[87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
A férfi és csapata egy egész szürreális ötlettel áltak elő. Ivóversenyt akartak velünk rendezni, aminek díja x mennyiségű pénz, illetve a férfi hanlegjétésből ítélve MI, nők...
Bár láttam hogy a lányok milyen ügyesen tudnak magukra vigyázni, ittas állapotban ez akkor sem olyan egyszerű, még akkor sem, ha a másik fél is részeg.Az is aggasztott, hogy nem tudom milyen hatással van rám egy nagyobb mennyiségű alkohol. Lehet teljesen elvesztem az önkontrollom. VIszont, a saját és a többiek testi éppsége érdebében oda kell tennem magam!
Az italok sorra fogytak, láttam a versenyzők minden egyes tagján, hogy megártott nekik az alkohol. Többen kiszálltak, mert tudták, hogy már képtelenek többet meginni.
Én semmiféle hatást nem éreztem magamon, ami meglepett, viszont örültem neki, mert ez az jelentette, hogy nyerünk. Azt tudtam, hogy borzalmasan feltűnő lenne, ha tünetmentes maradnék, ezért próbáltam a lányok csetlését-botlását utánozni. Mikor az utolsó férfi is feladta, és én nyertem a markomat nyújtottam a zsákmányért. AMi ezután történt teljesen lesokkolt egy pillanatra.
-Pfhaaaa...-nevetett fel a kihívónk.-Aszitted' hooogy majd itt *hikk* pénz kapsz?-tette fel a kérdést egy érdekes hanglejtéssel.-Fiúk, csináljátok!-adott parancsot.
A boltív felé kaptam a fejem, ahol vagy 4 teljesen józan társa érkezett meg. Ezek ki akartak minket rabolni!
A többiekre néztem, és úgy tűnt hogy eléggé pityókásak ahhoz, hogy semmire se emlékezzenek a mai estéből, ezért úgy döntöttem, hogy bármi áron, de előhívom az erőmet.
Nem tudtam, hogyan működik ebben a testben, de éreztem hogy bennem lakozik. Semmi különöset nem csináltam, de éreztem, ahogy a testem átjárja ugyanaz az érzés, mint mikor használom az erőm.
A szoba hirtelen lehűlt. Fagyos tekintetemet a négy férfira szegeztem.A szemem talán még izzott is, mert egy pillanatra megtorpantak, de utána úgy döntöttek,hogy megtámadnak minket.
Az egyik oldalról közelített felém, őt menet közben zártam jégbörtönbe. A szemből érkező férfi elé egy jókora jégcsapot vágtam, míg a harmadikat a falhoz szegeztem pár kisebb jégszilánkkal. Az egyik valahogy a hátam mögé került, így őt úgy kellett lerántanom Maryről.
Ahogy a földön volt, kezeit leszorítva rátérdeltem, majd egy hegyes jégdarabot szegeztem a torkának.
Amilyen gyorsan csak tudtam felpattantam, és odarúgtam a fekvőt a jégbefagyasztotthoz, így nagyjából egy vonalban helyezkedtek el. Szertefoszlattam minden jegemet, majd fenyegetően a férfiakra néztem.
-Tűnés.-mondtam visszafogottan, még is tekintélyt parancsolóan.
Csöndben meredtek rám, szavaim nyomatékosítást igényeltek.
-Kezeim felemelve egy jégdárdákból álló ösvény képződött köztem és a támadók közt, amiknek legvége a nyakuknak szegeződött.
-Azt mondtam, TAKARODJATOK!-üvöltöttem el magam, és hangom úgy dörrent, ahogy üvöltésem szokott, és valamilyen különös oknál fogva, hangom ereje miatt a fogadó ajtaja is kicsapódott.
A vér is megfagyott az ereikben, gyorsan összekaparták részegen rogyadozó társaikat, és amilyen gyorsan csak tudtak eliszkoltak.
Mélyet sóhajtottam, majd feloszlattam lándzsáimat is.
A társaimra néztem. Elég különös látványt nyújtottak.
A következő nagy feladatom pedig... FELCIPELNI ŐKET AZ EMELETRE.
A lányokat valami különös fazon zaklatta, aki érkezésünket követően kihívott minket egy ivópárbajra. Bár alapvetően bírtam az alkoholt, sosem ittam többet annál, mint ami elég volt a jó hangulathoz, így nem tartottam jó ötletnek hogy feszegessem a határaimat, ám amint megláttam hogy milyen perverz tekintettel néz a lányokra, és nevezte ki őket díjnak egyből elszántság ült ki az arcomra. Megmutatom ezeknek a gyökereknek hogy a társaimat ne kezeljék tárgyként!
Az ivóverseny megkezdődött, és borzasztó mennyiségű italon volt már mindenki túl. A részegség szinte összes skáláját bejártam már. Volta nevetős, depressziós,éneklő, csábító is, ám beütött a teljesen kába állapot. Tudtam, hogy kiestem, ha többet iszok, el fogok ájulni.
-Kiszállok.-adtam fel végül én is.
A döntő végül Safiya és a főmufti között zajlott, és bámulatos módon a mi fehér hajú szépségünk került ki győztesen.
-Elittad a máájad Safiyaaaa.-énekeltem rekedtesen.-Híjj, de gazdagok leszünk.-mondtam, majd visszadőltem a pultra.
-Ahh, forog a világ.-nyöszörögtem.
A levegő hirtelen lehűlt.
-Ki csukta be az ablakot?-emeltem fel a fejem zavartan.
Safiyára néztem, aki jégcsapokkal babrált.
-Csak egy icipici hó keeeeelll!-kezdtem dalolni, majd eszembe jutott, hogy a lányok érzékenyek a hidegre, ezért odaléptem Ellcryshez, és átkaroltam.
-Vigyázz, mert megfázol, de nyugi, én megvédelek a hidegtől, meg minden mástól.-súgtam neki, majd kinyitottam a szemem, és láttam, hogy ez Mary.
-Öööö, téged is Mary.-engedtem el rémülten, mert láttam ahogy lecsapta a támadókat, a végén még megfejel.
Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy az ivócimboráknak nyomuk sincs.
-NYERTÜÜNK.-tapsoltam örömömben.
Aztán Nathoz léptem.
-Dobd be magad csődör, a csaj szabad.-böktem Safiya felé.
|
Nathaniel és csapata végül elfogadta a kihívást, mert ezek a fickók nem úgy tűntek mint akik hagynák, hogy csak úgy elmenjenek. Az ivóverseny megkezdődött.
Először úgy tűnt, hogy az egyenlő létszám ellenére Nath és csapata fog veszteni, tekintve hogy míg az egyik csapatot 5 férfi alkotta, addig náluk 3 lány is jelen volt, és köztudott hogy alapvetően a nők kevésbé bírják az italt.
Az italok sorra fogytak, a poharak csak gyűltek a pulton.
Mind az ellenfél csapata, mint Nathék sorra részegedtek le.
|
 Egyszer csak felbukkant egy furcsa férfi, aki meg akart minket, "hölgyeket" hívni egy körre. Nem is tudtam mit reagálni erre az elragadó modorra.
-Ha a legdrágábbat fizeti, ne zavartassa magát, kedves fiatalember..- mosolyogtam rá szendén. Persze, ami azt illeti, egyáltalán nem volt fiatal. Igazából azt terveztem, hogy elcsenek tőle pár dolgot, miután beetettük. Bár be kell vallani, elviselhetetlen volt és szerintem a többiek sem ragadtatták el magukat tőle. Szerencsére éppen azokban a pillanatokban került elő Nathaniel, és Ellcrys azonnal cselekedni kezdett. Ám nem jutottunk sokkal előre, mert a hapsi bandája jelenetet akart rendezni. Sőt, nem akármilyet: Egy ivóversenyt. A tét pedig az ellenfél adott mennyiségű pénze. Majd undorító vigyorral folytatta mondandóját. Egyéb kincseit? Ez meg minek néz minket? Azt a...
Ellcrys nem örült túlzottan ennek az ajánlatnak.
-Barátom! Gondolkodj egy kicsit! Ez a csürhe nem biztos, hogy le fog szállni rólunk, ha nem teszünk valamit.. Így elnézve, elég kitartó. Viszont..- mosolyogtam sejtelmesen - ha legyőzzük, akkor a megalázása mellett mi is gazdagodunk pár dologgal.
Teljes mértékben jó ötletnek tűnt. Megéri megpróbálkozni vele, legrosszabb esetben is kimászunk a bajból.. Keményebb helyzetekből is kiástam már magamat! Szó szerint.
Szembeálltam az idegesítő alakkal.
-Vágjunk bele! Lássunk, ki a jobbik! - néztem rá önbizalomtól izzó szemekkel.
Ekkor hirtelen kiszúrtam a tömegből egy embert. Ó, Okádó Egek.. Ő az! Ez nem történhet meg. Nathanielre tekintettem.
- In vino veritas.. Nathaniel, borban az igazság, hajrá.. Nyernünk kell!
|
|
Mary esetével kapcsolatban Safiya is tanácstalan volt. Komolyan majdnem szívrohamot kaptam ott helyben. Egy csomó gondolat futott át az agyamon, hogy mégis valahogy válaszokat kapjak Mary állapotára. Egyértelműen transzba esett de...mégis mi hatására?
Hirtelen felnevetett.
-Mary, te állat!-vágtam jól oldalba. Azt mondta, hogy majd megtudjuk, hogy mégis mi volt ez. Felhúztam a szemöldököm. Majd azt is közölte, hogy teljesen jól van, néha elkapja egy teljesen más világ. Meg hogy ez nála természetes...Persze! Safiya is megjegyezte, hogy sosem olvasott még erről.
- Egyértelmű, hogy transzba estél...Még sosem csináltál ilyet...legalábbis amióta ismerlek én még nem láttalak ilyennek..-jelentettem ki.
Valóban...Amióta ismerem Maryt, nem emlékszem, hog valaha is láttam volna, hogy elkapta egy más világ... Lehet nem volt meg a kiváltó ok! Akkor most mi volt az? Ez nagyon elgondolkodtatott..
Éppen kérdezni akartam még tőle, amikor egy idegen pasas huppant le az éppen rendelő Safiya mellé, és egy újabb kört rendelt nekünk. Safiya kérdőn nézett ránk. Rápillantottam az idegenre. Az arca tiszta piros volt, valószínűleg nem most rendelte az első körét. Nem jó az ilyenekkel szóba elegyedni, tudom mi lesz a vége... Azonban most kaptunk egy ingyen kört..az ilyen lehetőségeket pedig nem illik visszautsaítani.
-Hát..köszönjük uram...-mondtam végül.
-Szóra sem érdemes...Nem bírtam megállni, hogy három ilyen gyönyörű teremtést ne hívjak meg egy italra.-felelte széles vigyorral az arcán.- Na és meséljetek, cicuskák, mi járatban vagytok errefelé?-érdeklődött felénk. Közben pedig egyre közelebb kúszott Safiya felé. Már ott tartottam, hogy hozzá vágom Mary borosüvegét, amikor Nath hirtelen megjelent.
-Nathaniel! De jó hogy itt vagy!-örültem meg neki. -Van egy zaklatónk...-súgtam oda neki. Azonnal el akarta küldeni a pasast, de az nem reagált rá. Valószínű meg volt illetődve, hogy lecsapják a kezéről a "cicuskákat". Nathaniel még egyszer, mostmár határozottabban utasította rendre a csávót. Az csak nem akart elmenni az asztaltól.
-Ácsi haver! Én voltam itt először!-erősködött. Egy pillanatra újra ránk, lányokra nézett.-Nehogy már az összes a tiéd legyen! Legalább a másik kettőt had szórakoztassuk a haverjaimmal!-mutatott hátra, ahol egy jókora kancsapat gyülekezett. Na szép...
Szerintem a fickó látta Nathaniel határozottságát, mert hogy végül eltett az ötlettől. Hirtelen ravasz mosoly jelent meg az arcán.
-Tudom már! Hamár a szórakozásnál tartunk: Párbajozzunk! Próbáljatok meg legyőzni minket piálásban! A nyertes csapat elnyeri a vesztes csapat xy mennyiségű pénzét!-lelkesedett.- És egyéb kincseit...-tette még hozzá miközben ránk sandított.
-Naneeeee! Ezt ti sem gondolhatjátok komolyan...-szólaltam meg végül.
|
Aeron még kitartott amellett, hogy Ellcrys nem vizsgálta meg Safiyát eléggé, és én még mindig az ellenkező véleményen voltam.
Amikor kinevettem, azt mondta, hogy erre nem tud értelmes magyarázatot adni, és még mindig számára ez volt a legfurcsább. Emiatt újra nevettem.
Amit meg elmeséltem neki... nem igazán akarta elhinni.
-Teljesen biztos vagyok benne.-néztem is a szemébe ennek nyomatékosításaképp.
Próbálta kitalálni, miként tudnánk ezt letesztelni. Először azzal jött, hogy vágjunk hozzá egy kést, ekkor felhúztam az egyik szemöldököm, mert ezt nem tudtam hova tenni. Ezt rögtön el is vetette, mivel egy hölgyet nem szabad bántania.
Megkérdezte, hogy szerinte mi megsebezzük őt.
-Valószínűleg igen, a mágikus kardjaink a legtöbb szörnyre halálosak.-próbáltam nyugtatni.
Azt mondta nekem, hogy képtelenség hogy a sárkányok emberré változnak.
-De még senki sem cáfolta meg.-sóhajtottam megint egy nagyot.- Feltűnés mentesen kellene elvégeznünk a mi kis tesztünket... elvégre nem tudjuk miből faragták. Lehet, ha rájön mik is vagyok, megtámad minket és még másokat is.- jött elő újból a hidegvérem.
Ránéztem a táskámra, hátha eszembe jut valami mentő ötlet.
-Valami fajspecifikus kéne...-mormogtam már.- Azzal ki lehetne zárni egy két dolgot...
Csak azt tudtam mi kéne, de nem tudtam hogy hogy valósítsuk azt meg. Semmiféle növény sincs nálam, valamikor a városban kéne beszerezni pár dolgot, de akkor Safiyát el kellene foglalni.
-Most mindegy... majd kitalálunk valamit. Menjünk és igyunk egyet.-nyújtóztam egyet majd keltem fel.- Aludjunk rá még egyet is, jó?
Tudtam, hogyha erőltetem a gondolataimat, nehezen fog értékelhető megoldás az eszembe jutni. Sokkal jobb, ha addig is megfigyelem őt, hátha még eszközök nélkül is rá tudok jönni a ki,- és milétére.
Kimentem a szobából és a lépcső felé mentem. Megálltam az első foknál és lenéztem a bár szintre. Körbenéztem de nem láttam még a lányokat. Lejjebb mentem a lépcsőn, amikor megláttam őket a pultnál és... még egy fickót. Le kéne rázni őt, még mielőtt valami baj történne.
Lerobogtam a lépcsőn, egyenesen a lányokhoz.
-Áh, itt vagytok! Ó, Safiya!-álltam közé és az ismeretlen férfi közé.
Láttam hogy a csapos még egy kört oszt a lányoknak, és a férfi fizetett is.
-Nagyon kedves,de most... távozhat.- az utolsó szavamat eléggé megnyomtam.
Ráadásul a tekintetem se volt valami kedves.
Amikor nem láttam hogy reagálna, gondoltam elismétlem a mondandómat.
-Lehet nem voltam érthető...? Menjen!-martam el az asztaltól.
|
Ellcrys szerint a hosszú út talán rávilágít arra, hogy nem is vagyunk olyan különbözőek Nathaniellel, mint ahogy az elsőre látszik. Nos, azt kétlem... Mindenesetre nem akartam letörni egyiküket sem, szóval egy bizakodó mosollyal bólintottam.
-Úgy legyen.-tűrtem a fülem mögé egy tincset.
Aaron közeledését viszont minden áron rá akarta fogni a fiú természetére.
-HOsszú út áll előttünk...-hagytam félbe a mondatot egy sejtelmes mosollyal, majd kortyoltam a boromból.
A feltevésemre Ellcrys is reagált, mondván reggel még elcsípehti a titokzatos kalapos fickót, ám Mary tetszését annyira nem nyerte el az ötlet.
Mary nem válaszolta meg a kérdésem, csak tovább bámulta a plafont. Félre biccentettem a fejem, különös, szinte rémisztő látványt nyújtott. Mintha transzba esett volna.
Ellcrys hangja aggodalmassá vált, majd rám tekintett segítségkérésképp.
Sajnos a könyvek ilyenről egy szót sem írtak, szóval tanácstalanul álltam az eset előtt.
A feszültség éppen a tetőfokára hágott, amikor Mary kuncogása törte meg feszült csendünket, és azt mondta, hogy jól van, csupán néha elragadja őt egy más világ, de ez nála természetes.
-Érdekes, erről még sosem olvastam.-morogtam az orrom alatt.
Tüzetes kutatásokat végeztem az emberekkel kapcsolatban, de úgy látszik még így sem ismertem ki őket eléggé. Bár, az is lehet hogy ez egy egyedi eset. Majd fényt derítek rá.
-Jhajj Mary, a frászt hoztad ránk.-csóváltam meg a fejem óvatosan.
A poharamhoz emeltem a szám, és megittam a maradék boromat. Hmm, igazán ízletes volt.
-Ebből szeretnék...-mondtam, de nem tudtam befejezni.
-Még egy kört a hölgyeknek, én állom.-szólalt meg egy férfi, és leült közvetlen mellém.
Kifejezéstelen arccal a szemébe néztem, majd vissza a lányokra, hogy most mitévők legyünk.
Nath azt mondta, hogy azért döntött úgy, hogy Safiyával tartunk, mert megmutathatja nekünk a fészket.
-Már ha igazat mondd.-sóhajtottam.-Ez is benne van a pakliban.
Aztán azt sem találta reálisnak, hogy Safiya sértetlen maradt. Szerinte egy gyógyító mindig a legrosszabbra számít.
-Na jó, de akkor sem vizsgálta meg úgy, mint Maryt legjobb emlékeim szerint.-merengtem el kicsit az emlékekben.
Vagy lehet hogy érintés nélkül is képes felmérni a testi éppségét? Ki tudja, nem tudhatunk mindent a lány erejéről.
Nath nevetése csapta meg a fülem.
-He?-néztem rá értetlenül.
Majd azt mondta, hogy nem vagyok normális.
-Most miért?-kérdeztem ál-felháborodva.-Erre nem tudok értelmes magyarázatot kitalálni.-vakartam meg a tarkóm zavartan.-Hát most moondd hogy ez nem furcsa?!
Aztán végre valahára rátért a lényegre.
Mint kiderült, a támadásunk során látott valamit. Azt mondta, hogy Safiyára rátámadt egy fegyveres fazon és.. HOGY MIIIII??? Bízom Nathban, de ez nagyon abszurdul hangzott.
-Biztos vagy benne?-kérdeztem hitetlenkedve.
Csöndben meredtem magam elé.
-Ezt tudod hogyan lehet letesztelni...-mondtam.-Mit szólnál, ha hozzávágnánk egy kést?-kérdeztem.-Nem, várj... Ez helytelen! Hiszen ő egy nő.. egy... nem tudom mit gondoljak.-hebegtem zavartan.- Szerinted mi megsebezzük őt?-kérdeztem.-Ha igen, akkor...ez összefügg a fészekkel is.-merengtem el.-Ez képtelenség Nath, a sárkányok nem tudnak emberré válni.-néztem rá.-Biztos van más magyarázat is.
|
Még cseverésztünk ódákat a csávókról, és Safiya elég zavartan vélekedett Nathanielt illetően. Meg hogy ők mások. Na, várjuk ki a végét! Ellcrys sem tudta elhinni Aeronról a dolgokat. Aztán pedig Safiya megjegyezte, hogy az a fickó a kalapjával engem nézett. Meg az is szóba jött, hogy reggel hátha elcsíphetem. Ezt inkább meg sem hallottam. Most más célom van! Ők sem akarják tudni, milyen volt, amikor megpróbálkoztam egy párkapcsolattal..Erhm..Nem tudom, magamat sajnáljam-e..De legalább kölcsönösen tapasztalatot szereztünk, hogy hogyan nem kell kapcsolatban lenni!
-Ahaha! Jó poén, lányok! Majd elcsórom a pasi kalapját, azzal legalább kezdhetnénk is valamit.- válaszoltam nekik. Egyébként szinte biztos voltam benne, hogy az a férfi egyáltalán nem rám volt kíváncsi. Inkább tűnt úgy, hogy ez az egész dolog, amit teszünk, érdekli. Másrészt pedig Nathanielről lerí, hogy figyeli Safiyát. Aeron pedig lehet hogy tényleg féltő típus, de Ellcryssel kívételesen bánik. Talán nem is csak azért, mert ő gyógyító, és vigyázni kell rá.
Tehát ezután néztem fel a csodás fából..szerintem fenyőből készült plafonra. A csajok eléggé rémülten néztek rám. Azt kérdezgették, hogy jól vagyok-e, és hogy mi kezdődött el. Nevettem egyet. De cukik..!
-Ohohohh, majd úgyis megtudjátok!-kacsintottam rájuk, majd belekortyoltam a vörösboromba. Tényleg ez a legjobb fajta!
-Lesznek itt még kanyarok..Amúgy teljesen jól vagyok, köszi, hogy kérdeztétek! Néha elkap egy más világ, de nyugi, ez nálam természetes! - mosolyodtam el.
|
|
A madaras ügy eldőlt. Ha legközelebb felbukkan, nem ússza meg szárazon..
A lányok is jó véleménnyel voltak a fiúkról. Safiya szerint megbízhatónak tűnnek, és adottságaikkal jól gondukant viselik.
-Az biztos..-bólogattam.
Szerencsére Mary is alátámasztotta a feltevésem, miszerint Safiya és Nath jó páros lennének. Sőt, még egy latin bölcsességet is mondott. "Tövises az út a csillagokig"
-Hm..ez tetszik...
Safiyán látszott, hogy zavarba jött. Nagyon aranyos volt! Bizonytalanul ránk tekintett. Aztmondta, szerinte nem illenek össze, meg hogy ők ketten "mások"..
-Ugyanmár! Hosszú út áll még előttünk..Egy csomó időd lesz, hogy jobban megismerd! Aztán lehet a végén kiderül, hogy nem is vagytok annyira mások..-bíztattam egy kedves mosollyal.
Mary még hozzátette, hogy rám meg Aeron figyelt végig...Meg, hogy nagyon kezdeményez felém... Felhúztam a szemöldököm.
-Dehogy is...
Aztán Safiya is kijelentette, hogy valóban aggódott értem.
-Hát ebben a mai napban mindenki aggódott mindekiért... Nem hiszem, hogy rám különösebben figyelt volna..-legyintettem a kezemmel.
Safiya azt is megjegyezte, hogy Maryt is nagyon méregették. A szobacserés pasas!
-Valóban!-támasztottam alá.-Hátha reggelre még itt lesz és akkor elcsípheted!-kacsintottam rá.
Kortyoltam még egyet abból a jó Roséból. Aztán lettem figyelmes arra, hogy Mary a plafonra tekint és valaminek a kezdetéről beszélt... Safiyának is feltűnt, ő is meglepődött.
-Miről beszélsz, Mary?-pillantottam rá.
Ekkor láttam, hogy a szeme valahogy megváltozott. Mintha világított volna.
-Mary!-vártunk egy kicsit de nem figyelt. -Mary, jesszus, jól vagy?-álltam fel, hogy kicsit megrázzam a vállát, hátha erre reagál valamit. Semmi...
-Oké...Mary ez nem vicces!-szóltam rá kicsit élesebben. A szeme még mindig nem vált vissza normálissá. Kezdtem kicsit megijedni. Mi van, ha mérget raktak az italába?
Szúros szemekkel néztem a pultosra. Ő mással volt elfoglalva, természetesen, így nem láthatta, hogy épp megölni készülök a szemeimmel. Gyorsan megszagoltam az italát. Semmi... De hülyeség is lenne, mert akkor minket is megmérgeztek volna...
Kétségbeesetten tekintettem Safiyára. Nem tudtam mi történik...
|
|
Aeron igen csak Safiya oldalán állt, amit nem tartottam furcsának mert egy nőről van szó... de azért valamennyire nem értettem, hogy miért pont velem ennyire bizalmatlan. Miért nem hisz nekem?
Megkérdezte, ha gyanús az is, ahogy érkezett, akkor miért tartottunk velük.
-Ha megmutatja nekünk a sárkányfészket, mint ahogy mondta, akkor akár megakadályozhatjuk jó pár sárkány születését, és többet meg is ölhetünk. Ezért döntöttem így...
Rákérdezett arra, hogy láttam-e valami mást is.
-Igen, láttam. Pont az előbb... ami szintén nem volt normális.
Aeron szerint az se volt csoda, hogy nem szenvedett sérülést mikor lezuhant. Nem láttuk hogy milyen magasról esett le, ráadásul vízbe is érkezett.
-Hát látni nem is láttam milyen magasról esett, de láttad azt a vízmennyiséget, amit kilökött? Biztos nem a szökőkút tetejéről ugrott be.
Hajtogatta, hogy lehet vannak zúzódásai, csak azt Ellcrys nem nézte meg. Ekkor felvontam a szemöldököm.
-A gyógyító mindig a legrosszabbra készül...-mondtam ennyit.
Eddig úgy éreztem hogy fel fog idegesíteni, de ekkor elmondta hogy mi volt neki a legfurcsább. Ezen akarva akaratlanul is elnevettem.
-Te nem vagy normális.-vettem mély levegőt.
Azt mondta, hogy minden esetre nyitva fogja tartani a szemét.
-Hát ajánlom is...
Ekkor eszembe jutott az, amiért igazából beszélni akartam vele.
-Amikor az előbb, megtámadtak minket azok a falusiak, vagyis banditák. Safiyának rontott az egyik és... a karjára csapott. De amint hozzáért a kard a kezéhez, kettétört. TUdod mit jelent ez? Ráadásul, pont ezután támadta meg Safiyát az a varjú... Az is érdekes, hogy miért az ő hajdíszét vette el, mikor Ellcrys méretesebbekkel rendelkezik. Úgy látszik nem csak én érzek itt valamit... csak nem tudom hogy bizonyosodhatnék meg a feltevésemről, anélkül hogy gyanúba keverném magunkat.
|
A lányok is rendeltek,Mary nem is kis mennyiséget...
-Azt mind meg fogod inni?-lepődtem meg.
Ellcrys felhozta a madarat, amelyik ellopta a hajamból az egyik díszt. Elmondása szerint még gondot okozhat.
-Résen leszek.-mondtam.-ha legközelebb meglátom, nem fogja túlélni a találkozást.-néztem magam elé, majd kortyoltam egyet.
Ezután a lányos csevely a fiúkra terelődött.
Ellcrys első kérdése az volt, hogy mit gondolunk róluk.
-Megbízhatónak tűnnek, remek fizikumukkal és jó harci tudásukkal remekül gondunkat tudják viselni.-mondtam pár másodperc gondolkozás után.
Érdekes, olvastam egy emberek által írt regényt, amiben sok hasonló beszélgetés hangzott el a főhősnő, és barátai közt. Hogy őszinte legyek, sosem gondoltam volna, hogy egyszer én is részt veszek majd.
Ellcrys fordult hozzám, és azt mondta, hogy mióta elhagytuk a várost, Nath le sem tudja venni rólam a szemét, sőt ezt még Mary is alátámasztotta, emellett még felhozott még pár pozitívumot is Nath mellett.
Őszintén zavarba jöttem a hallottak miatt. Ösztönösen elkezdtem csavargatni az egyik hajtincsem, majd a lányokra tekintettem.
-Így gondoljátok?-tettem fel a kérdést.-Nem is tudom, szerintem nem illünk össze, mások vagyunk...-utaltam sejtelmesen arra, hogy voltaképp más fajból származunk!
Mary azt is hozzá tette,hogy Aaron pedig Ellcryssel volt elfoglalva egész utunk során.
-Valóban aggódott érted.-gondolkoztam el.-Viszont akivel a szobát cseréltük el, pedig téged lesett a kalapja alól, Mary.-mondtam, majd ismét kortyoltam.
Egyszer Mary a plafonra nézve azt mondta, hogy elkezdődött.
-Micsoda? Mi kezdődött el?-kérdeztem őszinte meglepettséggel.
Nath rögtön a lényegre tért. Állítása szerint Safiya nem ember. A hangja nagyon aggodalmas volt.
-Ácsi ácsi!-ültem fel.-Elmondásod szerint már az érkezése is gyanús, akkor minek tartottunk velük?-kérdeztem rá.-Nem én döntök, ezt te is tudod.-ismertem el.-Láttál valami mást is?-kérdeztem rá nyíltan.
Az biztos, hogy eléggé különleges aura lengi körül a lányt, és elmondása szerint ismer egy fészket, de ez még nem indok arra, hogy rögtön szörnynek tituláljuk őt.
-Ha jobban belegondolok, az érkezésében a nem csoda hogy nem szenvedett sérülést.-mondtam.-Nem tudjuk milyen magasról esett le, ráadásul vízbe érkezett, ami elég mély volt ahhoz, hogy ne tudjon megsérülni, legalább is látszólag.-gondolkoztam.-Lehet vannak zúzódásai, csak nem mondja, és Ellcrys sem nézett bele úgy, ahogy azt Maryvel tette!-érveltem a lány mellett.- Szerintem inkább az a különös, hogy meztelen volt.-gondoltam vissza, de inkább megráztam a fejem, mert belepirultam.
-Azt mindenesetre megígérhetem, hogy nyitva tartom majd a szemem.-sóhajtottam.
|
A 107-es szoba tárult elénk. A gondosan leporolt bútorok és a kellemes elrendezés végett úgy gondoltam, nem volt rossz ötlet a szobacsere. Beszippantottam a friss levegőt, gondolom az a fickó szellőztetett nemrég. Az ablakokon keresztül látszódtak a csillagok és a Hold is nagy sugárral fénylett. Tényleg megérte ezzel a csapattal jönni.. Amikor legutóbb itt jártam, még szék sem volt az adott szobában.. Bár, talán a kevés fizetésem(?) miatt tudtam csak a legolcsóbb szobát kivenni..Szegény egérkék..Talán most is élnének, de akkor az éhes gyomromban kellett végezniük..
Letettem a táskámat a puha faágyra, és kipakoltam belőle pár hasznos holmit, mint például könyveket és ruhát. Kicsivel később, miután kényelmesen elhelyezkedtünk, az alsó szinten a pultnál foglaltunk helyet. A kiszolgáló oda is jött..Safiya elgondolkodva nézegette a lapot, végül fehérbor mellett döntött. Ellcrys pedig egy rosét rendelt. Mindketten csupán két decit kértek. Egy picit én is töprengtem azon, mi lenne a jó választás, de úgy döntöttem, kitartok az örök klasszikus, és egyben nemes ital mellett.
-Egy jó üveg vörösbort kérnék! A legjobb fajtából!-szóltam határozottan a kiszolgálónak. Közben keresztbe tettem a lábaimat és érdeklődve újdonsült társaimra tekintettem. Crissy aggódva idézte fel a minap történteket, főként azt a varjút vagy micsodát, ami lopott tőlünk.. Remélem, most nem miattam lopták el Safi díszét, hogy bosszút álljanak.. Szegény emberek nem tanultak eleget a történtekből..Hmm.
-Engem szintén aggasszt egy kis mértékben az a madárka, ám szerintem nem tőle kell tartanunk. Ki tudja, lehet van egy gazdája, de az is lehet, hogy csak egy egyszerű jószág, aki szereti a csilivili tárgyakat.-vélekedtem.-Viszont nem hiszem, hogy nagyon kéne félnünk, elvégre pont ma bizonyosodhattunk meg a fiúk kardforgató képességeikről. Meg tudjuk magunkat védeni!
Pár perc múlva kiszolgáltak minket. Töltöttem a poharamba, majd én is ittam a boromból.
-Finoom!-mosolyodtam el egy hirtelen gondolattól. Remélem az édes bajtársaim, mármint Aeron és Nathaniel kifizetik nekem, nekünk..Sajnos másra tartogatom a jelenlegi pénzemet.
Ellcrys megkérdezte a véleményünket róluk. Ő elég őszintén beszélt az érzéseiről, azt mondta, igazán kedveli őket. Na meg felhozta Natykét, aki nagyon szívesen legeltette eddig a szemeit Safiyán. Engem is kérdezett, hogy nem lennének-e jó páros ők ketten.
-Oh, hogy nincs-e igazad? Nézzük csak..Az tény, hogy úgy tűnik, felfal a szemével. Helyes srác, és tiszta fejjel gondolkodik.. Legalábbis eddig. Ja, lehet hogy, van benne valami, amit mondasz, Ellcrys..- ráncoltam össze a homlokomat.Safiyára néztem.- AZonban tudnod kell Safiya, ad astra per asperas!-láttam hogy nem nagyon értik.-Tövises az út a csillagokig...
-Ám azt véletlenül sem hagyhatjuk ki, hogy Aeron azért rendesen védett téged is, Crissykém. Ahogy én látom, nagyon kezdeményez feléd, sőt! -jelentettem ki, majd a plafonra néztem. - Elkezdődött..
|
Miután átbeszéltük, hogy mit érdemes enni és mit nem, végre jöhetett az akció, hogy lepakolhassunk a szobánkban. Aeron mondta, hogy később találkozzunk a bárban, ugyanis ők Nath-tel szeretnék átböngészni a térképet, hogy ne reggel kelljen mindezt elvégezni.
-Hát jó...-feleltem. Úgy látszik nagyon alapos munkát akarnak végezni..Kicsit furcsának tartottam, hogy még le sem pakoltunk rendesen, de már térképeznek... Mindegy is...
Végül mi is felmentünk a szobánkba, mint kiderült a 107-es számú szobát kaptuk. Gyorsan lepakoltunk, én egy az ablak melletti ágyat választottam.
A csajokkal kitaláltuk, hogy lemegyünk és megnézzük azokat a híres-neves italokat, amelyekről Mary beszélt.
Így is lett. Hárman leültünk a bárpulthoz, és elkezdtük böngészgetni az itallapot. Safiya gyorsan választott is egy édes fehérbort.
-Hmm...ez jó választás...-jegyeztem meg. Megkérdezte, hogy mi mit iszunk.
-Én még gondolkodom...-mondtam miközben még az itallapot nézegettem. Túl sok volt a választék, nem tudtam mit kérjek. Ráadásul azt is figyelembe kellett vennem, hogy mennyi pénzt költhetünk rá. Nem egy olcsó mulatság piát rendelni...
-Én egy Rosé-t szeretnék.Szintén két decit.-döntöttem végül.
Megvártuk még Mary is rendel valamit. Amikor ez megvolt, már csak várni kellett, hogy kihozzák nekünk az italokat. Sóhajtottam egyet.
-Hát elég izgalmas napunk volt csajok...Jó, hogy most van egy kis nyugtunk..-jegyeztem meg.-Egyébként azon gondolkodtam, hogy az a tolvaj madár, amelyik kilopta az egyik díszt a hajadból...-néztem Safiyára.-..még bosszúságot fog okozni. Láttam már ilyen madarat korábban...Volt egy betegem, akinek volt egy. Ha a gazdája nem elégszik meg a zsákmánnyal később is visszaküldheti... Ráadásul a nyomunkba is eredhet a szagminta segítségével...-osztottam meg a gondolataimat.-Bár reméljük csak egyszeri alkalom volt...-tettem még hozzá.
Közben megérkeztek az italaink.
-Köszönjük!-mosolyogtam a pultosra.- Hát akkor egészségünkre!-feleltem, majd felemeltem a poharam és ittam egy kortyot.-Hm...ez valóban jó...-állapítottam meg.
-JAJ, jut eszembe! Még nem is beszéltünk a srácokról... Mit gondoltok róluk? Igaz még nem ismerhetjük őket annyira, de én eddig nagyon kedvelem mindkettőjüket! Örülök, hogy velünk vannak!-mosolyogtam.
-Mellesleg meg.. Mary gondolom te is észrevetted..-ekkor Safiyára néztem.-...de mióta eljöttünk a városból Nath le sem bírja venni rólad a szemét!-vigyorogtam.-Tuti tetszel neki! Nagyon feltűnő, ahogy sokszor néz!
-Egyébként így belegondolva, jók lennétek együtt! Mármint, most így elképzeltelek titeket egymást mellett, és nagyon passzolnátok egymáshoz!-feleltem csillogó szemekkel.-Mary, nincs igazam? Szerintem
baromi jó páros lennének!
-Safiya, te hogy látod? Ne mondd, hogy neked nem jön be! Sármos, és nagyon normális...ő volt az első aki "kezelésbe" vett, mikor leestél, nem igaz? Milyen benyomást tett rád?-érdeklődtem.
|
|
Sokáig néztem a fickót, és amikor megkérdeztem Aerontól, hogy ismerős-e neki, azt mondta hogy ő is ezen elmélkedett, de neki se jut eszébe ki lehet.
-Akkor hagyjuk... talán holnap, ha még itt lesz, leveszi azt a vackot...
Amikor odamentem az asztalhoz, Ellcrys elmondta hogy is sikerült meggyőzni azt a fickót.
-Akkor bevetettétek a nehéztüzérséget, jól gondolom?-mondtam majd mosolyogtam velük együtt egy picit.
Utána visszajött a kulcsokkal az illető, és egy szó nélkül távozott is. Úgy látszik nem tetszett neki, hogy mi is ide jöttünk. A lényeg ami lényeg... meg lett a szoba. És amint elnézem még, a lányok is nagyon jól összebarátkoztak ennyi idő alatt.
Megbeszéltük, hogy ha lepakoltunk lejövünk, és eszünk valamit. Mary ismertette, hogy mennyire emlékszik a hely kínálatából.
-Én igazán jól megvagyok a tengeri herkentyűkkel...-tettem hozzá.
Arról is szó esett, hogy kipróbáljuk majd a bárt. Ezek után felmentünk pakolni, mielőtt mindenki elment volna a szobájába, Aeron mondta, hogy majd lent találkozunk. Már tudtam, hogy azt akarja meséljek neki. Azt a kifogás találta ki, hogy megnézzük a térképet, hogy holnap ezzel ne kelljen foglalkozni. Nem tettem hozzá én már semmit, csak szótlanul bevonultam a szobába. Ő rögtön már le is stoppolta az ágyát.
-Komolyan?-néztem rá egy leírhatatlan ábrázattal, majd sóhajtottam és leültem a másik ágyra.
Ledobtam a cuccaimat és jobban elhelyezkedtem.
-Az a helyzet, hogy szerintem Safiya nem ember... pontosan még nem tudom mi. Van egy sejtésem, de az egyáltalán nem bizonyítható. De ami biztos, hogy sokat tud a sárkányokról. Gondolj bele, pontosan ismeri egy fészeknek a helyét? Azt hiszem fel kell készülnünk a legrosszabbakra.- beszéltem kicsit össze vissza, mert ideges voltam.
A kezemet a homlokomra tettem, és elsöpörtem onnan a hajat, ami zavarta a szemem.
-Ami miatt még aggódok, hogy ha oda is érünk, mit fogunk tenni? Na meg... a fegyvereinket nem rejtegethetjük örökké, ha meglátják hogy mágikus fegyverek, azonnal lebukunk. Onnantól kezdve ki tudná megállítani Safiyát? Meg a másik ... leesett az égből. Leesett és karcolás nélkül megúszta... mi van ha egy olyan dologgal állunk szemben, amivel eddig még nem találkoztunk?-aggodalmaskodtam tovább, pedig egyáltalán nem volt ez jellemző rám.- Ki kell találnunk valamit, Aeron.-szedtem össze magam.
Miután végül feltűnés mentesen eljutottam a szobámig, levettem a kalapot és az ágyra dobtam. Sóhajtottam egyet, majd ismét átnéztem a lövedékeimet.
-Itt kell lennie...-szisszentem fel.
Végül megtaláltam amit kerestem. Egy speciális altatólövedéket... talán ezzel közelebb jutok a rejtély megoldásához.
Jó lenne ha hamarabb kelnék holnap, mint ők. Valószínűleg lent fogok tanyát verni reggel, hogy lássam mikor akarnak elindulni.
|
Nem mondhatnám, hogy túlságosan nehéz dolgunk volt a férfi meggyőzésével, ugyanis a lányok mondatai, és az én tekintetem elégnek bizonyult. Elindult, hogy elintézze a szoba cserét.
A fiúk eközben megérkeztek hozzánk, és megdícsértek minket.
Ellcrys elmondása szerint az ő kedvesséége, Mary humora és az én vonzerőm háromsága segítette elő az akciót.
-Mondhatni.-sóhajtottam.
Mary pedig megdícsért engem, mondván megnyerő arckifejezések tudnak kiülni az arcomra.
-Uhm, ez igazán kedves tőled.-fogadtam a.. bókot?
Szó esett a vacsoráról, bár Mary azt mondta hogy a tengeri herkentyűiket kivéve nem érdemes mást megkóstolni. A végső terv az lett, hogy lepakolunk.
A szobák az emeleten voltak. A miénk a 107-es számozású lett.Bementünk és leraktuk azt a pár holmit, amit magunkkal hoztunk, majd a lányokkal úgy döntöttünk, hogy lemegyünk, és meglessük azokat az italokat. Feltételezem, hogy ezek mind alkoholosak lesznek. Olvastam már több fajtájukról is. Az emberek előkelő keretek közt az étel kiegészítéseként, és a savak harmóniába hozása kedvéért fogyasztják, nagyobb mennyiségben pedig a gátlások feloldása érdekében.
Kicsit tartottam attól, hogy az én szervezetemre milyen hatással lesz. Két eshetőségre számítok. Vagy az lesz, hogy egyetlen korty alkoholtól fejre állok, tekintve hogy még sosem tapasztaltam bódító hatását, avagy a sárkányokra szimplán nincsen hatással, így ihatok belőle amennyit csak akarok, meg sem fog kottyanni. Az első eshetőség számomra kellemetlen, viszont nem okozna olyan feltűnést, mint a második, mindenesetre vigyázni fogok
Leültünk a bárpulthoz, mi hárman, lányok. Az itallapot gyorsan átfutottam, valami könnyedebb italt keresve. Megakadt a szemem egy édes fehérboron, ez elég nőiesnek tűnt.
-Szeretnék kérni két decit az édes fehérborukból.-mondtam végül a pultosnak.-Ti mit isztok lányok?-tekintettem rájuk.
Nathnak kicsit az agyára ment ez az egész história, de mindenesetre a szobában megkérem hogy fejtse ki jobban a teóriáját, mert az hogy idegeskedik rajta semmi jóra nem utal.
A fickó fogta magát a pulthoz ment, majd fel. Nath meg is kérdezte, hogy véletlen nem ismerős e a fazon.
-De, pont ezen elmélkedtem, de isten bizony nem jut eszembe ki ez.-sóhajtottam.
A lányok hamar visszatértek, és mint kiderült az idegen meggyőzése sikeresnek bizonyult.
-Ez nagyszerű!-csaptam össze a tenyerem.
Nath rá is kérdezett, hogy hogyan sikerült ilyen játszi könnyedséggel rávenni a cserére, és amint kiderült hármuk együttes erejével.
-Azt hiszem ez a kis csapat mindenre képes, ha akarja.-mosolyogtam a lányokra.
Volt szó vacsoráról, meg arról hogy kipróbáljuk a bárt, de végül megállapodtunk abban, hogy elsőnek lepakolunk a szobánkban.
-Rendben van, és lányok.-fordultam hozzájuk.-Majd találkozunk a bárban, okés?-kérdeztem.-Nath meg én ránézünk a térképre, hogy ne reggel kelljen, de sietünk le hozzátok.-kacsintottam, majd mind a szobánkba sietünk. Mikor megbizonyosodtam arról, hogy a lányok már bent vannak a szobájukban, becsuktam az ajtót, és Nathhoz fordultam.
-Na, elég a titkolózásból, tálalj ki.-mondtam, majd lehuppantam az egyik ágyra.-Stip stop, az enyém.-nyújtottam ki a nyelvem, majd csöndben maradtam, hogy Nath mesélhessen.
|
Az ismeretlen szobabérlő fickó láthatóan nagyon jól elszórakozott a szövegünkön.. De valamilyen véletlen folytán Safiya és Ellcrys, ahogy tapasztalhattam, sokkal jobban képesek a férfiakat rávenni dolgokra, sőt, elszédíteni őket. Tudtam én, jól tettem, hogy ezzel a bagázzsal indultam útnak.
Tehát a fériú halk kuncogással kísérte a kérésünket, viszont egész könnyen elfogadta azt. Nemsokára lehozta a szoba kulcsát, és felszívódott. Egy hálás mosollyal nyugtáztam.Nathaniel érdeklődött utána, hogy mivel tudtuk így rávenni a kalapost a cserére, továbbá szerinte simán elintéztük a dolgot.
-Pontosan! Nem kellett megerőltetni magunkat.-Ellcrys is fintorogva megjegyezte, csupán egyesítettük erőinket,vagyis adottságainkat.. erhm.. képességeinket!
-Vicces vagy Crissy! Bár tudnotok kell, én egyáltalán nem viccként tekintettem azokra a mondatokra, amik elhagyták ajkaimat.-magyaráztam el. - Mellesleg Safiya, nagyon igéző arcokat tudsz vágni. Menők voltatok, srácok! - pacsiztam velük.
-Na meg persze ti is fiúk, miattatok találtunk ide, a Rozsdás Sárkányollóba.
Előjött az ötlet, miszerint lassan vacsorázhatna a csapat.Azt említettem volna, hogy jó a kínánt lat?
-Noos, igen, bár.. én ott inkább az ital részére gondoltam a fogadónak! Egyedül a halas, rákos, egyéb tengeri élőlényes ételeik a jók... Egyébként régebben sokszínűek voltak a szolgáltatásaik is..Tyűha! volt rendes zene, tánc, stb.. De sajnos azok az idők már lejártak. - merengtem vissza a múltba.
Elvettem a kulcsot az asztalról, majd a többiekre tekintettem.
-Nos, le is pakolhatunk, emberek!
|
Mary a különleges kommunikációs képességeivel hozta a maga formáját. Kicsit kiszinezte a történetünket, goblinokat és miegyebet font bele a sztoriba... Rá is akartam szólni, hogy ne vigye már ennyire túlzásba, de úgy tűnt, az idegen jól szórakozott, ugyanis felnevetett.Hoppá!
Safiya is besegített egy mondattal, szóval mindannyian kivettük a részünk a "munkából".
Megnevettettük, szóval úgy gondolom, hogy ezzel meg is nyertük magunknak a szobát. Valóban így is történt. Belement az alkuba. Hasonlóan udvariasan beszélt velünk, mint ahogy én kezdtem.
-Nagyon kedves, köszönjük.-mosolyogtam. Azt mondta, még szeretne kipakolni a szobájából. Fel akartam ajánlani a segítségem, de mielőtt megtehettem volna, ő már el is ment.
Helyet foglaltam a csajok mellett az asztalnál, amit ránk hagytak. Az idegent figyeltem, ahogyan a recepcióhoz megy és elkéri a kulcsot. Még mindig takarta az arcát. Rejteget valamit... Talán nem akarja, hogy bárki is felismerje? Híres lehet? Hm..
-Titokzatos...-mondtam ki halkan. A lányokhoz fordultam.-Sikerült, ma alszunk egy jót!-mosolyogtam.
Közben Aeron és Nathaniel is megérkezett. Nath megdícsért minket, hogy ügyesek voltunk, és érdeklődött, hogy mit mondtunk, hogy sikerült meggyőznünk őt?
-Ó hát csak kombóztuk a kedvességem, Mary átlagfeletti humorát és Safiya hihetetlen vonzerejét!-vigyorogtam.-Ez egy verhetetlen hármas!-kacsintottam rá.
Időközben megérkezett a szobacserés barátunk a kulcsokkal. Meglehetősen gyors volt.
-Nagyon hálásak vagyunk!-köszöntem meg ismét. - Akkor mindannyian le is pakolhatunk.-fordultam a többiekhez.-Aztán meg ehetnénk is valamit! Mary mondtad, hogy jó a kínálat. Nem ártana egy finom vacsi egy ilyen akcióval teli nap után!-vetettem fel egy ötletet.
|
|
A lányok a kérésem szerint, odamentek ahhoz a fickóhoz. Nézegettem az alakot, de nem láttam semmit, mivel nekünk pont háttal ült, ráadásul sapka is volt rajta.
-Remélem sikerül meggyőzni... maximum akkor én magam viszem át a másik szobába az ágyamat...-mondtam ki a végső ötletem.
Aeron azt akarta, hogy avassam be őt a Safiyás dologba. Na meg hogy ne tagadjam azt, hogy tetszik nekem.
-Jahj...-mondtam csak ennyit egy sóhajtással egybekötve.
Utána végre komolyra fordította a szót, és megkérdezte hogy mit láttam, ami miatt ennyire gyanakszom. Igaz, hogy lepottyant az égből...
-Várj... te figyelsz is arra amit mondasz? Lezuhant az égből! És egy karcolás nincs rajta! Szerinted ez normális?-próbáltam visszafojtani a hangerőmet.- Nem fogom most itt elmondani. Annyi a lényeg, hogy szerintem biztos nem egy sima ember.-ekkor ránéztem a pultosra.- Majd folytatom a szobában.
A lányokra néztem, és úgy láttam hogy az alak belement a cserébe.
-Neked... nem ismerős az a fickó?-mondtam annak ellenére hogy nem is láttam az arcát.- Valahogy, rossz érzésem van tőle.
Felállt az asztaltól, de még mindig nem láttam, hogy ki is lehet az.
Azt hiszem sikerült meggyőzni, felállt az asztaltól és kérte is a kulcsot. Ekkor odamentem a lányokhoz, és miközben elhaladtam a fickó mellett, próbáltam megnézni az arcát, de nem sikerült.
-Ügyesek vagytok.-dicsértem meg őket végül.- Simán ment a dolog, nem igaz?-fordultam ekkor hátra.- Mit mondtatok neki, ami ilyen meggyőző volt?-kérdezősködtem.
A szemem sarkából láttam, hogy a lányok közelednek felém. Biztos hogy nem láthattak engem, szóval érdekelt hogy mit is szeretnének tőlem.
Először a barnahajú kezdett beszélni hozzám, megszólított udvariasan.
-Tessék?-néztem felé, persze próbáltam még az arcomat úgy takarásban tartani, hogy a pultnál lévők ne láthassák.
Elmondta hogy szeretné, ha szobát cserélnénk. Mikor megemlítette hogy én egy hármas szobát bérlek, rájuk néztem. A lány nagyon illedelmesen fogalmazott... látszik hogy nem egy egyszerű falusi lányról volt szó. Ráadásul elég csinos is volt.
Épp el akartam fogadni a kérést, mikor a másik rázendített. Azt mondta, hogy egy igen kimerítő utazásban volt részük. Ellopták a lovaikat és még goblinokkal is összefutottak. Goblinok? Visszaemlékeztem a falusiakra és hát igen, nyugodtan lehet őket goblinoknak nevezni. Ráadásul a sérüléseit is nekem akarta megmutatni.
Ekkor muszáj volt felnevetnem, alig tudtam visszafojtani. Ráadásul a végén az a tekintet. Eszembe jutott a zseniális akciójuk, amit ott az úton műveltek.
Ekkor elkezdtem magamban kuncogni, próbáltam lehajtani a fejem, hogy ne lássák, de szerintem nem sikerült.
Amikor a harmadik lány megszólalt, felkaptam a fejem. Egyenesen a szemébe néztem. Olyan jeges volt a tekintete, csodálom hogy senkinek sem tűnt fel a fogadóból. Kíváncsi vagyok milyen erőt birtokolhat, vagy hogy ő miféle teremtény. Azok után, hogy láthattam, mint törik el a kezén a kard... nincs kétségem afelől hogy egy erős préda elé nézek.
Úgy döntöttem, hogy elfogadom az ajánlatukat, elvégre csak előnyösebb ha jó színben tűnök fel előttük. Később, ha ne adj isten valamikor észrevennének, talán nem tartanak annyira furcsának.
-Persze elfogadom.-álltam fel az asztaltól.- Csak előtte szeretnék kipakolni a szobámból. Mondják meg nyugodtan, melyikbe és már megyek is. Addig csak üljenek le ide nyugodtan.-vettem fel hasonlóan udvarias hangnemet.
Jó lenne, ha tényleg itt maradnának és nem ajánlanák fel a segítségüket. Vrana-t muszáj lenne áthelyeznem a másik szobába, nehogy még véletlenül meglássák.
-Megyek és inkább megkérdezem a pultnál.-mutattam hátra és megint úgy húztam a sapkát, hogy eltakarjam az arcom.
A pultos már tudta is hogy mit szeretnék, elém jött a kulccsal. A 28as szám volt rajta.
-Akkor máris jövök.-lengettem meg a kulcsot egy picit, majd miközben a lépcsőn felfelé mentem, dobálgatni kezdtem.
Szerencsémre Vrana a szobámban volt, gyorsan a kezemre ültettem, az ablakokat bezártam és összedobáltam a holmiaimat. Amikor kimentem, résnyire nyitottam az ajtót, kinéztem, majd mikor úgy tűnt tényleg nem jöttek föl, átsurrantam a másik szobába, és lepakoltam. Ha Aeronék meglátnák a puskámat, egyből tudnák ki vagyok.
Gondoltam visszamegyek, és odaadom nekik a kulcsot. Felszisszentettem amikor láttam, hogy már mindenki az asztalnál áll.
-Tessék itt a kulcs...-tettem le az asztalra, és próbáltam elsurrani, de nem hiszem hogy rendesen sikerült volna.
|
Mire megérkeztünk a szóbanforgó fogadóhoz a nap is lement, talán a leveő is egy kicsit lehűlt. Beléptünk az ajtón, és Nathaniel egyből megcélozta a pultot, ahol szobát szeretett volna foglalni nekünk. Én csak arra figyeltem fel, mikor rácsapott a pultra.
Mint kiderült,nincsen számunkra egy 3 ágyas szoba, viszont a portás elmondása szerint egy vendég egyedül bérel egy 3 ágyas szobát.
Szerény véleményem szerint nem lenne túl illedelmes kitúrni a szobájából amit kibérelt. Biztos megvan az oka annak, hogy azt a szobát kérte magának. Mindenesetre, a fiúk úgy döntöttek, hogy mi, lányok menjünk oda a férfihoz, és próbáljuk meg rávenni őt, hogy cseréljen szobát velünk.
A lányok bátrabbnak bizonyultak evvel kapcsolatban, és el is indultak felé. Én csendben követtem őket, és megálltam mellettük. ELőször Ellcrys szólalt meg, és a lehető legilledelmesebb módon próbálta rávenni a férfit arra, hogy cseréljen velünk. Ezután Mary is mondott pár szót az ügy érdekében,bár hozzá kell tegyem kicsit színezett a történteken. Mosolyognom is kellett rajta. Elmehetne színésznőnek.
Én próbáltam elkapni a férfi tekintetét. Néha pár meggyőző pillantás is elég lehet.. gondolom?
Szóval a férfit szugeráltam, kicsit el is kalandozott a tekintetem rajta. Próbáltam beazonosítani őt. Mármint, ki lehet ő? Rejtélyes fickó, az már biztos, de vajon mi lehet a foglalkozása? Ilyesmikben sajna nem voltam nagyon otthon, úgyhogy abba is hagytam a találgatást. Próbáltam a férfi szemére koncentrálni.
-Ahogy a lányok is említették, kimerített minket az út, hálásak ha cserélhetnénk.-próbáltam valamit hozzáfűzni, bár őszintén szólva, nekem aztán oly mindegy hol alszom.
Nath tárgyalt a fogadóssal, de annak elmondása szerint, 2 ágyas szobák állnak a rendelkezésünkre.Nath az asztalra csapott. Ennek hatására a csávó elkezdett keresgetni a könyvben, és kiderítette, hogy az egyik három ágyas szobát egyetlen személy bérli, majd rá is bökött a fickóra. Egy pillanatra ismerősnek tűnt nekem a hapsi, de végül nem tudtam beazonosítani. Biztos ez is valami deja vu féle szarság.
Nath úgy gondolta, hogy a lányoknak kéne megkérnie őt, akkor nagyobb sikerrel járunk. Nem akartam őket így odaengedni egy idegen férfihoz. Bár ez egy fogadó, vannak bent páran, és legutóbb is olyan ügyesen megvédték magukat, akkor sem biztonságos. Mi van ha agresszív, és szúrófegyvert tart magánál? Mi van, ha pont Ellcryst célozza? Képes magát meggyógyítani, ha súlyosan megsebesült?
Anyám, kezdek paranoiás lenni..
Szóval, míg a lányok elvonultak tárgyalni a fickóval, én Nathoz fordultam.
-Most már avass be ebbe a Safiyás dologba.-mondtam komolyan.-Meg, ne tagadd már hogy tetszik.-viccelődtem egy kicsit.- Na de, komolyra fordítva a szót.-sóhajtottam.- Mi történt? Valamit csak láttál, hogy olyen gyanakvó vagy vele kapcsolatban. Oké, kicsit fura az hogy közénk pottyant az égből, és még csak nem is emlékszik, de idővel csak visszatér az emlékezete.- közben a lányokra néztem, akik még mindig a csávót próbálták meggyőzni.-Tehát, miről van szó?-kérdeztem rá ismét.
|
Úgy láttam, Safiya elgondolkozott Ellcrys habozása után. A srácok pedig kiderült, ugyanarra a fogadóra gondoltak, amire én.
- Ó, ez nagyszerű!-jegyeztem meg. Aeron szerint az a lényeg, hogy kapjunk egy szobát.
-Azért az étel sem mindegy! Nagyon finom kosztjuk van. - vigyorodtam el.
Sétálgattunk még egy darabig, az ég már kezdett sötétedni, és végül megpillantottuk a fogadó épületét. Amikor beléptünk a ajtón, lehajtottam a csuklyámat. Körülnéztem az ottlevő emberek között. Nos.. sokan elkezdtek sugdolózva sisteregni. Hmmm..azt hiszem, hírem az van egy kicsi.. Bár nem tudom megállapítani, hogy jó, vagy rossz-e. A szememmel fürkésztem a tömeget.. Szerencsére "ő" jelenleg nincs itt. Huhh. Máázli. Nathaniel kért szobákat. Sajnos, ahogy az asztaloknál is felfigyelhettünk rá, eléggé telítve volt a fogadó, így nem maradt több három ágyas szoba.
-Ó...Kár..-szomorodtam el. Azonban Nathnak támadt egy ötlete, megkérdezte a fogadóst, ki bérli a többágyast. Éés.. nekünk, lányoknak kellett rávennünk, hogy benne legyen egy cserében. Egy kerek kalapos, feketebozontos férfiúról lett volna szó.
-Nos, én sem vagyok benne biztos, hogy repdesni fog az örömtől.. Legalábbis, ha én kérem meg. Nem vagyok színpadi hangulatomban...-ám Ellcrys már neki is vetette magát a feladatnak, és rá jellemzően, kedves mosolygással kérlelte a csávót, hogy egyezzen bele az alkuba. Bezony.. úgyhiszem, egyáltalán nem tartotta rusnyának azt az embert. Nem is volt az! Viszont Ellcrys nem volt elég szókimondó.
-Ahogy kedves barátnőm is megfogalmazta, szükségünk lenne az általad kibérelt szobába. El ne felejtsem megejteni, hogy nemrég egy igazán kellemetlen és kimerítő utazásban volt részünk. Ellopták a lovainkat! És még goblinokkal is összefutottunk út közben, ne tudd meg! Én legalábbis telis tele vagyok karcolásokkal..Ne akard, hogy megmutassam! Ráadásul, sajnos nekünk nem telik olyan márkás szivarra, mint néked. Jót tenne a lelkiismeretednek is, ha kisegítenél a bajból három szegény leányt. Köszönjük, hogy ilyen nagyvonalú ember vagy. - segítettem rá pár mondattal. Egy viszonylag komolynak nevezhető tekintettel néztem rá, azt sugallva, hogy jobb, ha beadja a derekát, mert vannak még módszereim.
|
Kiderült, hogy Mary ismeri a fogadót, azaz nevén nevezve a Rozsdás Sárkányollót. Milyen találó név! Az is kiderült, hogy Marynek van egy "barátja" ott. Hajjaj... Ismerem már az ilyen "barátokat".
El is indultunk a szálláshelyhez, amelyhez hosszú menetelés után végre megérkeztünk. Aeron meg is jegyezte, hogy szerencse, hogy esteledésre értünk oda.
Az épület nekem nagyon tetszett. Kicsit ismerős is volt, de nem tudom honnan.
Mikor beléptünk minden szem ránk szegeződött.
-Jaj de utálom mikor így megbámulnak...-motyogtam. Nem voltak olyan sokan ugyan, de engem akkor is zavart.
Megcéloztunk az italospultot, hogy szobát tudjunk bérelni estére.
-Jóestét!-köszöntem illedelmesen. Nathaniel már akcióba is lendült. Kiderült, hogy csak kétágyas szobák vannak szabadon. A fiú olyat csapott az asztalra, hogy kicsit megijedtem.
-Semmi baj, Nathaniel, megoldjuk valahogy.-próbálkoztam.
Aztán valamit észrevett a füzetben s végül felmerült egy szobacserés ötlet. Kiderült, hogy egy az ajtónál ülő férfi bérli azt a szobát, amelyet szeretnénk elcserélni. Odapillantottam. Valóban ült ott egy férfi, aki éppen akkor húzta lejjebb a kalapját. Szegény...Valószínűleg sejti a sorsát.
Nat azt javasolta, hogy nekünk, lányoknak kéne megkérni a fickót a nagyobb siker érdekében. Sóhajtottam.
-Rendicsek! Reméljük nem ugrik nekünk...a végén kiderülne, hogy ő is valami bandita.-mondtam, majd a csajokhoz fordultam.
-Na vegyük le a lábáról ezt az idegent!-kacsintottam rájuk. Úgyhogy hármasban szépen odaballagtunk a férfi asztalához.
-Elnézést uram...-szólítottam meg és megvártam, míg ránk néz. Egy pillanatra zavarba jöttem, mikor találkozott a tekintetünk. JAJ...Egy nagyon sármos férfival álltunk szemben... Gyorsan összeszedtem a gondolataimat.
-Bocsánat a zavarásért, de lenne egy fontos kérésünk.-próbáltam udvarias lenni, hiszen nem árt, ha jó színben tüntetjük fel magunkat. - EGy szobacseréről lenne szó.-tértem egyből a lényegre.- Hallottuk, hogy maga bérel ki egy három ágyas szobát, és arra gondoltunk, hogy talán elcserélhetnénk a mi kétágyas szobánkra. Mi lányok, szeretnénk egy szobában megpihenni, viszont ezt csak egy nagyobb szobával tudjuk megvalósítani, és már csak kétágyas szobák maradtak. Nem szeretnénk pluszköltségeket kiadni, hiszen csak egyetlen éjszakáról lenne szó. Persze, tudom ez egy elég kellemetlen kérés, én sem örülnék,ha kipaterolnának a már lefoglalt szobámból, de nagyon nagy szívességet tenne nekünk, ha elfogadná a kérésünk.-fejeztem be végül. Szerintem nagyon illedelmes voltam ahhoz, hogy az illető belemenjen a szobacserébe, de azért remélem a lányok is kisegítenek egy-két mondattal. Amúgy meg...ki mondana nemet három ilyen gyönyörű lánynak?
|
[87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
