[87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
Végül mindenki elfogadta a meghívásomat. Útközben hozzánk, volt időm mindenkit végigelemezni. A lányt, mint kierült Safiyának hívják, elég érdekes nyelvtant használ, úgy gondoltam biztos külföldi, de nem kérdeztem rá. Nathaniel és Aeron a két fiú, akik először vették
szárnyaik alá Safiyát. Megfigyelésem szerint Nathaniel a csendes, megfontolt, és befeléfordulóbb,míg Aeron a nyitottabb, szellemesebb személyiség lehet. Az is lerítt róluk, hogy régóta lehetnek együtt.... Biztos jó barátok lehetnek!
Mikor elértünk hozzánk, Aerontól kaptam egy dícséretet a házamra.
-Oh! Nagyon szépen köszönöm...évek munkája...-köszöntem meg. Nem sokan dícsérik meg alakhelyem..Főleg, mert Mary mindig betöri az ajtóm vagy épp mást rongál meg a területemen..
Gyorsan kerestem pár ruhát Safiyának, lehetőleg olyanokat, amik illenek hozzá.
-Parancsolj! Remélem nem lesznek túl szűkek..én egy kicsivel..kisebb vagyok...-feleltem zavartan, miután odaadtam neki azt a pár ruhát.
Hamar fel is öltözött, majd kimentünk a srácokhoz.
-Köszönjük a türelmet!-biccentettem, aztán mind a négyen leültünk az asztalomhoz, hogy átbeszéljük a dolgokat.
Safiya már kezdte volna a mesélést, amikor berontott valaki a szobába. Na vajon ki lehetett az?
-MARY! Ezerszer megmondtam, hogy normálisan is be lehet jönni azon az átkozott ajtón!-korholtam le a lányt, aki látszólag már eleget hallott a lánnyal történtekről ahhoz, hogy most minden figyelmét Safiyának szentelje.
-Bocsánatot kérek..Mary egy...ismerősöm, gyakran lep meg ilyenekkel...kértem elnézést a többiektől. De ahogy láttam a srácok nem igazán zavartatták magukat miatta.
Safiya végre elkezdhette a történetét. Nem maradt sok emléke, csak abban volt biztos, hogy egy sárkánykutató, és hogy van információra egy sárkányfészekről.
-Sárkányok...?-lepődtem meg. Ez valami vicc...Maryre néztem. Láttam a szemében azt a mániákus tüzet megcsillanni a sárkány szó hallatán...Na...Most rászabadítottam a többiekre a poklot...
Aeron egyből felajánlotta, hogy mehetnének együtt, mivel vándorolnak.. Nathaniel pedig kifejtette, hogy mégis miért volna jó, ha együtt folytatnák vándorútjukat. Pikkelyek és fogak...Már csak ez
hiányzott...Ismét Maryre pillantottam. Láttam a fején, hogy már spekulál...Kíváncsi vagyok, mikor fog kitörni.
Sóhajtottam, majd Safiyához fordultam.
-Azthiszem érdekes útnak nézel elébe...-jegyeztem meg egy mosollyal.
Nathaniel ekkor felém fordult, és megkérdezte, hogy a lány emlékeivel nem tudnék e valami csinálni.
-Sajnálom, de ebben nemtudok segíteni. Az emlékek nagyon bonyolult és törékeny dolgok. Az én erőm ehhez kevés. Csak kevés olyan ember van, aki ért hozzájuk és úgy tudom nagyon messze élnek innen...-feleltem félrehúzott szájjal.
Ekkor eszembe jutott valami.
-Jut eszembe! Ha valóban tudod, hogy merre van ez a sárkányfészek, akkor hozok egy térképet, hogy megtudjátok beszélni, merre tovább...-mondtam Safiyának, majd felálltam az asztaltól és az egyik könyvespolcomhoz siettem.
A házam tele van könyvekkel, sokat olvasok...
-Az út veszélyes lehet, ezért nem árt ha tudjátok, hogy merre mentek...Valamint sokan nem nézik jó szemmel a sárkányok utáni kutatást...sőt, még a nevük említését sem képesek elviselni...Elég ellenségesek ezzel a témával... Jobb, ha odafigyelte, hogy mikor mit mondtok... Ha sárkányvadászok is megtudják, oda a kutatás...-jegyeztem meg, miközben a térképeim kerestem. Hamarosan meg is
lettek. Az asztalra raktam őket szépen sorjában.
-Ez itt a térkép a teljes birodalomról...-hajtottam szét a hosszú tekercset.
-Itt van hozzá pár mellékelt információ a városokról, és más területekről, hogy mire is kell odafigyelni, én már kívülről fújom.-feleltem, miközben mellé helyeztem egy kisebb könyvet.
- Míg átböngészgetitek csinálok egy kis teát, meg valami nasit!-mondtam, majd átmentem a konyharészbe. Igazából nem voltam messze a többiektől, innen is tökéletesen hallottam mindent amiről beszélnek.
|
|
A nő elég furcsán válaszolt, mármint maga a kiejtése és a nyelvhasználata. Mintha... mintha csak könyvből tanulta volna az egészet. Mintha nem is élt volna eddig emberi környezetben. Nagyon idegen.
Összegezve, bemutatkozott nekünk és elmondta hogy az utolsó emléke a zuhanás maga, tehát tudja mi történt vele. Aeron erre csak annyit reagált, hogy megkérdezte hogy külföldi-e. Ezek szerint figyelmen kívül hagyta a beszédét... jellemző.
-Ch...-szisszentem fel és néztem rá szúrósan.
Utána ragaszkodott hozzá, hogy megvizsgálja valaki, mert lehet hogy belső vérzése van. Nem voltam benne biztos, hogy ez jó ötlet. Szeretnék mihamarabb információkat kiszedni belőle, és ezt jobb lenne az emberektől távol. Bár, ha nem ember, csak nem fedi fel a jelenlétét ennyi városi között.
Hallottam hogy valaki a hátunk mögött kiabál. Egy gyógyító? Gyorsan átvágott a tömegen, egyenesen Safiyához. Megfogta a kezét, majd mikor észrevette mi is a helyzet, elkezdte eloszlatni a tömeget. A többség hallgatott rá... ezek szerint itt van valami tekintélye.
Safiyától megkérdezte, hogy mi vagyunk-e az ő hős lovagjai. És megint az a szöveg... mintha egy nyelvkönyv gyakorló olvasmánya lett volna.
Ezek után a gyógyító meghívott minket magához, amit Aeron az én nevemben is elfogadott.
-Nathaniel... és köszönöm a meghívást.
Bemutatkozott ő is, Ellcrysnek hívták. A háza felé vettük az irányt. A város szélén lakott, egy igen takaros kis házban. Szépen berendezett volt, láthatóan mindennek meg volt a maga helye. Előrébb léptem és körbenéztem, amíg Safiyának ruhát választanak.
-Az.-értettem vele egyet.- De figyelj arra mit mondasz, Aeron...-ennyit tudtam neki mondani, mert vissza is jöttek a szobába.
Leültünk az asztalhoz, és Aeron megkérte Safiyát, hogy meséljen mi történt vele. Mielőtt elkezdhette volna, egy másik lány tört be az ajtón. Lakótárs? Elég hangosan tudtunkra adta, hogy már ő is hallott a történtekről. Köszöntésképpen csak bólintottam neki, de látszólag ő is csak jégszemű nővel volt elfoglalva.
Safiya állítása szerint, ő egy sárkánykutató, és csak erre az egy dologra emlékszik. Meg hogy információt kapott egy sárkányfészekről, és az a küldetése hogy eljusson oda. Aeron épp belekezdett volna abba, amit meg akartam akadályozni. Az asztal alatt belerúgtam a sípcsontjába, szerencsére ez a löket elég volt neki, hogy megértse az előbbi mondandómat.
-Pontosan. Örülnénk, ha velünk tartanál. Tudod mi, vándorok- ezt tudatosan kiemeltem.- sárkányoktól származó dolgat gyűjtünk és szállítjuk az ország minden pontjába. Például fogak... pikkelyek. És épp egy új begyűjtő úton vagyunk, úgyhogy szívesen társulnánk veled. Már ha ez nem jelent neked gondot. Nem sok tudós szereti megosztani a kutatási anyagait a magunkfajtákkal.
Ekkor rátettem a kezem a kardomra, és óvatosan a hátam mögé helyeztem, egy hang nélkül.
-Igazából, szükséged van ránk. Ha csak annyira emlékszel, mint amennyit az előbb elmondtál, akkor segítségre szorulsz a tájékozódás során. Nem igaz? Na ahhoz mi meg pont értünk.
Ekkor eszembe jutott egy dolog.
-Ha már az emlékezetnél tartunk, nem tudna velemi valamit kezdeni?- néztem Ellcrysre, pedig tudtam a nyilvánvaló választ.
|
Egyáltalán nem értettem a történteket, és mindaközben, míg próbáltam megfejteni, az emberek csak tovább bámultak.Nem csoda, most zuhantam le az égből, egyenesen a városuk kellős közepére. Többen szaladtak segtséget kérni, de senki sem mert túlságosan közel jönni hozzám. Óvatosan lepillantottam az új testemre, amit még mindig nem értettem hogy történhetett, és megláttam, hogy meztelen vagyok. Feljegyzésekből tudom, hogy ez engem, így nőként, kellemetlenül kellene hogy érintsen, szóval a hajamat a melleim elé dobtam, hogy takarják azt. A tömeg felől mozgolódást észleltem, ezért azonnal odakaptam a fejem. Két férfi közeledett hozzám. Nem egyszerű városlakóknak tűntek, fegyvereket viseltek az oldalukon.Ők egészen a szökőkút széléhez jöttek. A magasabb szólt hozzám, és hozzám vágta a kabátját.Végig mértem őt.
-Nagyon szépen köszönöm.-szólaltam meg.
Nagyon furcsa volt a hangképzés ezen a nyelven, még szerencse, hogy megtanultam az ő beszédüket.
Egy pár másodpercig hezitáltam, majd felhúztam a testemre a kabátot, amit a férfi adott, majd kimásztam a vízből,az ő segítségével és eléjük álltam.
A férfi kérdezősködni kezdett. Bizonyára gyanakszik, bár ezt nem csodálom.
-Az én nevem Safiya,nagyon örülök, hogy megismerhetlek titeket.-biccentettem a fejemmel.
A másik srác rákérdezett a vezetéknevemre, illetve kérdezte, hogy külföldi vagyok-e.
-Arra sajnálatos módon nem emlékszem.-füllentettem.-Ami pedig a származásomat illeti, fogalmazhatnk így is.
A következő kérdése az volt, hogy tudom-e hogy éppen most zuhantam le az égből.
-Igen, teljes mértékben tisztában vagyok evvel. Utolsó emlékeim közt a zuhanás szerepel.-mondtam, és lássuk be, ez őszinte válasz.
Nagyon gyorsan ki kell találjak valami fedősztorit, illetve haza kell jussak minnél előbb, hogy megoldjuk ezt a rejtélyt.
Amint a fiúk kérdéseit megválaszoltam ők már valami fogadóba akartak engem rángatni, ám hirtelen egy lány bukkant elő a tömegből, és rögtön hozzám sietett. Mit ne mondjak, hamar elterjedt a hírem. Ami viszont remek volt, hogy szétoszlatta a kellemetlen bámészkodókat.
-Üdvözletem.-mosolyogtam óvatosan a lányra.
Végigmérte az általam előbb megismert férfiakat, majd megkérdezte, hogy ők-e a megmntő lovagjaim.
-Legjobb tudásom szerint a lovagkor már véget ért. Véleményem szerint vándorok.-fűztem hozzá ennyit.
Mindezek után meginvitált minket a lakásába, hogy megvizsgáljon, és hogy ruhát adjon.
-Igazán kedves tőled,elfogadom a meghívásod.-mondtam.
Nagyon hamar elértünk a lány, azaz Ellcrys házáhhoz. Ruhákat kaptam tőle, amiket gyorsan magamra kaptam, majd gyorsan le is ültetett minket, és Aeron pedig megkért, hogy meséljem el mi történt.
-Sajnos a történtekre nem emlékszem...-kezdtem bele a mondandómba, de ekkor egy számomra ismeretlen lány robbant be, és arra kért, hogy folytassam a mondandóm.
-Uhhm..-kicsit meg voltam illetődve.- Az emlékeim nagy része elveszett, de abban biztos vagyok, hogy sárkánykutató vagyok.-igen, ez egy tökéletes fedősztori.- Információt kaptam egy lehetséges sárkányfészekről, ahol egy hatalmas kolónia él, és küldetésem, hogy eljussak oda.-fejeztem be a mondandómat végül.
A tömeg egyre csak nőtt a nő körül, mire Nath és én odaértünk, már szó szerint félre kellett löknünk az embereket. Azaz nem feltétlen volt rá szükség, de Nath csak megtette.
-Elnézést, bocsánat, ne haragudjon.- mosolyogtam zavartan a félrelököttekre.
Mikor sikeresen a szökőkút széléhez értünk egyből a nőre tévedt a tekinetem, és fülig pirultam, mikor észleltem, hogy meztelen.
-Ó elnézést!-néztem rögtön félre.
Nathra néztem, aki rendesen elemezte a csajt. Meg is csaptam, jelezvén hogy ezt nem illik, de nem igazán érdekelte, majd inkább hozzá vágta a kabátját. Ekkor én is visszanéztem a lányra.
Elég különleges aurája volt. Nem igazán tudtam volna megmondani miért. Nyilván egy csinos hölgyről beszélünk, de nem csak ez fogott meg benne. Amikor a tekintete rám tévedt, rendesen kirázott a hideg. A szemei... A haja, olyannyira másnak tűnt mint mi, de nem tudtam volna megmondani miért. Ő közben kimászott a kútból, és elénk állt. Furcsa, azt hittem magasabb lesz. Nath rögtön a lényegre tért.
-Hé..-nyögtem be ennyit, mert tulajdonképpen én is kíváncsi voltam.Azt mondta, Safiyának hívják.
-Hali Aeron vagyok!-intettem.- Aeron xy.
Ő is bemutatkozott,azt mondta, Safiyának hívják,de valahogy olyan furán beszélt.
-Külföldi vagy?-kérdeztem.
Közben Nath szorgalmazta, hogy keressük meg a fogadót.
-Várj, mindenképpen meg kell hogy vizsgálja valaki, lehet hogy belső vérzése van vagy ki tudja!-mondtam egy aggódó tekintettel, majd a lányra néztem
-Ülj le addig, Safiya.-mosolyogtam rá.- Tulajdonképpen milyen Safiya is vagy?-esett le a tantusz.
Viszont azt mondta, hogy arra nem emlékszik, és mint kiderült, külföldi.
-Zsír!-mosolyogtam rá.
Egy női hangra kaptam fel a fejem, aki rögtön Safiyához szaladt, és a hogyléte felől érdeklődött, minket pedig hős lovagoknak nevezett.
-Szolgálunk és védünk kisasszony.-kacsintottam.
A tömeg lassan szétszéledt a hölgynek hála.
Az egésznek az lett a vége, hogy A kedves hölgy meghívott minket a házába.
-Ha már ilyen kedvesen hívsz, megyünk, ugye Nath? ÓÓ, milyen modortalan vagyok, a nevem Aeron!-intettem a lánynak.
Ő is bemutatkozott, majd mind a négyen elmentünk Ellcrys házába.
-Váó, csinos ház.-dícsértem meg.
A lányok bementek Safiya számára ruhát keresni, addig mi kint maradtunk.
-Tyű, elég mozgalmas egy délután, nemde?-fordultam Nathoz.
A lányok kisvártatva kijöttek, Safiya pedig nekikezdett a mesélésnek, azaz kezdett volna, ha egy ismeretlen lány félbe nem szakította volna váratlan megjelenésével. Amint láttam, Ellcrys ismerte, szóval csak szótlanul intettem a lánynak, bár nem igazán figyelt ránk, Safiyára volt kiváncsi. Bár nyilván mindenki más is, szóval Safiya elmondta, hogy nem sok emléke maradt meg, de egy sárkánykutató, és tudomása van egy hatalmas kolóniáról.
-Micsoda véletlen, mi pedig...-de ekkor Nath az asztal alatt belém rúgott.-áhh...-folytottam el.- öhm, vándorlunk, mehetnénk együtt.-ajánlottam fel.
|
 Délelőttöm javarészt azzal telt el, hogy a hegyekben kutattam ásványok után, elvégre valamiből nekem is meg kell élni. Ma talán sikerül levadásznom egy-két hívet a hamisított sárkánykövekkel, akiket meg tudnék fűzni egy kis ereklyeszerző hadműveletre, és a szónoklatom nem végződne úgy, mint a legutolsó alkalommal. Ugyanis akkor majdnem egy bezárt cellába kerültem. Megint. Továbbá ha szereznék valamiféle kegytárgyat, talán használhatnám a templomot, amit most nem használhatok, mert..veszélyesnek tituláltak. Ennek ellenére még mindig jónak tartom a módszereimet. Egy nap mindenki számára eljön az igazság. És bebizonyíthatom, hogy nem vélekedek rosszul azzal, amikor azt állítom, hogy a hatalmas sárkányokat tisztelni kell.
Pár hasznos növényt is találtam.. Ezeket elviszem magammal, hátha Ellcrys beenged a házába. Bár.. eddig sem kellett az engedélye hozzá.
Elindultam a város felé. Sajnos kis barátnőm háza a város másik részén áll. Nos, az nem olyan biztos, hogy ő is a barátnőjének tekint..De majd annak fog. Addig legalábbis eltart.
Az utcákon átsétálva a tömegből érdekes történetet hallottam.. Bolondoznak velem? Azthiszem, nem. A piacon megkérdeztem az egyik öregasszonyt, mi történt pontosan. Szegény nő. A múltkor őt loptam meg.
Tehát egy lány csak úgy lezuhant az égből? És.. Ellcrys elvitte magával? Mi a.. Ez az én lehetőségem! Süsü fejére! Mi van ha.. Sietnem kell!
Megköszöntem az információt, majd sarkon fordultam, és sprinteltem egészen a város másik széléig. Felszaladtam a lépcsőkön, betörtem az ajtót..
-ELLCRYS! Nem fogod elhinni, mit hallottam!- rohantam egyenest a szobába, ahol ott ült két férfiú, továbbá egy másik lány is.
-Úristn! Már elkezdte mesélni, hogy került ide, igaz?-letérdeltem a padlóra szemben a lánnyal.- Folytasd csak! Én meghallgatlak! - csillant fel a szemem, szinte ügyet sem vetve a többiekre. Ám pár fürkésző pillantást azért ők sem úsztak meg. Rákacsintottam Ellcrysre, majd minden figyelmemet a lány történetére szenteltem.
|
Éppen a városi piacot jártam be, hogy hozzávalókat szerezzek az egyszemélyes vacsorámhoz, bár lehet ma is kicsivel több ételt főzök, hisz sosem lehet tudni Mary mikor toppan be a lakásomba. Mindig képes meglepni... Vásárlás közben sok ismerőssel összefutottam. A régi betegségeikről kérdeztem őket, hogy hogy vannak, fellépett e bármilyen probléma a régi sebekkel kapcsolatban, ugyanis a többségüket én gyógyítottam meg egy szerencsétlen baleset után. Melegséggel töltött el, hogy egyes emberek milyen hálával és tisztelettel képesek utána rámnézni. Persze ennek az ellenkezőjét is tapasztaltam már. Mindig vannak kivételek...
Miután sikeresen begyűjtöttem minden hozzávalót, hazafelé vettem az irányt. Ám a megszokott kis utamat, most egy hatalmas tömeg zárta el.
-Hát itt meg mi történt?-kérdeztem meg egy a közelben álló férfit. Azt választolta, hogy az égből pottyant le egy lány és most mindenki kíváncsi, hogy mégis hogyan történt a dolog.
Hát ennél a válasznál sem kellett több, azonnal a tömeg közepe felé vettem az irányt.
-Elnézést!...Gyógyító vagyok! Kérem engedjenek át! Megszeretném vizsgálni a lányt!-ezekkel a mondatokkal próbáltam előre törni a tömegben, szerencsére gyorsan oda is értem. Amint megpillantottam a lányt, rögtön megragadtam a kezét.
-Szervusz kedvesem! Biztos nagyon meg lehetsz ijedve, ne aggódj, gyógyító vagyok, megnézem minden rendben van e veled...-mondtam neki mosolyogva. Gyorsan végigmértem, de egyetlen egy karcolást sem láttam rajta, azt viszont észrevettem, hogy nincsen rajta ruha, csak egy nagy férfikabát takarja el a testét.
-TEJÓÉG! EMBEREK! Tünés innen, nincs itt semmi látnivaló!-kezdtem el elhessegetni a népet.- Gyerünk! Ne piszmogjanak! Indulás!-szóltam rá az emberekre akik még nem voltak hajlandóak továbbállni, de végül megkezdődött a tömeg szétszélesedése.
Mindenki elindult másfelé, csak két fiú maradt a lány mellett, valószínű az egyik az, akitől a kabátot kapta.
-Oh...Ők a te hős, megmentő lovagjaid?-kérdeztem egy pajkos mosollyal a lánytól. Ezután a srácokhoz fordultam.
-Köszönöm fiúk... jó hogy még vannak tisztességes fiatalemberek.-mosolyodtam el, majd újra a lányhoz fordultam.
-Gyere, elviszlek a lakásomba, ott elég nagy nyugalom van, adok neked tiszta ruhákat, ételt is csinálok ha éhes vagy, pihenhetsz, majd utána elmesélheted mi történt veled.-invitáltam el hozzám a lányt. Egy ilyen trauma után muszáj valahol pihennie...
-Természetesen a lovagok is jöhetnek!-intéztem szavaimat a srácok felé is. Gondolom őket előbb ismerte meg, nagyobb biztonságba érezné magát, ha egy idegen ember házában valaki ismerős is lenne a közelébe.
|
|
A nap hét ágra sütött, a késő délutáni órák ellenére is. Felnéztem az égre, a szememet valamennyire eltakartam. Próbáltam kitalálni hogy már mennyi ideje is menetelünk. Egy óra? Vagy már kettő? Az útra szegeztem a tekintetem, és egy ideig le sem vettem azt róla. Egyre jobban éreztem a cipőm szorítását, s a nyakam is egyre jobban zsibbadt. Rátettem a kezem a tarkómra, és hátrabiccentettem kicsit a fejem. Ezen a ponton már nem kívántam mást, csak hogy ledőlhessek valahova és átnézhessem az újabb szerzeményeimet.
Aeron felszólalt, amikor megérkeztünk a városba. Panaszkodni kezdett, hogy mennyire éhes. Meg akarta találni a fogadót. ezért keresni akart valakit, aki útba tudna igazítani minket.
-Keress...-böktem oda neki.
Láttam rajta, hogy úgy gondolta vele megyek én is, ezért a vállamról levettem a táskámat, és inkább a kezemben fogtam.
A főtér felé haladunk. Ott egy igen nagy vásár fogadott minket, és a kufárok kiabálása töltötte be az egész teret. Aeron erre rámutatott, majd megjegyezte hogy milyen mély szökőkút van nem messze tőlünk. Szótlanul arra néztem, amerre mutatott. Utána el is indult hogy megkérdezzen valakit.
- Rendben. Addig itt szétnézek.
Ekkor észrevettem valamit... egy különös árnyékot a szökőkútnál. Egyből feltekintettem az égre, és láttam valamit zuhanni, olyan gyorsan zuhant, hogy nem tudtam kivenni mi lehet az. Hatalmas csobbanással érkezett a vízbe, azt szerteszét szórva.
Előrébb léptem, hogy jobban lássam mi lehet az. Egy nő... egy nő állt fel a szökőkútból. A szemeim kikerekedtek és nyeltem egy nagyot. Itt valami nem stimmel.
Több városi odament, segítséget nyújtani avagy hívni. Aeron szólt, hogy menjünk oda, csak bólintottam egyet.
-Engedjenek oda!-oszlattam szét a tömeget és próbáltam a kezemmel utat csinálni magunkat.
Jobban szemügyre vettem a lányt. Egy darab karcolás sem volt rajta... biztos nem egy ember. De ami még jobban alátámasztotta ezt a gondolatot, az a kinézete volt. Szeme olyan volt, mint az akvamarin. Érces és rideg, szinte már kristályszerűen csillogó. A haja pedig hófehér. És a kisugárzása sem hasonlított egy sima emberéhez. Sokkal nemesibb és kifinomultabb annál, és mégis erősnek tekintélyesnek tűnt. Nem csoda hogy felkeltette a lakosok figyelmét, akik már sugdolóztak a hátunk mögött. Ekkor tűnt fel igazán a legszembeötlőbb dolog. Meztelen. Levettem a kabátomat és odadobtam neki.
-Fogd.- és közben végig a szemét figyeltem.
Az már biztos, hogy nem egy egyszerű ember.
-Hogy hívnak? És egyáltalán tisztában vagy azzal, hogy épp most zuhantál le az égből?-tettem fel a kérdéseket ridegen, de segítőkezet nyújtottam neki.- Amúgy az én nevem Nathaniel xy. (majd kijavítom)- és próbáltam kisegíteni őt a vízből.
Minél előbb el akartam vinni a tömegből, tudni akarom mi folyik itt.
-Aeron, keressük meg azt a fogadót...-mondtam egy bizonyos hangszínen.
|
Éppen Anarielhez igyekeztem, ám hogy a környéket méginkább megismerjem, egy új útvonalat választottam magamnak. Néha a földre tekintettem, hogy megcsodálhassam az alattam elfekvő tájat. Ahogy szálltam az égen,egy épület romjain akadt meg a szemem, így ereszkedni kezdtem, és ahogy közelebb értem már teljességgel kirajolódtak előttem az építmény maradványai. Valami emberi építmény lehetett, tekintve hogy mindne olyan apró volt. Alaposan körülnéztem, hogy még véletlen se fussak össze egy emberrel se. Nem akarok kioltani egyetlen ártatlan lelket sem, de azt sem szeretném, hogy akár csak egy egyszerű pletyka is elinduljon velem kapcsolatban.
Hatalmas csarnokai lehettek ennek az épületnek, és mivel már csak pár omladozó fal emlékeztetett arra hogy hajdan állt itt valami, én is be tudtam menni közéjük. Furcsa aurával rendelkezett ez a hely, amint a falak közé léptem, rögtön éreztem. Úgy voltam vele, hogy gyorsan átnézem, van-e itt valami érdekes, aztán megyek is tovább, mert innen nem messze van egy város, és nem hiányzik, hogy meglássanak. Mikor a csarnok közepére értem, a talpam alatt az egyik kő benyomódott, azonnal elkaptam onnan a lábam, mert megijedtem, nehogy beomoljon alattam, azzal nagy feltűnést keltenék. Ekkor a terem végén valami megvillant, majd olyan erős fényt bocsátott, hogy be is kellett csukjam a szemem. Ez nem tartott tovább egy másodpercnél. Féltem attól, hogy a fényt mások is meglátták, így amilyen gyorsan csak tudtam felszálltam.
Amint a város közelébe értem, magasabbra szálltam, ám ekkor borzasztóan furcsán éreztem magam, mintha elszállt volna a testemből minden erő, majd hirtelen zuhanni kezdtem.
Amikor becsapódtam csak annyit éreztem hogy nedves vagyok, ezért rögtön megráztam magam. Amint kinyitottam a szemem, aggódó emberek tekintete vetődött rám.
Eléggé bepánikoltam, akkor pedig aztán mégjobban, mikor véletlenül a testemre tévedt a tekintetem, és megláttam, hogy ember lettem.....
Megérkeztünk a közeli városba.
-Fhú, épp ideje volt már, éhen halok.-panaszkodtam.-Keresek valakit, és megkérdezem merre van a fogadó!-mondtam, de nem siettem előre, hagytam hogy velem jöjjön.
Beértünk a főtérre.
-Ó nézd, egy vásár.-lelkesedtem.-Ott meg egy mély szökőkút!-mutattam rá.-Na akkor megkérdezek valakit.-mondtam, ám ekkor a szemem sarkából megláttam valamit az égen.
Annyit észleltem, hogy valami hihetetlen sebeséggel zuhan az égből egyenesen a szökőkút felé. A következő pillanatban hatalmes erővel csapódott a vízbe, evvel kilökve egy csomó vizet abból.Nem voltunk messze, szóval ráláttam, és hatalmas meglepetésemre, egy nő állt fel és rázta meg magát, többen már köré sereglettek, és többen el is szaladtak segítségért. Nem csoda, nagy sebességgel csapódott be, kizárt hogy karcolás nélkül megúszta.
-Gyere, menjünk oda.-intettem Natnak.
|
[87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
