felmászok egy fára.
Viszont ekkor meg is szólalt.
-Te voltál az! Tudtam! Te loptad el a múltkor a telepemről a fákat!-ordítozott. Uppsz.
-Oh, igen! Azok a kezdetleges szentélyemhez kellettek, sajnálom! De szerencse fogja kísérni életedet, mivel egy nemes feladatot segítettél a nyersanyagoddal!-nem tűnt úgy, hogy elgondolkozik a szavaimon..Nos, kénytelen leszek cselekedni.
Egyenesen nekiugrottam a fáról, és a botommal egy számára becses testrészt céloztam meg. Az ütés tökéletesen ment végbe.
-Én megadtam az esélyt!-vontam meg a vállamat, s tovább döfködtem a személyt azon a ponton. A lábamat kicsit megvágta, ami fájt ugyan, de túl lehet élni. Sajnos ez egy okkal több volt...Így még párszor erősen ütlegeltem.
-Azt hiszem, feladta.
Crissy is mindent beleadott. Fojtogatott egy embert!!
-Ejha!Még sosem láttalak ilyennek! Tudsz te, ha akarsz.-dícsértem meg. Kicsit bűntudatosnak látszott.Hmm.
Az egyik ember ekkor rátámadott Safiyára.
|
Az estét nálam töltöttük, ami egy kicsit macerás volt, hogy kit hova teszek aludni, de végül megoldottam. Gyorsan el is jött a másnap, összeszedtük mire van szükségünk, és már el is indultunk. Megálltunk még Mary "szentélyénél" is, ahol áldást kért az utunkra. Én is imádkoztam magamba, hogy minden simán menjen.
A város szélénél, Nathaniel kissé szimbólikusan megkérdezte, készen állunk-e az útra? Bólintottam, de utána vissza is tekintettem a városra, az útra ahonnan jöttünk. Évekig itt éltem, és most elhagyom ezt a helyet...Nehéz szívvel hagyom itt az otthonom, mert félek, ha visszatérek már semmi sem lesz ugyanaz, mint régen. HA visszatérek egyáltalán... Az aggodalmam pedig nem alaptalan.
Végül elindultunk azon ösvényen, amely számtalan kalandot hoz majd számunkra. Legalábbis most így érzem.
Mary mellett sétáltam, kiveséztük a tegnap estét, és kérdezgettem, hogy mit gondol az útról és mit remél tőle?
Aztán láttam, hogy Nathaniel és Safiya beszélgettek, úgy hogy én is Aeronhoz csapódtam, szerettem volna jobban megismerni.
-Egyébként Aeron...Régóta vagytok barátok Nathaniellel? Nagyon úgy tűnik, hogy hosszú ideje vagytok már együtt...-mosolyogtam.-Jó, ha az embernek van egy állandó barátja akire mindig számíthat.-jegyeztem meg.
Aztán arra lettem figyelmes, hogy Nath maradásra intett bennünket. Kicsit megijedtem, mert ez rosszat jelent. Úgy tűnt, hallottak valamit...biztos banditák! A sejtésem be is igazolódott...valóban útonállókkal volt dolgunk.
-Szegény emberek..-húztam félre a szám, amikor láttam, hogy néznek ki...Nagyon szánalmasan festettek.
Az egyikőjük Nath-et támadta meg, de a fiú nagyon szépen kivédte a támadást. Aztán próbálta őket figyelmeztetni, hogy nem kéne az utunkba állniuk. Ekkor bedühödtek, és mindannyian támadásba lendültek. Természetesen minket, lányokat vettek célba.
-Ez nagyon nem jó...-ijedtem meg. Most egy árva kis gyógyító csaj, mégis mi a fenét tudna csinálni az ilyen helyzetekben?
A fiúk hősiesen védelmeztek bennünket kisebb-nagyobb sikerrel, és ahogy láttam Mary is erőteljesen bevetette magát. Nekem is tennem kell valamit! De mégis mit?
Ekkor vettem észre, hogy az egyik támadó hátulról próbálta Aeront megközelíteni.
-AZT MÁR NEM!-kiáltottam, és nemtudom, hogy mi ütött belém, de a támadó hátára vetettem magam, és a nyaka köré csavartam a kezem, olyan erősen, ahogy csak lehetett. Mi a fenét csinálok?
-Bocsánat!-kértem bocsánatot, de még mindig úgy tartottam a kezem.
Szerencsétlen ember majd megfulladt, de nem engedtem el. Aztán egyszer csak sikerült leráznia magáról, és jól fenékre estem. Hallottam, hogy a férfi még ott köhécsel mellettem. Basszus! Nem vagyok erőszakos típus, mégis...majdnem megfojtottam!
|
|
Kedves volt Ellcrystől, hogy nála tölthettük az éjszakát. Még mielőtt elindultunk volna, átvizsgáltam a cuccaimat, és a gyanúsabbakat a táska egyik szegletébe tettem.
Miután minden holmit megvettünk Safiyának, és elmentünk a szentélyhez áldásért, majd elindultunk.
Elindultunk a város széléhez, majd oda érve hátranéztem a csapatra.
-Készen álltok?-kérdeztem, de az arcokon láttam, hogy biztos nem fognak meghátrálni.
Ráléptünk arra a hosszú ösvényre, amit Mary említett. Ha alaposabban megfigyeltük az út és az elágazások közötti különbséget, nem volt nehéz tájékozódni.
Lassan Safiyához közeledtem.
-Amúgy... honnan ismered a birodalom széli környéket? Talán, csak nem a szomszédos országból származol? A Delacroix-szigeten túlról? - kérdeztem rá.
Figyeltem minden egyes reakcióját. Ha kellemetlen helyzetbe hozom ezzel a kérdéssel, az talán kiül az arcára.
Ekkor valami mozgást hallottam a bokorban. Elég könnyed lépésnek tűnt, ezért nem zavartattam magam annyira, hiszen a lépés elég állatszerű volt. Viszont a védelmemet nem engedtem le.
-És tényleg... honnan tudsz ennyi mindent a sárkányokról? Találkoztam már egy-két kutatóval, de nem sok mindennel tudtak nekem szolgálni. Pedig egy sárkányfogért sokat tudnak elkérni az ékszerkészítők... na meg a pikkelyért is.
Ekkor hallottam a második lépést. Valaki követne minket. A kezemet kinyújtottam, maradásra intettem a többieket.
-Aeron... te is hallottad?-néztem hátra rá.
A hang forrásának irányába néztem. Már jobban hallani lehetett a mozgolódást. Semmi kétség... ezek emberek. De elég rosszul döntöttek, ha minket akarnak kirabolni.
-Ch... gyertek csak simán elő.- vettem elő a kardomat.
Pár szakadt ruhás fickó rontott ki a bokrok közül. Egyáltalán, mit keresnek ezen a helyen? Pont errefelé nem számítottam banditákra.
A fegyverzetük pár konyhakésből állt, na meg valami kapából. Habár lopakodni tudtak, láthatóan kezdők a portyázásban. Attól még hogy ismerik az erdőt, még nem jutottak nagy előnyhöz. Maximum a menekülésnél veszik ennek hasznát.
Az egyik egyenesen felém rontott, nem volt nehéz hárítani a támadását. Igazából, nem tudtam haragudni rájuk. Ahogy jobban végignéztem őket, inkább tűntek kétségbeesett farmereknek, mintsem bűnözőknek.
Mikor ellöktem az egyiket, volt annyi szünetem hogy hozzájuk szóljak.
-Jobban tennétek ha inkább visszamennétek a földetekre.-vetettem oda nekik.
Ekkor indokolatlanul is bedühödtek, és a lányok felé indultak. Az egyik túlságosan is közel került Safiyához.
-Vigyázz!-kiáltottam oda neki, és próbáltam félrelökni a támadót, de nem sikerült teljesen.
Ezek után kikerekedtek a szemeim, hirtelenjében szólni se tudtam...
|
Az indulás részleteinek megvitatása után Ellcrys elszállásolta a nem rég megismert társait, illetve barátnőjét. Reggel mindenki korán kelt, és Ellcrys vezényletével összeszedtek mindent, ami hasznos lehet az út során. Új ruhákat vásároltak Safiyának, a saját méretében, majd elmentek a szentélyhez, áldásért. Végül nekivágtam hosszú útjuknak.
|
Az első kérdést Nathaniel tette fel, és azt szerette volna tudni, hogy még is milyen messzire van a birodalom határától a fészek. EZen el kellett gondolkozzam, mert repülőtávban el tudtam volna mondani, de az számukra nem sokat jelent, így igyekeztem átváltani.
-Pontos mértéket nem tudok mondani, de úgy vélem 2 napi járásra.-válaszoltam ezt végül.
Nathaniel Anariel szigetéről kezdett el beszélni, és arról hogy ha gyorsan átkelünk az azt körbevevő tavon, akkor nem származhat belőle gond. A szemöldökömet ráncoltam, de nem akartam beleszólni. Nem tudnék ésszerű érveket felhozni, és amúgy sincs vesztegetni való időm, minnél előbb a fészekhez kell érjek.
Míg a gondolataimmal voltam elfoglalva, Nathaniel már azt magyarázta, kitől és hogyan fogunk hajót szerezni.
Kicsit zavart, hogy "zsákmánynak" nevezte ezt, ezért rögtön ránéztem, és rideg tekintettel bámultam őt, aztán a földre tekintettem, mert tudtam, hogy mindenképp jó kapcsolatot kell kialakítsak velük, elvégre ők tudnak csak átkalauzolni a birodalmon.
-Engem ez egyáltalán nem zavar, felőlem akár már most is indulhatnánk, de gondolom mindannyian pihenni szeretnétek.
Ekkor jutott eszembe valami, valahol aludnunk kéne.
Éppen időben, megjött Ellcrys és Aeron.
Furcsán méregettem az ő ételüket. Szóval ők, ezt eszik? Érdekesen néz ki, az biztos.
Végül, egy kis teáért nyúltam és ittam belőle. Meglepő volt, elvégre én eddig csak vizet ittam. Olvastam feljegyzéseket az emberek különleges italkészítési szokásaikról, de még sosem kóstolhattam meg egyet sem, viszont ízletesnek bizonyult.
-Köszönjük szépen az ételt és az italt, Ellcrys.-mosolyogtam rá lágyan.
A belszélgetésből kiderült, hogy Ellcrys is velünk tart. Ennek örültem. Fogalmam sincs, hogy ebben a testben mennyire vagyok sebezhető, elkélhet a segítsége.
Mary azt ajánlotta, hogy mielőtt útnak indulnánk menjünk el a szentélyéhe, és kérjünk áldást a sárkány lelkektől. Hogy mi? Fejben gyorsan megáldottam őket, nem tudom ennek mi értelme, de ha neki ez jó, akkor legyen.
Ellcrys nagyon kedvesen válaszolt, de a mondata második fele nem érintett túl jól, tekintve , hogy hála Nathnak, mi sem mondtuk el nekük a teljes igazságot. Őszintén szólva, nem értem miért nem, mire gyanakszik? Talán Safiya miatt ilyen furcsa? Nem értem. Jó persze, az égből pottyant le, és egy érdekes, meg nem magyarázható aura lengi körül, de ez még nem ok arra, hogy hazudjunk a kilétünk felől.
Közben ő már a felajánlásomon gondolkozott. Megint zavart, hogy úgy gondolja, hogy nem akarjuk őket megölni.
-Elhiheted, ez nem egy tanulmányi út, ahol az egész túra a tanulmány szellemében telik, mi sem csak erről tudunk beszélni ám.-mosolyogtam a lányra.
Láttam rajta, hogy elmélyült a gondolataiban. Úgy tűnt. több szempontból is megvizsgálja a felajánlást, végül rám tekintett. Én érdeklődve néztem rá, és vártam mit mondd. Azt mondta, hogy velünk jön.
-Ezaz!-örömködtem amikor megtudtam a döntését.
Aztán tudatta velem, hogy őket elsősorban nekem és Nathanielnek kell megvédjem.
-A hölgyeket mindig a férfiak védik meg, ez kutya kötelességünk.-mosolyogtam rá szelíden.-És ahogy mondtad, arról egyikünknek sincs fogalma, hogy Safiya mit tud. Elmondása szerint sárkánykutató, és borzasztóan sok mindent tud róluk. Ezekhez a kutatásokhoz igencsak közel kell kerülni hozzájuk, ami mint tudjuk, nem egyszerű feladat.-mondtam.
Viccelődött kicsit.
-Nos, az én lelkem tiszta, de amilyen csöndes, Nath olyan perverz is!-probáltam halál komolyan mondani, de a végére csak felnevettem.
Miközben megvitattuk a dolgokat, ő megcsinálta a teát és a nasit.
-Úúúú de jól néz ki ez a süti!!-mondtam csillogó szemekkel.-Elárulom, hogy mikor megérkeztünk a városba, pont az éhségemre panaszkodtam Nathnak.
Ezek után, a kérését követően felkaptam a sütiket, és követtem őt vissza a többiekhez, és a teák mellé helyeztem a sütiket, majd gyorsan vettem is.
-Ez isteni!-mondtam.
Ellcrys rákérdezett az utunk hosszúságára, én figyelmesen hallgattam, mert én is kíváncsi voltam.
Azt is megbeszéltük, hogy utunk megkezdése előtt elmegyünk, és áldást kérünk a sárkánylelkektől. Szerintem én és Nath max átkokat kapunk majd...
|
Mint kiderült, az ezüst hajú lányt Safiyának hívják. Kis gondolkodás
után kijelentette, hogy alig emlékszik arra, mióta érdeklik a
sárkányok, és hogy mindent tud róluk.. Nos, ez elég meggyőzően
hangzott.
-Már most érzem, hogy mi hosszan el fogunk még beszélgetni!
A fiúk is elmondták, nagyon is jól tudnak kardot nyelni. Így tehát
eldöntetett, elindulunk a fészek felé, és belevágunk a kalandba.
Szinte kirázott a hideg az izgalomtól. Brr! Miközben a térképet
vizsgáltuk, Ellcrys hozott a pitécskéből.
-Nyami!Köszönöm!! A legjobb pite a világon!- mondtam teletömött szájjal.
Safiya igazán hozzáértően mutogatott és magyarázott. Nagyon
elképesztő! Furcsa!
-Azta, egészen értesz a térképekhez!
Nathaniel gyors ütemben haladásra,kb. másfél hétre gondolt. Jó ötletnek tartottam.
-Ohohoh! Nagyon jól hangzik! Végre valami, ami kirángat az unalmas hétköznapokból!
Ellcrys közben érdeklődött az adatok után. Elmondtuk neki a konkrét dolgokat.
-Crissy, ezek szerint te is jössz?- csillant fel a retinám.
-Nos, akkor nem árt, ha rendesen felkészülünk! Mielőtt elindulnánk, álljunk meg a szentélyemnél, hogy áldást kérhessek a sárkánylelkektől a csodás utunkra! - szögeztem ki teljesen elhatározva. Nagyon izgatott voltam, teljesen fel voltam tüzelve.
|
Mire beértem a konyhába és feltettem a teát főni, Mary még utánam szólt, hogy a málnás-szedres-áfonyás pitémből kér...cukornáddal...
-Feleségül ne vegyelek?-szóltam vissza, de akkor már mással volt elfoglalva. Azon gondolkoztam, hogy mégis hogyan fogom megúszni, azt hogy ebbe is belerángasson? Hisz azt mondta nem fogok ebből kimaradni...és az a baj, hogy én is úgy érzem...
Eszembe jutott, hogy tegnapról maradt még olyan pite. Általában többet csinálok a kelleténél, így mindig marad amit nem eszek meg. Ez most pont kapóra jön!
Elő is vettem a tepsit, meg egy tálcát, hogy szép szeletekre vágjam őket, amikor Aeron lépett be a konyhába.
-Hali.-bicentettem. Szerinte nagyon kedves gesztus, hogy vendégül látom őket.
-Igazán semmiség.-feleltem egy mosollyal.-A mai világban nagyon kevés a segítőkezet nyújtó ember. Sok a bizalmatlanság. Nem találsz egy embert sem, aki ne rejtegetne előled valamit...akinek ne lenne valami hátsó szándéka...-álltam meg egy pillanatra, mert a késem kerestem. Rögtön meg is találtam és folytattam.
- Sokan közömbösek és figyelmen kívül hagyják a segítségre szorulókat. Nem bíznak bennük és nincs akire számítsanak...Ha én nem segítek, és nem vagyok figyelmes, sem őszinte velük, akkor ki lesz az?-tettem fel egy költői kérdést.-Reméljük, hogy igaz a mondás, miszerint: Jó tett helyébe jót várj!-kacsintottam rá.
Megkérdezte, hogy nem szeretnék-e én is velük tartani?
-Oh...én?-kérdeztem vissza bizonytalanul. Azt mondta, tudja, hogy hirtelen jött ez az egész, de szerinte szükségük lehet az én képességeimre.
-Efelöl nincsenek kétségeim..-mosolyodtam el halványan. Egy ilyen veszélyes út során kinek ne lenne szüksége egy gyógyítóra a közelben? Szerinte minél többen vagyunk, annál jobb.
-Hát nem is tudom...-gondolkoztam el.- Tudom, hogy Mary nagy sárkányrajongó, Safiya is elmondása szerint sárkánykutató és gondolom ti sem gyilkolászni akarjátok őket, hiszen fellendítik a "kereskedést"... De én igazából nem igazán kedvelem őket... Persze tudok róluk egy s mást, de szerintem sok témához nem tudnék hozzászólni. Azt hiszem fekete bárány lennék köztetek...-húztam félre a szám.
Aztán eszembe jutott valami..vagyis inkább valaki. Azriel.(Lásd majd a történetében) Utoljára arról informált, hogy egy sárkányokkal kapcsolatos információt kapott. Lehet, hogy ő is egy ilyen fészekhez indult? Ha a többiekkel mennék, talán többet is megtudhatok róla! Megbizonyosodhatok arról, hogy él e még...hisz már több éve nem hallottam felőle semmit... Ez egy nagyszerű lehetőség. Nem lesz ilyen mégegyszer...
-De tudod mit? Legyen! Veletek megyek!-feleltem végül.- Úgyis kelleni fog majd valaki aki a beteg és sebzett lelketek, testetek ápolja...-vigyorodtam el.-Egy ilyen út tele lesz megpróbáltatásokkal. Kell egy támasz!-mosolyogtam rá. Lehet, hogy van egy kis hátsó szándékom, de a szavaim attól még nem hamisak.
-Mellesleg...ugye tudod, hogy a védelem elsődlegesen a ti kezetekben lesz? Mátmint a tiédben és Nathanielében. Én nem bánok jól a fegyverekkel, Mary sem arra specializálódott, Safiyáról pedig nem tudom, hogy hogyan áll a harcokhoz...-magyaráztam. -Ezért azt remélem, hogy rátok bízhatjuk majd magunkat. Tudnom kell, hogy bízhatok e bennetek?-pillantottam rá.- Meg természetesen, hogy valóban hős lovagok vagytok-e.-tettem még hozzá egy sunyi vigyorral.
-De rendes fiúknak tűntök, szóval nem hiszem, hogy bármi probléma lenne.-mosolyogtam.
Időközben szépen felvágott sütiket a tálcára raktam. A tea is elkészült, gyorsan meg is ízesítettem.
-Közben segítenél kivinni ezeket?-kérdeztem, miközben odanyújtottam neki a sütis tálcát.-Én viszem a teákat.
Ki is ballangtunk a többiekhez.
-Kész is van minden!-mosolyogtam, majd a többiek elé raktam a teákat.
-Na? Meg van az útvonal? Milyen hosszú lesz?-érdeklődtem.
|
|
Megtudtuk hogy a berontó lány neve Mary, és Ellcrys egyik ismerőse. Talán ő is ért a gyógyításhoz? Bár ahogy végigmértem a lányt inkább tűnt papnőnek mint gyógyítónak.
Miközben Safiya mesélt, és Mary közben eléggé belelkesedett. Pár kérdést fel is tett. Viszont az is kiderült, hogy ő is a fészek felé tartott. Kicsit kellemetlenül érintett, hogy még ő is tudott a helyről, de én mint hivatásos vadász, nem.
Bemutatkozott és mint ahogy sejtettem, tényleg egy papnő volt.
-Ördvendek, Nathaniel Xy. (BOCSI MÉG MINIDG NEM TALÁLTAM KI)- emeltem a kezem, hogy kezetrázhassak vele mikor felém jött.
Elgondolkoztam azon, amit Safiya mondott. Mindent tud a sárkányokról? Tudásom szerint, mi sárkányölők, akik szinte az összes kutatási anyagot megkapjuk, se tudunk a sárkányokról mindent. Ha így lenne, nem lenne ilyen nehéz dolgunk.
Közben Ellcrys azt mondta, hogy ő nem tudja visszahozni a lány emlékeit, mivel túl bonyolult és törékeny dolgok. Aki ért is hozzá, az meg messze lakik.
-Értem..., de mindegy is. Így is meg tudjuk találni azt a fészket, nem igaz?
Ekkor hozott is egy térképet, hogy meg tudjuk beszélni merre is menjünk tovább. Talán ez alapján Safiya meg tudja határozni pontosan hol van az a fészek. Ellcrys figyelmeztetett minket arra, hogy az út veszélyes lehet, és sok olyan ember van, aki nem nézi jó szemmel a sárkánykutatást. Szóbahozott minket, sárkányvadászokat, hogyha hallanánk a kutatásról, biztos oda lenne az egész akció. Itt nem mondtam semmit, csak rezzenéstelen arccal hallgattam végig.
Utána idehozta a térképet és az asztalra tette. Sok minden volt rajta, információ a városokról és egyebek.
-Nagyon jól ki van dolgozva.-állapítottam meg.
Amíg mi átböngésszük a térképet, mondta hogy készít teát meg valamit harapnivalót.
-Oh, köszönjük.-mondtam és mélyedtem bele a térképbe.
Mary mondta hogy melyik úton kéne haladni és közben leadta a "rendelését".
-A tájékozódás miatt ne aggódj, értünk hozzá.-pont ekkor mondta Aeron, hogy a térképhez én jobban értek, ezért beszéljem meg velük én az útirányt.- Igazán? Én ezt eddig nem is tudtam...
Mary megkérdezte hogy tudunk-e bánni a fegyvereinkkel, amire Aeron válaszolt, s utána kiment Ellcryshez a konyhába.
Safiya nézegette a térképet, majd elmondta hogy a fészek a birodalmon kívül van, de el tud minket vezetni oda.
-Tényleg?-hajoltam közelebb a térképhez.-Pontosan a határtól mekkora távolságra fekszik?
Figyelte a térképet és láttam az arcán hogy valami nem tetszik neki. Egy szigetre mutatott, hogy az egy veszélyes környék.
- Tudunk szerezni olyan hajót, amivel gyorsan át lehet szelni a tengert. Nem hiszem hogy nagy baj származna belőle ha gyorsan átkelnénk ott bár...most hogy jobban megnézem a térképet. Mintha már hallottam volna erről a helyről. A Delacroix-sziget... A nagyobb felfedező,- és kereskedőhajók itt szoktak eltűnni. Ezek szerint valami kisebb, de gyorsabb cirkálót kell szereznünk.-morfondíroztam.
A térképet kicsit közelebb húztam magamhoz.
-Azt hiszem tudom is, hogy honnan szerzünk majd... de egyelőre maradjunk az út első szakaszánál. Túl nagy zsákmány ez ahhoz, hogy felelőtlenül vágjunk neki a dolgoknak. Jó lenne ha másfél hét alatt át tudnánk haladni ezen az úton.- mutattam a Mary által ismertetett útra.- Van egy ismerősöm Leundroel városában, itt nem messze a birodalom határában. Hamarosan elkezdődik a hajózási szezon, nem tudom hogy a városban lesz-e még, ha később érünk oda. Szóval készüljetek fel hogy nem lesz egy egyszerű út. Nagyon gyors ütemben fogunk haladni.
|
Érdekes módon egyikük sem lepődött meg, vagy hőkölt vissza a hallottak alapján, sokkal inkább érdeklődtek, ez különös.
A fiúkról kiderült, hogy vándorolnak, méghozzá azért, mert sárkányoktól származó tárgyakat gyűjtenek, mint például pikkelyek, fogak. Érdekes, nem tudtam, hogy emberek ebből bizniszt csinálnak, de jó tudni.
A később érkezett lány először megbombázott kérdésekkel, majd bemutatkozott Mary néven.
-Az én nevem Safiya.-mosolyogtam rá.- Ami pedig a kérdéseidet illeti...-gondolkoztam el.-Elég régóta, pontos dátumot sajnos nem tudok mondani. Főterületem sincsen, büszkén állíthatom, hogy mindent tudok a sárkányokról.-és ez igaz is ami az alaptulajdonságainkat, és fajtajellemzőinket illeti.
Ahogy láttam rajta, őt kifejezetten érdekelte ez a téma, aminek örültem, mert az ő szemében inkább lelkesedést, mintsem gyilkos ösztönöket véltem felfedezni. Öröm látni, hogy vannak akik nem vérszomjas fenevadként tekintenek ránk, nem is vagyunk azok.
Végül az is kiderült, hogy nem csak a fiúk, de Mary is biztosan velünk akar tartani.
-Remekül hangzik.-mosolyogtam rájuk.-Illetve, előre is nagyon szépen köszönöm a segítségetek.
Közben Ellcrys megjegyezte, hogy érdekes útnak nézek elébe.
-Minden bizonnyal.-mosolyogtam vissza rá.
Ezek után, egy térképet hozott nekünk,hogy könnyebb legyen az út megtervezése, majd elment italt és ételt készíteni nekünk.
A fészek körüli terület már rajta sem volt, elvégre az már a birodalmon túl van.
-Itt.-mutattam a térkép szélére.-Ennél tovább kell mennünk.-mondtam.-A birodalmon belül még nem közlekedtem, szóval ebben rátok kell támaszkodnom, viszont ha elértünk erre a pontra.-kocogtattam meg ismét a térkép szélét.-Már tudlak titeket vezetni.-mondtam.
Megpillantottam Anariel szigetét.
-Ez a terület veszélyes lehet, de amint látom mindenképp át kell haladnunk rajta,ha nem akarunk több hetes csúszást.-sóhajtottam.
Most hogy belegondolok, ezek az emberek nagyon segtőkészek.
Nath valami olyasmit talált ki, hogy sárkányokról származó cuccokat gyűjtünk, pl: pikkely, karom, meg fog. Remek. Mire jó ez az egész? Bár, hamar leesett. Itt többen is sárkánybarátok, lehet nem szívesen társulnának velünk, ha megtudnák honnan származunk.
Ahogy láttam mind Safiya, mind Mary szívesen csatlakoztak volna hozzánk. Mary még rá is kérdezett, hogy tudunk-e valami fegyvert használni.
-Ezek itt nem dísznek vannak az oldalunkon.-mutattam meg neki a kardom.-Elhiheted, hogy sokan akartam már minket kirabolni, őket meg kell fékezni.-kezdtem el a színjátékot.
Ahogy láttam, az új kalandunk éppen szerveződik, és kezdtem nagyon izgatott lenni az egész miatt. Eddig mindig csak ketten jártuk a vidéket, így többen sokkal jobb lesz majd. Azt még nem tudom, hogy Nath mit tervez, de ha kettesben leszünk majd rákérdezek.
Ellcrys hozott nekünk egy térképet, majd elment nasit és teát készíteni nekünk.
-Óóó, süti!-lelkesedtem, és felálltam.-Nath, te jobban értesz a térképekhez, ezt beszéljétek meg.-legyintettem, majd mentem is Ellcrys után a konyhába, mivel már farkas éhes voltam.
-Öö, hali!-intettem neki, mikor beléptem.-Igazán kedves tőled, hogy így vendégül látsz minket.-villantottam rá egy széles mosolyt.
Azért ez elég ritka manapság.
-Nem szeretnél te is velünk tartani?-kérdeztem meg a lányt.-Tudom, elég hirtelen jött ez az egész, de úgy gondolom, hogy a te képességeidre is hatalmas szükségünk lesz az út során.-mondtam.-Mellesleg, minnél többen, annál jobb nem?-kérdeztem mosolyogva.
|
Úgy tűnt, Ellcry most nem reagálta annyira túl a jöttömet. Simán ment. A derült égből pottyant lány elmesélte, hogyan érkezett ide. Izgatottam hallgattam végig a beszámolóját, miszerint szegény nem emlékszik teljesen arra, hogy kicsoda. Az ösztöneim azt súgták, hogy rejteget valamit. Bár nem biztos, a megérzéseim nem minden esetben jók. Viszont a következő mondatai megpecsételték a jövőjét. Azt mondta, ő egy sárkánykutató, és el kell jutnia a sárkányfészekhez. Invitálta a két fiút is, akik vándorként mutatkoztak be. Csillogtak a szemeim. -Sárkánykutató? Ohh, és mióta? Mi a fő területed? Úgy érzem, lesz még miről beszélgetnünk! - mondtam neki fellelkesedve, éreztem, hogy lesz köztünk még egy hosszú eszmecsere. Azt nem szívesen kérdeztem meg, hogy kutatásaikor a sárkányok ellen, vagy mellett áll. Ebben a városban még a falnak is füle van! Ismét a lányra néztem. -Nagy mázlid van, barátom. Oda készülök egy ideje, csak a megfelelő társakra vártam! - és így is volt. Elindultam volna én már rég, többször is, ám egyedül a második méternél meghaltam volna. Mivel magamat nem tudom megvédeni, pusztán a szerencsém tudott volna kimenteni a bajból ( s amilyen szörnyekkel tele van az út!), ezért egyedül nem vágtam neki a kalandnak. Bár, azért a botomat rendesen tudom forgatni.. Meg elijeszteni a... Na mindegy. Így amúgy is sokkal nagyobb buli! - Mary No' Thar vagyok, papnő. A tudásom elkellhet neked, illetve nektek, testvéreim! Örvendek!- kezet ráztam sorban mindannyiukkal. Remélem bevesz a nőci a csapatba. Ha pedig nem, akkor arra a zesetre is megvannak a módszereim. Ellcrys hozott pár térképet. Amikor letette őket az asztalra, belesúgtam a fülébe, hogy ő sem fog ebből kimaradni. Ráböktem egy pontra. -Ha ezen az úton megyünk, hamarabb odaérünk, de több a veszély. - magyaráztam el. Figyelnünk kell, mert sok a keresztezés, és könnyen elsodródunk a hosszabb útra. Még az kéne! Ellcry elindult sütni. - Az ötperces málnás-szedres-áfonyás pitédet, légyszi! - szóltam oda neki. - Ja, és tegyél bele cukornádat is! Őszintén, a társaság kicsit zavarosnak tűnt. A fiúkhoz fordultam. -Szóval, vándorok vagytok. Remélem valami fegyverrel azért tudtok bánni. Ha engem kérdeztek, jönnötök kéne. minél több, annál jobb! - kacsintottam rájuk. Kicsit furcsa volt, hogy puszta vándorok a sárkányfészekhez terveznek menni gyűjtőútra, nem értem miért nem a közelebbi és veszélytelenebb hegyoromhoz mennek.. Hmm.. Lehet, hogy arról a helyről hoztam el mindent a múltkor..? Talán.
|
[87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
